fotó

Szüléstörténet 79, Tóth Júlia

A terhesség azon részén, amikor már csináltam a relaxációt, sokkal több energiám volt.

Aztán a szülés: az endorfin relaxáció végén van egy rész, amikor meg kell határozni melyik nap szeretnék szülni és milyen hosszú legyen. Én a december 5-öt jelöltem meg (a terminus dec. 6 volt), és aznap spontán be is indult a buli, a szülőszobán töltött időre pedig 4-6 órát határoztam meg magamban – kb. 7 óra lett végül. pont ahogy szerettem volna :) A fájdalom nagyon sokáig erős, de elviselhető volt, csak az utolsó pár fájás volt elviselhetetlen. A hasba légzést az első pár órában még tudtam csinálni, aztán már egyre kevésbé. Ami még érdekes volt, hogy a tudatom teljesen kiüresedett mikor lehetett lazítani, és mikor dolgozni kellett, akkor is csőlátás üzemmódban voltam – semmi kétely, aggodalom, vagy félelem… csak a cél és a belső munka. Maga az, ahogy áthaladt a baba, nem fájt inkább kellemetlen volt. Kisebb sérülésekkel sikerült megúszni a szülést, minimális gyógyszeres rásegítéssel, érzéstelenítés nélkül. végig szépen haladtunk előre. 

Sokat segített az Örömteli szülés tanfolyam és az hogy sikerült támogató orvost+szülésznőt találni, az első gyereknél több dolog vezetett a császárhoz és az az egyik legfőbb a félelmem volt. azóta mindenki azt kérdezi, hogy a császár vagy a természetes szülés a jobb… esetemben mindkettő nagyon fájt, de a természetes szülés után gyorsabb volt a felépülés, így a babával a közös utunk sokkal zökkenőmentesebben és vidámabban indult. ha választani kéne hogy mit csinálnék újra inkább végig, a természetes szülést mondanám :)