Dr. Pop Andrea
Ebben az intejúban Dr. Pop Andrea szülészorvost ismerhetitek meg.
Az Örömteli szülés program célja, hogy bemutassunk olyan szülészeti szakembereket, akik szemlélete és szakmai gyakorlata támogatja a nők természetes szülés iránti igényét és szívesen kísérik a Hypnobirthing® módszerrel felkéSzülő Édesanyákat is. Bízom benne, hogy ezzel is hozzájárulunk, hogy még több magyar nő megtapasztalhassa a gyengéd, méltóságteljes szülés élményét és még több kisbaba születhessen az öröm hangulatában.
Rövid, lényegre törő riportjaink segítik a tájékozódást és a kapcsolatfelvételt.
- Mennyire tartod fontosnak a kismamák mentális felkészülését?
Abszolút fontosnak tartom. Határozottan könnyebb azokkal a kismamákkal közösen dolgozni, akiknek van ilyen jellegű felkészülése.
- Hallottál-e a Hypnobirthing módszerről?
Igen, ismerem a módszert és a könyvét is olvastam, „A szülés, ahol én irányítok” címűt. Támogatom azokat a törekvéseket, amelyek a várandóst és a szülő anyát szolgálják, testet-lelket erősítő információkkal, technikákkal. Nyitott vagyok ilyen felkészültségű várandósok fogadására.
- Hogy gondolsz a szülészorvos szerepére a szülés alatt?
Inkább a kísérést tartom fontosabbnak, mint a vezetést. Mindig úgy indulok neki egy szülésnek, hogy képes legyek az anyának úgy erőt adni, hogy ő is megtapasztalhassa a saját erejét, a testének a tudását és a kapcsolódását a magzattal és a saját ösztöneivel.
Ugyanakkor azt is elmondom mindig előre, hogy meg kell érteni azt, hogy a szülés folyamán egy pillanat alatt megváltozhat minden. Ha ilyenkor át kell venni a vezetést, akkor természetesen átveszem. Orvosként erre lettem kiképezve, ilyenkor a legjobb tudásom szerint teszem a dolgom.
- Mire számítson az anya, aki téged felkér szüléséhez?
A gondozás lehetőséget biztosít a csapatépítésre. Így biztosan kialakul a bizalom, ami szerintem a sikeres együttműködés és az egészséges kommunikáció alapja. Ehhez bizony figyelem és idő kell. Az a célom, hogy a várandósgondozás alatt eljussak odáig, hogy amikor a szülőszobára kerülünk, akkor már mindenki pontosan tudja, hogy mire számíthat a másiktól.
Igyekszem személyiségre szabottan kísérni a párt, az anyát a saját útján. Véleményem szerint a családdá alakuláshoz a szülésélmény egy jó indulás és ebből ők tovább tudnak majd építkezni.
Fontosnak tartom a támogatást. Ügyelek a nyugalom kialakítására, ugyanakkor, ha eltérés van, akkor pontosan elmondom az anyának, hogy mi történik, mit miért fogunk csinálni, igyekszem megvédeni a kiszolgáltatottság érzésétől.
A várandós gondozáson az anyukák találkoznak a szülésznővel, akivel elsődlegesen együtt dolgozom. Ő Bakóné Gottfried Anikó. A kismamáink járnak hozzá konzultációra, ezek többnyire hatvan percesek. Vele szintén nagyon nagy hangsúlyt kap a személyre szabottság. Megbeszélik a szüléssel kapcsolatos félelmeket, a szülési tervet, a szüléssel kapcsolatos családi hagyományokat, az elképzeléseket pontosítják, minden kérdést alaposan körbejárnak.
Említsük meg azt is, mi az, ami időnként nehézséget jelent: várandósság alatt – a fent említett konzultációkon kívül – a kismamáim sokat olvasnak, tájékozódnak, hallgatnak szüléstörténeteket, járnak különböző szülésfelkészítőkre. Van aki nagyon nehezen engedi el a kontrollt, csak végső kimerülés esetén engedi, hogy segítsünk a szülőszobán. Amikor szülés közben bármilyen beavatkozást javaslok, nem azért teszem, mert meg át akarom írni az ő tervét, hanem mert abban az adott helyzetben az a legjobb tudásom, meg tudunk vele előzni kedvezőtlen szülészeti kimeneteleket. Mondok egy példát: egyik kismamám végigtáncolt kb. 14 órát a szülőszobán. Semmi baj nincs ezzel – viszont a szülés nem haladt megfelelően. A végén az oxitocinos infúzió sem hatott úgy, ahogy hathatott volna valamivel korábban. Sikerült ugyan a vágyott hüvelyi szülés, de gyerekágyban belázasodott, hosszabb kórházi tartózkodásra volt szükség, azt a döntést hozta, hogy a férje és a gyerek nélküle legyenek otthon, hogy tudjon pihenni. Véleményem szerint a családdá alakulás zavartalanabb lett volna, ha a szülőszobai együttműködés gördülékenyebben megy.
- Miért lett a szülészet a szakmád?
Az egyetemi évek alatt szültem „boldog tudatlanságban”. A saját szülésélményem és a várandósságom is nagyon emlékezetes és pozitív volt. Hatalmas élmény volt megtapasztalni, hogy mekkora erő rejlik bennünk nőkben. És hogy nem a fájdalom része az érdekes, hanem az élmény. Utána a szülészet gyakorlaton született meg a döntés – ott jött a felismerés, hogy ezt „nekem találták ki”. Az egyetem kezdetén a gyerekgyógyászat és a sebészet volt az érdeklődési területem. Apukám sebész volt, elég sokat álltam mellette a műtőben.
Szülészként az a célom, hogy azt az élményt, ami engem a pályára vezérelt, minden szülőnőm átélhesse.
- Mit gondolsz az apák szerepéről a szülőszobán?
Nagyon-nagyon fontosak a szülésnél. Rendkívül csapatépítő tud lenni az ő jelenlétük. Van, akit csak „oda kell tenni” és nagyon jó segítő tud lenni, mert így született, vagy megtanulta, vagy régóta vannak együtt, ismeri a párja rezdüléseit. Van olyan apuka, akit kell egy kicsit irányítani, de mindenképpen van helyük a szülőszobán és jó, ha ott vannak.
- Mióta praktizálsz?
2005-ben végeztem a Semmelweis Egyetemen.
- Hol vezetsz szüléseket?
A Róbert Kórházban.
- Mi a kérésed, mi az amit nem vállalsz?
Lehetőség szerint a két csíkos teszttel jelentkezzenek nálam a kismamák, minél később találkozunk annál kevesebb az idő az összehangolódásra.
Amit nem vállalok, az a két vagy több császár utáni hüvelyi szülés.
- Szabadság esetén ki helyettesít téged?
Az esetek legnagyobb százalékában Dr.Siklós Nóra.
