Benjamin

Szüléstörténet 83, Hargitai-Boros Kata

Fogadd szeretettel Hargitai Benjamint,aki 2018.04.18-án reggel 8:47-kor született,viharos sebességgel,3640 grammal és 51 centiméterrel.

A tanfolyamot nálad még januárban Skype-on keresztül végeztem el,Írországból. Második szülésemre készülve döntöttem úgy,hogy mindenképpen hipnoszülést szeretnék,mert ugyan nagy lelki törést nem okozott az első szülésem,túl tudtam rajta lépni,de a rengeteg kórházi beavatkozás(burokrepesztés,oxitocin,EDA,gátmetszés,hasbakönyökölés)mégis elszomorított és elgondolkodtatott,hogy ennek tényleg így kellene kinéznie,tényleg ezt hívják szülésnek? Így neked köszönhetően,hogy megoldottad a technika segítségével a részvételemet,én is teljes értékű előadásban vehettem részt.

Köszönöm!️

És íme a szüléstörténetem:

Szülésem nem teljesen úgy alakult,ahogy azt mi a férjemmel elképzeltük,főleg a rengeteg készülést tekintve,de így is csodálatos emlék lesz,amit nagyon szívesen fogunk majd mesélni a gyerekeknek.

Írországban élünk,férjem ott fogorvos,ezért kerültünk ki. én első gyermekünket is itthon szültem Debrecenben,így nem volt kérdés a második sem. Férjem viszont a sok beteg miatt nem tudta megoldani,csak azt ha pont a 39.hetemen érkezik meg. Nyilván senkinek sem kell mondanom,hogy melyik nap indult útjának a gyermek. Szerdán lettem volna betöltött 39.hetes,férjemet kedd éjjel rakta le a gép Pesten,és már viccelődtünk is,hogy na,erre biztos úgy megnyugszik a tudatalattim vagy a lelkem,hogy végül Benji ki fog belőlem pottyanni. Férjem még Pesten aludt,mondta,hogy reggel indul,csak hogy ki tudja magát egy kicsit pihenni,én megértettem,mi baj történhetne. Hajnali 4:50kor viszont 10 perces fájásokra ébredtem. Nem voltak annyira erősek és nem is mindig pontosak,így 5:30kor csak félve mertem felhívni Danit,hogy “ez már lehet az,de lehet nem,inkább indulj el!” Mondta,hogy neki gyanús,hogy nem,de akkor lassan elindul,én pedig kezdjek el meditálni,arra minden mindig kitisztul. A meditálás segített sokat,de abszolút rendszertelenné tette a dolgot,nem tudtam igazán mérni,mert hol ennyit mutatott az óra,hol annyit. Egy dolog viszont fix volt,a fájás. Így megint hívtam Danit,aki mondta,hogy hívjam a biztonság kedvéért a szülésznőt. Megvártam egy összehúzódást,majd 7 órakor hívtam a szülésznőt,akivel megbeszéltük,hogy irány a kórház,de a rövid beszélgetés alatt hirtelen megint lett egy összehúzódás,így ő a szuszogásomból ítélve kérte,hogy hívjam inkább a mentőket,amint lehet. 7:15re összepakoltam,hívtam a mentőket,akik 7:30kor meg is érkeztek,ugyan rohamként vittek be,de ez inkább a reggeli csúcsnak volt köszönhető,így 7:45re már bent is voltunk a Klinikán. Közben a kocsiban meditáltam és nagyon figyeltem a légzésre,fújtam a lufit,ahogy csak lehetett. Felvittek a szülészetre,ahol gyors átöltözés után,megvizsgáltak és innentől lett minden nagyon filmszerű. Bő négy ujjnyira!! voltam már kitágulva,burok viszont még gyönyörűen egyben. Mondta a doki,hogy szerinte repesszük meg és a baba pikk pakk kint is lesz. én nyilván sokkot kaptam,hiszen a férjem még másfél órányira volt és mondtam,hogy az lehetetlen és most mit tegyünk,a férjem még úton,nélküle én nem szülök. Mondták,hogy akkor innentől csak a babán múlik,szorítsam ahogy tudom,ők nem nyúlnak mostmár hozzám,de annál inkább drukkolnak. Beindult a lavina,iszonyat gyorsan lettek iszonyat erős két perces fájásaim,csak és kizárólag a légzésre tudtam koncentrálni,de ugyanakkor a stressz a férjem miatt hihetetlenül el akart uralkodni rajtam. A betegfelvételi vizsgálóban voltam még,amikor már hirtelen jöttek a nyomás ingerek,alig tudtam visszatartani a klasszikus “kakilási”ingert,így hirtelen,de nagyon gyorsan átsegítettek a vajúdóba,de már a folyosón alig tudtam szorítani magam. Ráfektettek az ágyra,én azonnal hívtam Danit és ki is hangosítottam,legalább vonalban legyen velem,neki sajnos még mindig 40 perc kellett,sietett ahogy csak tudott. Sokat segített így is,mondta,hogy hogyan vegyem a levegőt,én sajnos nagyon szenvedtem,csak a lufis légzésre tudtam koncentrálni meg Dani hangjára. A nyomást hol el tudtam lélegezni,hol engedtem,hogy vigyen a fájás és engedtem a fájdalomnak,de végül az egyik erős nyomásingerre ordítással válaszolva reagáltam és akkor már éreztem is,hogy pukk,a burok szétcsattant. Ordítottam Daninak,hogy szétrepedt a burok,sajnálom,ő válaszolt,hogy már csak 20 perc,most jött le a pályáról. Szülésznő,ambuláns orvos kapkodva alakították át az ágyat,kengyelt raktak a végébe,nem bántam,sajnos mozdulni sem mertem a fájdalomtól. Alig egy percre rá már jött is a nyomásinger,kérték,hogy adjak bele minden tőlem telhetőt,nyomjak ameddig és ahogyan csak bírok. Nagyon erős volt a feszítő érzés,féltem,hogy én ehhez kevés leszek. A második tolási ingernél kérték,hogy ne nyomjam,így azonnal tudtam a J technikához nyúlni,erőm minden teljéből próbáltam a gyermeket kifelé lélegezni a hüvelyemből,segített megnyugodni is. A következő tolási ingernél pedig arra kértek,hogy most csak egy félerős nyomással toljak,kicsit aggódtam,mert úgy éreztem nem lesz erőm váltakozva bármilyen nyomást produkálni,tényleg erőm végén jártam. Próbáltam gyengíteni a nyomást,amennyire lehetett,úgy tűnt sikerült is és legnagyobb meglepetésemre éreztem,hogy bluggy,kint a feje,bluggy,kint a válla és bluggy,már széttett kezekkel és lábakkal emelik is ki és rakják is rám az én kis mini manómat,aki majdnem burokban született és ettől annyira,de annyira szép és ép maradt a kis buksija,mintha császáros baba lett volna. Hihetetlen földön túli érzés volt. Másfél nyomásból,alig 5 perc alatt és egy óra intenzív vajúdásból világra jött egy csoda. Az érzés tényleg mámorító. A gátam csak kicsit sérült,három öltéssel meg is oldották a dolgot. Apa pedig a vonal túlsó végén erősen könnyezve rohant és negyed órával később már nagy szerelemben,édes hármasban töltöttük aranyóránkat a fiunkkal. Ha nem is sikerült fájdalommentesre a szülésem,a körülmények összeesküvése miatt,mégis úgy érzem,hipnobaba született,amit Neked köszönhetünk,Ré! ️

Kívánom mindenkinek,hogy ilyen gyors legyen a szülése,mert a bő négy ujjnyi méhszáj egyértelműen a sok meditálásnak és vizualizációnak köszönhető és egyúttal egy kérés és jó tanács: két héttel a szülés előtt anya és apa már a WC-re is együtt menjen ki!

Mégegyszer köszönjük Neked,Ré! ️

Szeretettel:

Hargitai-Boros Kata