Életmóddal a szép szülésért
Várandósan sportolni?
Amióta az eszemet tudom, sportolok: tornára jártam, versenytáncoltam, hosszútávfutottam, majd edzőteremben súlyzós edzéseket végeztem és rúdsportra jártam. Az utóbbi 6 évben a súlyzós edzés volt az alapvető edzésformám, ehhez csatlakozott várandósságom előtti 1 évben a rúdsport és a hozzá kapcsolódó nyújtás, valamint önszorgalomból – az ülőmunka miatt – némi regeneráló gerinctorna. Az életmódomhoz az is hozzátartozik, hogy a táplálkozásomra is odafigyelek, és kezdetben laikusként, 4 éve viszont szakemberként igyekszem tökéletesíteni azt. Nem volt tehát kérdés számomra, hogy babavárás időszaka alatt is folytatni fogom, hiszen az életem eköré épül. A mozgás mindig is fontos része volt az életemnek, és sosem volt elsődleges szempont, hogy csilli villi fitnesz teremben töltsem ezt a fajta én-időmet, ahogy a képekből is látni, én azt képviselem, hogy kellő tudással bárhogy, bárhol lehet edzeni! Így, pocakosan is imádtam mozogni, és valljuk be, ritka mókás látvány, amikor az emberek a teremben a fejüket kapkodják, és realizálják, hogy ez bizony egy várandós pocak. Mivel problémamentes várandósságom volt, egy hetet leszámítva – amikor is az első trimeszter elején álomporral voltam beszórva J – végig edzettem.
Miért könnyebb?
Természetesen az intenzitást erősen csökkentettem, hiszen ilyenkor már nem a sportteljesítmény növelése a cél, hanem az általános egészségem fenntartása, és az, hogy a sport jótékony hatásait életem legfontosabb kihívásakor is élvezhessem. Érdekes összefüggés, igaz? Pedig roppant logikus.
Amióta az életem része az átfogó egészséges életmód, más területeken is sokkal könnyebben megy minden. Életmód és táplákozási tanácsadóként nagyon sok tanulás, belefektetett idő, és energia volt abban, hogy a legnagyobb egészségben várhassam a kisbabánkat. Az életmód/váltás egy mentális küzdelem is, erről sokat írok az online instagram naplómban, @edzenimentem néven. Ezt is szeretném híresztelni, tanítani minden ügyfelemnek is: a sport(os életmód) rengeteget tanít, nem csak a súlyzók szabályos mozgatását tanulja meg az ember, hanem kénytelen kitartani is. Képes lesz az agyát kikapcsolni és aktiválni amikor kell, képes lesz a negatív hangokat figyelmen kívül hagyni, és csak a saját belső hangjára figyelni.
Megtanulunk összpontosítani: egy-egy izomra, egy-egy állapotra, képre, hangra, mozgásra, sugallatra, megtanulunk türelmesnek lenni, várni, kivárni, megélni. Élni. Belevágni valami újba, valami kitartást igénylőbe rengeteg önmunkát igényel. Nagyon sok akadály jön majd közbe, nagyon sok akadékoskodó fogja azt mondani, hogy ez így nincs jól. És az ember ahogy erősödik, úgy tudja ezeket figyelmen kívül hagyni. Az erő nem csak az izmokban van. A legnagyobb erőnk szerintem az elménkben van, és abban, hogy elhisszük, képesek vagyunk rá. Az évek alatt rengeteg alkalommal lett volna lehetőségem bárki, bármi miatt feladni. A táplálkozást és a sportot is. Mert lett volna könnyebb, lett volna kevésbé fárasztó út, vagy csak azért, mert más azt mondta, hogy neki sem ment, így nekem sem fog. Ha nincs cél, nincs is akadály, nem igaz?
Viszont tudod mi történik, ha ezeket kizárod, és csak magadra figyelsz? Az út elkezd kikristályosodni, és eltűnnek az út közepén álló akadályozó tényezők. Ha összpontosítasz, minden más jelentéktelenebbé válik, és a megküzdésed is sokkal könnyebb lesz. Megtanulni bízni magunkban nagyon nehéz lecke. Viszont ha az élet egy-egy területén ez sikerül, más kihívások előtt sem fogunk megriadni. Ezeket a tanulságokat képesek vagyunk adaptálni, hiszen rendkívül okos, és tanítható a testünk, nem is beszélve az elménkről. Elmondhatatlanul fontos ez egy kis élet világrahozatalakor, és hatalmas előny, ha valaki nem először találkozik a fentiekkel élete során.
Vannak persze rajtunk kívül álló tényezők is. A tanulási folyamat része az is, hogy be tudjuk ismerni, fel tudjuk ismerni a félelmeinket, és tudjuk majd mérlegelni, hogy ezek elkerülése rajtunk múlik-e, vagy sem. A következő hatalmas tanulság ezáltal pedig az elengedés, beleengedés. Beleengedni magunkat egy folyamatba, amiről tudjuk, hogy nem mi irányítunk. Nekünk csak hagyni kell a testünket, hogy tegye, amire képes.
A szülésre való felkészülés is sport
A szülésre való felkészülésben kétségkívül rengeteget adott a korábbi, sporttól kapott mentalitásom. Nem hagytam, hogy elbizonytalanítson bármi és bárki, törekedtem a tőlem telhető legjobbat kihozni mindenből. Amikor pedig elérkezett a nagy nap, tudtam, hogy amit csak tudtam megtettem. Nyugodt szívvel engedtem bele magam az eseményekbe, az agy-izom kapcsolat miatt sokkal könnyebben tudtam relaxálni, majd később a kitolásnál a megfelelő helyre koncentrálni.
Az eredmény itt viszont mindennél csodásabb volt. Felkészülésnek még életemben nem volt ilyen varázslatos gyümölcse, mint amikor megszületett a Kisfiunk. Akkor jöttem rá igazán, hogy mit is jelent egy jó születésélmény, nem csak a babának, a mamának, hanem az egész családnak, együtt. Mert innentől kezdve ez már egy egység.
Azóta is szerves részét képezi az életemnek a mozgás, 6 hetes a bébi, és már túl vagyok az első átmozgató edzéseimen. Ilyenkor vagyok igazán képes elengedni minden feszültségforrást, letenni minden aggodalmat, kitisztítani az elmémet, hogy itthon is teljesen helyt tudjak állni: nem csak párként, társként, háziasszonyként, de édesanyaként is. Azt hiszem ez az a „hangya”, ami engem mozgat, ez az a terápiás 45 perc kétnaponta, ami az életem dinamikáját megfelelően fenntartja.
Ha csak egy tanácsom lehetne minden leendő Édesanyához, babát tervezőhöz, az ez volna:
Készülj fel! Nem, ne a „legrosszabbra”, a városi legendákra, az ijesztgetésekre… hanem készítsd a tested, az elméd, ismerd meg a korlátaidat, félelmeidet, szerezz sikerélményeket, legyél legyőzhetetlen, és boldog a testedben! Akkor fogod igazán látni, milyen csodás is, ami Veled történik!
Katona Barbara
Életmód- és táplálkozás tanácsadó
Sporttáplálkozás tanácsadó
Instagram: edzenimentem
