Szüléstörténet 13, Szabó Veronika, 2012. október

A keddi tanfolyami összejövetel után, ahol a közös relaxáció a Férjemmel még közelebb hozott bennünket egymáshoz és a babánkhoz, hiszen a relaxáció alatt többször ugyanazokat a képeket láttuk, ugyanazokon a helyeken jártunk Pesten maradtunk.
Barátnőzés után kb. este 10-kor értem haza, tettem-vettem, a derékfájás és a nyomás ellenére nagyon jól éreztem magam, relaxáltam, próbáltam aludni… meg sem fordult a fejemben… egészen hajnal 1-ig, amikor a kis pukkanó hang és a magzatvíz felébresztett:-), hogy lesz valami. Gyors telefon a Férjemnek, aki el is indult rögtön vidékről, majd felébresztettem a barátnőmet, aki hívott egy taxit és elindultunk a Róbert Károly kórházba. Read more

Szüléstörténet 12, Rácz Zsuzsa, 2012. július

Félelem nélkül, örömmel szülni- van ilyen?!

Kuharcsik Rékával véletlenül találkoztam, mikor hat hónapos terhesen körülbelül a 125. kórházban jártam háztűznézőben, hogy megtaláljam a számomra ideális körülményeket és embereket a közelgő szülésemhez.

Réka bicskanyitogató átszellemültséggel és hittel beszélt a hipnoszülés módszeréről, amely- szerinte- örömtelivé, sőt akár fájdalommentessé teheti a szülést. Én az első lányom, Szofi születésének élményét alapul véve nemhogy azt nem hittem el, hogy egy szülés lehet örömteli, hanem még azt sem, hogy lehetséges nem embertelen kínok között, nem beledögleni. Read more

Szüléstörténet 11, Szépréti Eszter, 2012. augusztus

Első gyermekemnek elhúzódó és gyötrelmes szülés után adtam életet. Ennek ovoslására nekiláttam szülést segitő, könnyitő technikák után kutatni. Legszimpatikusabb mind között a Hipno-szülés volt számomra.
Éjjel elalvás előtt még relaxáltam a nyiló méhszájat vizualizálva. Éjjel fél kettőkor elfolyt a magzatvizem. Meglehetősen csalódott voltam, mert fájások nem jelentkeztek. Kezdtem megijedni, hogy a kórházba érve esetleg oxitocin-koktéllal várnak majd, elrontva minden tervemet a természetes, beavatkozásoktól mentes szülésre vonatkozólag. Read more

Szüléstörténet 10, Hegedűs Boglárka, 2012. május

Az első szülésemet szép élményként szerettem volna átélni. Sokat olvastam, kérdezősködtem a szülésről. Nagyon eltérő válaszokat kaptam az ismerőseimtől: voltak, akik horror történeteket meséltek és voltak, akik úgy számoltak be, hogy nekik nem fájt. Úgy gondoltam, én az utóbbi csoportba szeretnék tartozni. De azt is éreztem, hogy ehhez sokat segítene még valami, így jutottam el a hipnoszülés kurzusra. Nekem jót tett már a szülés előtti rendszeres meditáció is, mert amúgy hajlamos vagyok kicsit túlpörögni. Read more

Szüléstörténet 9, Kelemen-Szalay Eszter, 2012. május

Amikor eloszor hallottam a kurzusrol es a www. oromteliszules.hu oldalat atfutottam es megneztem egy hipnoszuleses videot, azt gondoltam, hogy ez nem egy ujonnan kitalalt dolog, csak nevet adtak neki, hisz a termeszeti nepek is igy szulhetnek magukba fordulva, az osztoneikre hallgatva a kulvilag kizarasaval a vajudast es szulest egy teljesen termeszetes folyamatkent megelve. Azonnal felkeltette az erdeklodesemet es parom tamogatasaval jelentkeztunk a kurzusra. Read more

Szüléstörténet 7, Páli Anikó, 2012. május

A második kisfiunkat várva ismerkedhettem meg a hipnoszülés módszerével, amihez nagy reményeket fűztem tekintettel arra, hogy az első szülésem nem volt zökkenőmentes. Akkor a magzatburok megrepedését követően a szülés folyamata leállt: a korábban kezdődő fájások is teljesen megszűntek. Végül a szülést (2 nap, 2 éjszaka szülőszobai tartózkodás után, ahol pihenni és erőt gyűjteni nem igazán könnyű) 48 óra elteltével, a császármetszés előtti utolsó pillanatban sikerült megindítani, a folyamatot pedig természetesen végig mesterséges anyagokkal kellett fenntartani, segíteni. Read more

Szüléstörténet 6, Valda Noémi, 2012. április

Kamikáze anyuka vagyok – ez most már tudatosult bennem. A terhességnek és a szülésnek is úgy mentem neki, hogy semmire nem készültem. Nem fogadtam se dokit, se szülésznőt, úgy terveztem, megyek majd, amikor kell.

Valamikor januárban az ultrahangon a dokinő diktált az asszisztensnek vizsgálat közben: „… harántfekvés…” Én meg – akkor még tök nyugodtan – rákérdeztem, hogy ez mégis mit jelent, normális ez ilyenkor? Read more

Szüléstörténet 5, Ábrahám Anita, 2012. április

A tréniget illetően: mivel én már előtte elolvastam a könyvet, és nem volt kérdés a számomra hogy ezt az utat szertném követni, engem főleg a benne leírt technikák helyes kivitelezése izgatott, ezt tőled meg is kaptam.
Az is tetszett, hogy elfogadtad, vannak dolgok amik tőlem távol állnak, és csak azokra a részekre koncentrálhattam amiket valóban a magaménak éreztem. Biztos vagyok benne, hogy azért nem éreztem sem jósló fájásokat, sem az első, mért összehúzódásokat, mert nem fogadtam el hogy ennek fájnia kellene, tehát a testem nem is érzékelte mint fájdalom.

Köszönök mindent.