Család születik harmadik rész

Napok teltek el a vizsgálat után, én pedig egyre elkeseredettebb voltam. A férjem próbált vigasztalni és a lelkemre beszélni, azzal érvelt, hogy muszáj lenne sokkal lazábban kezelnem ezt a dolgot. De ez sem lendített át, nem láttam magam előtt a sikeres szülésemet. Azon jártak a gondolataim, mennyivel jobb volna császárt kérni, akkor kisebb lenne bennem a stressz, mert tudnám, mire számíthatok a szülőszobában. Nem utolsósorban még a szemeimet is biztonságban tudhatnám. A férjem viszont meg volt győződve velem kapcsolatban a természetes szülésről. És jottányit sem engedett ebből az elképzeléséből. Azt mondogatta, ha meg tudom csinálni, akkor meg fogok erősödni, és magamtól fogok rájönni, hogy a szememnek nincs köze a szülésemhez. Jól hangzik – gondoltam magamban. De nem hittem ebben, sokkal erősebb volt bennem a szülés VS szemeim miatti kreált félelem.

Egyik este kapkodva átrohantam a nappaliba, sebtében a google-t hívtam segítségül szüléses infók után kutatva. És ekkor a sírásom kelős közepén a kisfiam szinte elkezdett hozzám beszélni.

Mocorgott a hasamban, ő is átélte, ami engem bántott. Ekkor kommunikáltunk először úgy, amiről már hallottam kismamáktól. Hallottam a hangját, ahogy azt mondja „Anya, ha Te azt akarod, hogy legyen császár, akkor legyen az, nekem az is jó, csak kérlek, ne sírj.”

És itt már szipogtam, és ömlöttek a könnyeim, fújtam egyik zsepi után a másikat, mert egyszeriben megértettem, számomra a természetes szülés van kijelölve. Csak a kivitelezés útját nem láttam még magam előtt.

Rátalálva Réka tréningjére

Bevallom nem tettem mindent tűvé, de rátaláltam, vagyis inkább az Örömteli Szülés hirdetése talált rám a Facebookon. A felhívó szöveg megtetszett, bár idézni már nem tudnék belőle. És egyből megnyitottam a honlapot (oromteliszules.hu), ahol a „Tudás, ami megváltoztatja a szülésélményt” fogadott, amire nyitott lettem. Beleolvastam a szülésélményekbe, de a hipnoszülés tréning tematikája jobban érdekelt. A Hypnobirthing előnyeinél találtam az alábbiakat. „A szülés megtörténik az anya belső békéjének nyugalmában. Ha az Égiek is lehetővé teszik a természetes szülés lehetőségét, akkor egy mentálisan felkészült, érett anyával kell az orvosnak, szülésznőnek együttműködnie, aki fenntartja a relaxált állapotát a vajúdás alatt, testét ellazítja. Közben lát, hall, együttműködésre kész. Ideális állapot a szakmai személyzet számára is. A szülés a maga természetes tempójában, akadályoztatás nélkül tud megtörténni. Ezek a szülések jellemzően rövidebb idő alatt, többnyire fájdalomcsillapítás és beavatkozás nélkül történnek meg. Talán a legfontosabb, hogy az így szült nők és családok elégedetten, boldogan térnek haza kisbabáikkal. Amikor egy nő megtapasztalja tudatosságának belső erejét a szülési beavatása alatt, nemcsak boldogan szül, hanem felkészültté válik az anyaságra is. Megszerzi azt a biztos hitet önmagában, hogy bármit meg tud oldani. Ez lesz az egyik legfontosabb erőforrása az anyaság és az élet kihívásaival szemben is.” Ez volt az, amit kerestem, ezért a Youtube-on megnéztem az összes elérhető videót hipnoszülés témakörben. És még azon az éjjelen írtam egy mailt Kuharcsik Réka trénernek, levelemben a tanfolyamról érdeklődtem. Másnap a délelőtti órákban jött is a válasz, melyből megtudhattam, a 2019-es év utolsó kurzusára még beférünk. Nem sokáig gondolkodtunk, menjünk-e, hamar megvolt a válaszunk, hogy igen.

Izgatottan vártam azt a vasárnapot, amikor először mentünk tréningre a férjemmel. Napokig beszélgettünk, ha úgy tetszik, hangolódtunk az eseményre. Mindketten sokat vártunk Réka tanfolyamától. Az online tér segítségével próbáltuk feltérképezni, mire is megyünk, mire számíthatunk. A hipnoszülés technikájáról nyilatkozó nők, a Youtube-on elérhető szülésvideók és interjúk, mind-mind erősítették azt az érzést, ott a helyünk, jó döntés volt jelentkezni. Személyes kedvencem lett az a videó, ami Réka honlapján egy nála hipnotréningen részt vevő szőke hajú kismama szülését mutatja be. Előtte vízben szüléseket néztem meg, de egyik sem volt számomra az igazi. Ez a szőke anyuka viszont olyan összpontosítással szült, olyan könnyedén kicsusszant a babája, hogy mondtam is a férjemnek, bárcsak én is így tudnék szülni. Ami ebben a videóban még nagyon megfogott, az a csönd, az a koncentráció, amit az a szőke kismama véghezvitt, közben a férje ott volt vele, segítette, támogatta. Ennél a szülő anyukánál láttam először olyannak az arckifejezést, ami engem érdekelt, amit szerettem volna magam is elérni. Nem erőlködést, nem a „falat kapartam” érzést, hanem azt a teljes átlényegülést, ami képes felszabadító erővel bírni.

A hipnoszülés tréningen

November utolsó előtti vasárnapján az elsők között érkeztünk Réka otthonába, a minimalista családi házuk második emelete csak a tréningezőké. Az örömteli szülés honlapon megismert harmónia a házban is jelen van. Értő gondossággal kialakított terek és ízléses bútorok várják a tanfolyamra érkezőket. Engem a tréneri emelet pillanatok alatt megnyert magának, el sem kezdtük az oktatást, máris otthon éreztem magam.

Az oktatást pontosan kezdtük, kilenc kismama, hét kispapa ült az egyik, míg Réka a másik oldalon. A bemutatkozást Réka kezdte, majd egymásután a párok is meséltek magukról. Nem is jegyeztem meg mindenkit, pedig két vasárnapot együtt töltöttünk. A számomra érdekesebb párok egy-egy momentuma maradt meg csupán. Az egyik apuka arról beszélt, ő mennyire nem szeretne biodíszlet lenni a szülésen. Egy másik páros a teherbeesésük nehézségéről emelt ki részleteket és a kismama el akarta kerülni a császáros szülést, mert héthetes terhesen már volt egy laparoszkópos műtétje a lombikjuk miatt. De volt még ikrekkel várandós pár, meg olyan pár is, akik a vizsgálatokon nem kérdezték meg milyen nemű lesz a gyermekük, mert nehezen jött össze, ezért nem is akarták tudni a szülésig. És mivel a testvérének rossz élményei voltak a császáros szülésekor, ezért el akarta kerülni ezt a szülési formát. Kérdeztem őket, érzik-e milyen nemű lesz a babájuk, mert esténként énekeltek neki, de nem tudták megmondani. A babaszületések pedig január közepe és március eleje közé estek, úgyhogy én a 33 hetes terhességemmel egyáltalán nem lógtam ki a sorból, pedig indulás előtt ez is átment a fejemen. Jókor megyek én erre a tanfolyamra? Nem késtem még el? Két dolog minden résztvevőben közös volt, legyen szó könnyen vagy nehezebben történt fogantatásról. Első gyermekünket/gyermekeinket vártuk, és szerettünk volna természetes úton szülni.

Még a tréning előtt eldöntöttem, végig jegyzetelni fogok. Beosztani az energiáimat, és jól érezni magam. Egyáltalán nem akartam kimerülten hazaesni. Lehetőség szerint minden percét át akartam élni. És újult erővel várni a szülést.

Rékát mindannyian érdeklődve, az új infók várományosaiként hallgattuk. A férjem mondta is az első szünetben, hogy benne férfiként volt némi kételkedés a honlap és a Youtube videók alapján.  Ami abból állt, hogy valóban hatásos lesz-e nekünk az eljövetel, tényleg erre van-e szükségünk? És legfőképpen az, hogy milyen lesz a hangulat, mennyire fogjuk élvezni az ottlétet, és milyen lesz a téma kibontása? Amikor viszont elkezdődött a tréning, és Réka belekezdett a mondandójába, egyből tovaszállt belőle minden kétely. Erre a kezdésre én is nagyon jól emlékszem.

Réka jó felütéssel indított, a bemutatkozása olyan kerek egész lett, aminél már szinte láttam magam előtt az életútját. Főleg az a rész ragadt teljesen magával minket a férjemmel, amikor szülésfelkészítő tréner lett. Az a szakmai alázat, az a tudás iránti vágy, amivel hosszú évek óta képzi magát, külföldi tanfolyamokon is részt vett, és nem utolsósorban képben van, nemcsak a hazai, hanem az európai szülési szokásokat illetően. Olyan szakértő, akivel a várandósságom alatt nem találkoztam. És imádja a gyermekek világrahozatalát, ami minden mondatából sugárzik. Olyan átéléssel tudja felépíteni a mondanivalóját, annyira vizuálisan magyaráz, hogy én minden gondolat mögött láttam az eseményt is, tulajdonképpen egy hangos könyvet ad át a résztvevőknek.

Jegyzetelés közben

Néha felnéztem a jegyzetfüzetemből, és ugyanazt láttam a többiek arcán, amit magunkon is felfedeztem. Tele volt újdonsággal a tréning. Olyan infók hangzottak el, amit a terhességem alatt korábban senkitől sem hallottam. Persze sok hasznos információt kaptam a környezetemből, meg olyanokat is, amire egyáltalán nem lett volna szükségem, de amit ténylegesen kerestem, azt az Örömteli Szülés tréningen találtam meg. Ahol nemcsak magát a szülésélményt elemeztük, hanem a rákészülést is. Részletesen beszéltünk a vajúdásról, a várandósság utolsó heteiről. Nem elfeledkezve az apák szerepéről sem. Én pedig folyamatosan a füzetembe mélyedtem, próbáltam minden hasznos mondatot leírni. Nem akartam semmiről se lemaradni. Szívtam magamba a tudást.

Réka mondatait azóta emlegetem, mert inspiráló volt számomra az „abból hozom ki a legtöbbet, ami megadatik” vagy a „belesimulok a fájdalomba”. A tornádó hasonlat pedig egyenesen a kedvencem lett. Éreztem annak bődületes erejét. És azt, ha nincs belesimulás, akkor nem tud dübörögni a vajúdás.

De nem álltunk meg ennyinél. Meditáltunk is. Nem bejátszott felvételről, hanem Réka ott élőben prezentálta számunkra. Kellemes lágy zenével kiegészítve. Ahogy meg tudtam ítélni, top kedvenc lett ez nemcsak nálunk. És volt még egy dolog, ami nagyon megmaradt. Beszéltünk a terhesség alatti vitaminbevitelről, a helyes táplálkozásról, amihez még könyveket is ajánlott. A smoothiekról olyan átfogó képet kaptunk, ami után a napi rutinunk része lett a vitaminkoktélozás.

A tréning után

Nagy örömmel mentem haza, vártam már nagyon a szülést, a meditálást komolyan vettem, amit külön kért is Réka a csoporttól. Voltak hullámvölgyeim, mert türelmetlen voltam. Villámgyors eredményt akartam, de ez is olyan, mint minden más az életben. Idő kell hozzá. Ugyanakkor lelkiismeretesen végeztem a gyakorlatokat, a Szivárvány relaxáción sokszor elkalandoztam, de igyekeztem visszatalálni. Az igazi kedvencem viszont a Megerősítések szüléshez hanganyag lett. Ebben a „Bízom a testemben, hisz tudja, mi a dolga, és én követem jelzéseit” olyan erővel bírt számomra, hogy még a szülésem alatt is mormoltam magamban.

Nem a szülés napjáig, csak a 34. és a 39. hét között gyakoroltam, de akkor viszont mindennap. Volt, amikor napi 3-szor, olyan is volt, amikor napi 5-ször, ha nagyon ki voltak számolva a perceim, akkor csak 1-szer, de minden egyes napon szántam időt a felkészülésre. A szülés előtt 10 nappal viszont abbahagytam. Ennek nagyon egyszerű oka volt. Amikor a Szivárvány relaxációt hallgattam, akkor nem a szokásos jósló fájásaim jelentkeztek, hanem a kisfiam jelezte érkezési szándékát. Úgy éreztem, ez volt az a pont, amikor ő úgy élte meg az eseményeket, mintha már jöhetne is, de még nem voltam kiírva, ezért raktam szünetre a gyakorlást, és még azért is, mert az utolsó napokban már az addig megszerzett tudásommal fejben készültem a nagy találkozásra.

Folytatom a szülésélményemmel.

Forrás: https://www.bartamagdi.com/az-oromteli-szules-treningen/