Kuharcsik Réka, Author at Örömteli Szülés

Szüléstörténet 46, Bognár Mariann

Kuharcsik Réka — Fri, 11 Nov 2016 17:14:18 +0000

A kisfiam, Máté a kiírt dátum után 1 nappal, 3700 grammal és 58 cm hosszal, egészségesen, természetes úton született, 12 óra vajúdás után.

A szülésről összességében pozitív élményeim vannak, bár a protokollt nem sikerült teljesen elkerülni

Miután minden előjel nélkül a magzatvíz elindult éjfél körül, bementünk a kórházba. Reggel 8-9 órára a méhszáj is nyitva volt. Minden flottul ment. Semmilyen érzéstelenítést nem kértem vagy kaptam, bár alapból javasolták… Nem is volt rá szükség!!

A tanfolyamon tanult légzést szépen alkalmaztam és a párom is magabiztosan tudott segíteni .

Rengeteget segített minden, amit Tőled tanultunk. Nagyszerű volt, hogy először szülőként is felkészülve, a folyamatot ismerve mehettem keresztül a vajúdáson.

Bár csalódottan tapasztaltam, hogy nincs kiút a szülészeti rendszerből, ha már besétáltál… maga a szülés és a vajúdás mégis pozitív élmény volt a HypnoBirth-nek és Neked köszönhetően. A ‘fájdalom’ ténylegesen más minőséget kapott a tanultak után. Csak ajánlani tudom minden szülés előtt álló nőnek.

Nagyon örülök, hogy megtaláltunk Téged és köszönöm a rengeteg segítséget és pozitív energiát, ami belőled árad!

The post Szüléstörténet 46, Bognár Mariann appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 37, Szup-Ferencz Zsuzsanna

Kuharcsik Réka — Wed, 06 Jul 2016 17:44:41 +0000

38. hétben jártunk, amikor öltözködés közben azt hittem már annyira terhes vagyok, hogy csak úgy bepisiltem, de nem… Elfolyt a magzatvíz. Annyira meglepődtem, hogy elsírtam magam. Én közben vízszintesbe helyeztem magam készülve a méhösszehúzódásokra, de semmi nem volt, csak folydogált a víz folyamatosan. Lezuhanyoztam, összekészítettem magunkat, aztán nagy vidáman bementünk a kórházba. A szülésznőm már várt, megcsináltuk a hiányzó papírokat, kiválasztottam a szülőszobát.
Elvonultam, elkezdtem befelé figyelni. Közben telt az idő de a méhösszehúzódásoknak nyoma sem volt. Az orvosomnak még nem is szóltunk, pedig már órák óta ott voltam a kórházban. Mindent bevetettünk. Forró zuhany… Labda… Még a beöntést is megpróbáltuk, állítólag az is segít beindítani. A szivárvány relaxációt elkezdtem, de nem éreztem…. A kék szalagokat vizualizáltam inkább és a nyíló rózsát, de semmi….
Egyre nagyobb esély volt az oxytocinra, amit nagyon nem akartam, és a szülésznővel húztuk is a dolgot. Protokoll szerint a magzatvíz elfolyása után 6 óra múlva már adni kell, de ugye mi ezzel nem foglalkoztunk és szerencsére a dokim sem. Minden támogatást és türelmet megkaptam, senki nem siettetett. Közben már rég túlléptük a 6 órát, majd megérkezett a véreredményem (ellenanyag pozitív vagyok és vért kellett nekem rendelniük) és nagyon magas volt a CRP érték. Nem tudni milyen gyulladás volt a szervezetemben, mert semmi bajom nem volt, de végül is megbeszéltük, hogy ha este 9-ig nem indulnak el a méhösszehúzódások, akkor a lehető legminimálisabb mennyiségű oxytocinnal rásegítünk. Így is történt. 9 óra telt el a magzatvíz elfolyás óta. Rákötöttek az oxytocinra, elhelyezkedtem a labdán és hamarosan jött is az első fájás. Pontosan 21.30-kor… De én olyan boldog voltam, hogy majdnem ugráltam örömömben, hogy végre fáj!!!! Egyre erősödtek az összehúzódások és olyan mélyen és tudatosan tudtam beleengedni magam a fájásokba, hogy szinte most is érzem, ahogy leírom és az első szó ami eszembe jut, az a “gyönyör”… Így éltem meg a vajúdást pedig fájt… Folyamatosan relaxáltam, vizualizáltam a babakék selyemszalagokat, ahogy a lágy tavaszi szellő mozgatja őket és alul pedig egy csodálatos fehéres-világoskék pünkösdi rózsa bontogatja szirmait… Szuperül lélegeztem lefelé, ahogy tanultuk, egyszer jött egy nagyon intenzív fájdalom, akkor egy óriásit hánytam és ezzel egyidőben még egy nagy adag magzatvíz is távozott. A szülésznő szerint, ekkor tágultam is pár centit :)))
Szóval minden gyönyörűen ment, 23.30 körül már nyomnom kellett. Felfeküdtem az ágyra, ekkor már semmilyen más pozíció nem esett jól, és 3. kitolásra, gátvédelemmel pontosan 00.00-kor megszületett Miksa Két és fél óra alatt…Csodaszép és csodacuki

Annyit gondoltam rád és a hipnoszülés programra! És gondolok minden nap és szerintem ez még sokáig így lesz, mert imádok a nosztalgiázni a szülésemen. Boldog vagyok, hogy újra sikerült háborítatlanul szülnöm. Miksa kiegyensúlyozott, boldog baba.

The post Szüléstörténet 37, Szup-Ferencz Zsuzsanna appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 36, Mereticzki Anna 2016

Kuharcsik Réka — Tue, 21 Jun 2016 20:27:51 +0000

A természet tudja a dolgát, akkoriban már hetek óta nem tudtam aludni, de csináltam magamnak egy ebédet, hatalmas adagot ettem meg és lefeküdtem utána, nagyon jól esett az alvás. Mindössze fél – egy óra lehetett maximum, de kellően kipihentem magam. Délután 3 órakor, alvás közben elfolyt a magzatvizem, erre ébredtem. Nagyon megijedtem. A szüléstől nem féltem soha, sőt, vártam. De még nem akartam, hogy megtörténjen. Aznap töltöttem be a 36 hetet és miután a 26. héttől kezdődően voltak arra utaló jelek, hogy korábban fog jönni Milán a 35. hét volt a cél, mégsem éreztem magam készen a szülésre. Nem is a szülésre, inkább az elválásra. Végre elkezdtem önfeledten élvezni a terhességemet, szorongások nélkül, nagyon szerettem ezt a más állapotot. Már össze voltam pakolva, de fél órán keresztül csak fel alá járkáltam ijedten a lakásban, és nem tudtam annyira sem összeszedni a gondolataimat, hogy felöltözzek

Aztán megjött értem a férjem, hatalmas vigyorral az arcán, csillogó szemekkel, hogy húú, végre szülünk.

A magzatburok felül repedt, ezért csak szivárgott a víz, hullámokban öntött el órákon keresztül több-kisebb mennyiség. 4-re érkeztünk a kórházba, addigra már 2 ujjnyira voltam nyitva. Este 8-ig kétszer megvizsgáltak még, az alsó buroksapkát megrepesztették, ezt végül is nem bántam, bár a tervem az volt, hogy teljes háborítatlanságban fogok szülni, jobban örültem volna, ha semmilyen beavatkozás nem történik. Mikor délután hívtam a dokimat, első szülés lévén, fájások nélkül, úgy számította, hogy másnap hajnalban, vagy reggel fogok szülni. Nem így lett

A teljes tágulás teljes fájdalommentességgel történt!!! Egészen 22 óráig, a méh összehúzódásokat, mint egy kisebb izommunka éreztem. Semmi fájdalom nem volt. A szülésznők nem tudták, mi történik, mert a ctg a legmagasabb számokat mutatta, de én csak mosolyogtam, sétáltam. A légzésre sikerült koncentrálnom, és a vizualizációk is megjelentek újra és újra, de így utólag azt kell mondjam, hogy a két hónapon át tartó mindennapos gyakorlások úgy hozták meg a hatásukat, hogy folyamatos transzban lehettem, mégis, teljesen éberen, tudatomnál, és ezt azóta sem tudom elhinni. Könnyebb azt gondolnom, hogy csak szerencsés vagyok, minthogy mindenféle koncentráció és tudatalatti munka nélkül, teljes fájdalommentességgel jutottam el a kitolási szakaszig. Persze ilyen nincs A szülésznőm szerint egyértelműen a hipnoszülés módszerének köszönhetem!

21.30-kor kezdtem el a még tudatosabb légzést és vizualizációt, illetve felismertem, hogy nem akarom elengedni a babámat, azt pedig nem szerettem volna, ha komplikációk lépnek fel miattam. Meghoztam a döntést, hogy jöjjön. Rá pár percre éreztem az első komoly fájdalmat, mikor a kisfiam lerúgta magát a szülőcsatornába, onnantól viszont sajnos kiestem a folyamatból, és innen számított bő másfél óra alatt született meg Milán. Próbáltam újra és újra a légzésemre figyelni, de beszívott a kórházi szféra, a szülésznő nem engedte, hogy felüljek vagy felálljak a már megszokott hanyatt fekvésből, ami nekem nagyon kényelmetlen volt, a születést pedig hátráltatta, mert Milán fejecskéje 50 percen át bújt elő, majd csúszott vissza. Mást sem hallottam, mint, hogy nyomjak erősen. Amikor lazítottam a testem a légzéssel, kizökkentettek. Végül olyan erős volt a fájdalmam, hogy csináltam, amit mondtak, nyomtam. Emlékszem, már semmi nem érdekelt, csak, hogy túl legyek az egészen.

23.48-kor megszületett a kisfiam, betöltött 36 hétre, 9-10-es apgar értékkel, egy gyűrődés nem volt az arcocskáján, szépen lélegzett, nem lassult le a kis szíve a nehéz kibújástól, így azonnal rám tették és ott is hagyták még bő egy órán át, csak utána vitték felöltöztetni és mérni. Nem sírt, békés volt, azonnal kereste a cicimet, aztán a szemembe nézett, majd az apja szemébe, és végtelenül nyugodt volt. Ma 8 hetes, és azóta sem sír, szinte soha Rendkívül békés, nyugodt, kiegyensúlyozott baba. 2680 grammal született, ma már 4400 gramm, imád szopizni, nagyon jó étvágya van, és egy hetes kora óta mosolyog Tudom, hogy ez mind, nagy részben a meditációknak, relaxációknak, hipnoszülés gyakorlatoknak és kismama jógának köszönhető, valamint annak, hogy saját döntéséből indult útnak, hogy fájdalomcsillapítás és különösebb külső beavatkozás nélkül, úgy születhetett meg, ahogyan.

Így utólag, két dolgot tudok biztosan. Egy, hogy a hipnoszülés nélkül nem lett volna ennyire szép vajúdásom, és a kisbabám nem lenne ennyire nyugodt. Másik, hogy sajnos mindig bennem lesz a bizonytalanság, mi lett volna, ha. Mi lett volna, ha hagynak tovább követni a testem utasításait, és engedik, hogy felüljek, hogy lélegezzek tovább, ha nem adnak be valamit végül, ami sajnos vélhetően oxitocin, de megtudni sosem fogom…

Összességében, a szülés nekem szép, gyönyörű élmény és emlék marad. Legközelebb, mert lesz legközelebb már tudom, mire számítsak, mire figyeljek. Tudni fogom, hogy előre le kell tisztázni (írásban) a szülési pozíciók megválasztásának lehetőségét, kiiktatni az oda nem illő mondatokat („essünk már túl ezen a szülésen, a doktor úr is haza akar már menni a feleségéhez” / ha azt csinálod, amit mondok, annál hamarabb esel túl az egészen) – mert ezek, a legfelkészültebb transz állapotban is kizökkentenek, és elveszik a szülés szépélményét.

A férjem a tanfolyamon végül egyáltalán nem vett részt, a könyvet sem olvasta el. A szülésemnél viszont végig velem volt, fogta a kezemet és erőt adott, sokszor pedig emlékeztetett, hogy figyeljek a légzésemre, amit én akkor, abban az állapotban elfelejtettem. Arra a mondatára is emlékszem, mikor azt mondta, mégiscsak megérte elmenni Rékához, és ért valamit ez az egész… J

Köszönöm Réka, hogy megismertelek és, hogy megismerhettem általad a Hypnobirthing® módszert, és a Mongan könyvet. Bízom benne, hogy egyre több nő jut majd el Hozzád, hogy félelmek nélkül érkezzen a szülőszobába, és, hogy minél többeknél, minél hamarabb kialakulhat a tudatos anya-magzat kapcsolat (ehhez a Lelki köldökzsinór c. könyv is sokat tett hozzá), ami az egész szülésélményt és későbbi kommunikációt megkönnyíti mindkét fél számára. A kisfiam végig aludta az időt, míg ezt megírtam, és most kezd ébredezni. Erről beszélek

The post Szüléstörténet 36, Mereticzki Anna 2016 appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 34, Kuczor Kitti

Kuharcsik Réka — Wed, 06 Jan 2016 18:22:30 +0000

Nagyon szép szülésem volt, bármikor újra átélném az egészet! Mindent tudtam alkalmazni a tanultakból, a légzést, a lazításokat, az endorfintermelést…! Hihetetlen, hogy ennyire működik!
Este 7-kor ment el a nyákdugóm, elkezdett csordogálni a magzatvizem és fél 8-kor már jöttek az összehúzódások is. Rögtön 5-6 percesekkel indítottam, meg is lepődtem. Nem ijedtem meg, hanem örültem, hogy nemsokára kezemben foghatom a kisbabánkat. Nyugodt voltam, és elkezdtem szépen relaxálni. Robi velem volt, mérte az időt, és közben szeretgetett Fél 11-kor már 4-5 perces összehúzódásaim voltak, némelyik több, mint 1-1,5 percig tartott, ezért elindultunk a kórházba. Mire beértünk sajnos lelassultam, biztos amiatt, hogy kizökkentem az otthoni környezetből, nyugalomból. Megvizsgált az ügyeletes orvos, csak 1,5 ujjnyira voltam nyitva, viszont a magzatvizem elfolyt, haza már nem mehettünk. Beköltöztünk az egyik szülőszobába, rám rakták fél órára az nst/ctg-t és vártuk, hogy menjenek a dolgok a maguk ritmusában.
Éjfélkor érkezett meg a szülésznőm, Nyulas Joli, megvizsgált ő is, és mondta, hogy lassan tágulok, reggelnél előbb nem fogok szülni. Elkezdtem szedni a homeopátiás bogyókat, amik a tágulást, és a rendszeres méhösszehúzódásokat segítették, és megpróbáltam pihenni. Közben folyamatosan hallgattam a telefonomon a szülésmegerősítő relaxációt, ami nekem rengeteget segített! Úgy telt el az éjszaka, hogy 2 összehúzódás között még aludni is tudtam, próbáltam gyűjteni az erőmet a reggelre, hogy a hosszú vajúdás alatt ne fáradjak ki. Hajnal fél 6-kor vizsgált meg a Joli újra, akkor már 2,5 ujjnyira tágultam, ami még mindig kevés volt. Ekkor ültem rá a gumilabdára, és azon vajúdtam de. 10 óráig. Folyamatos 5 perces összehúzódásaim voltak, kb. 1 percig tartottak, és egyre intenzívebbek! Közben a férjem végig ült mögöttem, és amikor látta, hogy kezdődik 1-1 összehúzódás, masszírozta a derekam, hátam. Ez rengeteget segített, meg persze a közelsége, a támogatása! Ebben az időszakban már nagyon mélyen befelé figyeltem, és kizártam a környezetet. Nagyon odafigyeltem a légzésre, a lassú légzés technikája. Nekem tökéletesen működött az összehúzódások alatt. 10 óra után felkeltem a gumilabdáról, azt éreztem, hogy most sétálnom kell, és kihasználni a gravitáció erejét.1 órán keresztül sétáltam a szülőszobában, meg-meg állva, 1-1 összehúzódásnál, a férjemre támaszkodva, aki folyamatosan velem volt és biztatott. 11 órára már egész jól kitágultam, megvolt az áhított 4 ujjnyi, viszont addigra nagyon elfáradtam. Akkor már 15 órája vajúdtam, és bár rengeteget számított a relaxáció és a pozitív hozzáállásom, sok erőt kivettek belőlem az intenzív összehúzódások. A szülésznőmmel és a férjemmel közösen úgy döntöttünk, hogy kapok 1 glükoz (cukor) infúziót, amitől kicsit erőre kapok én is és a babám is. Szerencsére ez sokat segített, negyed 1-re lefolyt az infúzió, és utána szépen elindultak a tolófájásaim is. 20 perc alatt megszületett a Rebeka, 3 tolóból kint volt a feje, és 1 utolsóval a kis teste.

Gátvédelemmel szültem, nem repedtem, nem vágtak. Csendben, könnyen, meghitt félhomályban született meg a kislányunk. Nem sírt fel keservesen amikor rámtették, csak kicsit nyöszörgött, kinyitotta a pici szemeit és abban a pillanatban megtörtént a CSODA, család lettünk mi hárman!!!! Elmondhatatlan és leírhatatlan boldogság volt, most is elérzékenyülök, amikor ezt írom Neked

Nagyon sokat köszönhetünk a hipnoszülésnek, méltósággal tudtam megszülni a kisbabánkat, és ő is úgy tudott megszületni! Hihetetlen, hogy az emberi elme és a test, ha harmonikusan együtt dolgozik, akkor mire képes! Nem fájt a szülésem, csak feszítő érzést éreztem, ahogy dolgozott a méhem!

Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szülésem volt, a férjemnek, hogy végig velem volt, támogatott és hitt bennem/bennünk, a szülésznőmnek, hogy végig segített, és végül de nem utolsó sorban Neked is Réka, hogy ezt a tudást megszerezhettem Tőled!

The post Szüléstörténet 34, Kuczor Kitti appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 33, Szabóné Brigitta

Kuharcsik Réka — Wed, 06 Jan 2016 18:20:43 +0000

Két, műszerekkel, gyógyszerekkel asszisztált, aktív orvosi beavatkozás és irányítás mellett lezajlott szülés után, melyek közül az egyik kis híján tragédiával végződött, harmadik terhességem során minden erőmmel azon voltam, hogy korábbi élményeim ne ismétlődjenek meg.Új korház, új, megértő és támogató orvos, valamint megfelelő fizikai felkészülés mellett azonban éreztem, hogy valami még hiányzik a sikerhez. Már jó néhány hónapja ott lapult a Marie F. Mongan könyve a polcomon, amikor nekiláttam az olvasásának. Ahogy haladtam fejezetről fejezetre egyre sűrűbben éreztem, hogy „Na, ez az!”, és mire a könyv végére értem, már fel is kutattam az interneten, hogy kihez is fordulhatnék, hogy immár felkészülésem mentális és lelki vonatkozásban is teljes legyen. Így találtam az örömteli szülés oldalra és Rékára.
A tanfolyam keretében megtanult relaxációs technikák és szülési megerősítések segítettek a bennem lévő szorongást fokozatosan oldani. Emellett egyéni terápia keretében Rékával közösen feldolgoztuk korábbi szülés élményeimet, és megfelelő vizualizációs gyakorlatokkal felkészültünk a szülésre, hogy tiszta lappal indulhassak, ha elérkezik az ideje, hogy pocaklakóm felkerekedik a nagy útra. A tanult módszerek és következetes gyakorlásuk meghozta gyümölcsét: kisbabám időben, természetes módon, szükségtelen műszeres, gyógyszeres vagy orvosi beavatkozás nélkül jött a világra. A korábbi szüléseim során átélt élmények emléke miatt fájdalommentes szülésben ezúttal sem volt részem, ennek ellenére harmadszorra végre nekem is örömteli szülés adatott meg. Mindig örömmel és hálával fogok arra csodálatos időszakra gondolni, amikor a szüléstől való félelmem örömteli várakozássá alakult át. Köszönöm Réka a segítséget!

The post Szüléstörténet 33, Szabóné Brigitta appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 32, Ádám-Tóth Eszter

Kuharcsik Réka — Wed, 06 Jan 2016 18:19:53 +0000

A 39. hét közepén, délben, pont a nagyobbikkal játszottunk, amikor elöntött a magzatvíz. Másfél óra múlva indultunk el a kórházba, ahol beérkezvén még csak két ujjnyira voltam kitágulva. Derűs hangulatban voltunk, várakozással telve. Az összehúzódások lassanként érkeztek csak meg. Délután ötkor még mindig csak két ujjnyira voltam kitágulva. A szülészorvos tanácsára kádban folytattuk a várakozást, aminek elég meleg vize volt, így kb fél órát töltöttem el ott, s
ezalatt a fél óra alatt szinte teljesen ki is tágultam. Viszont: a vérnyomásom lement a melegtől, a légzéstechnikám teljesen szétesett, annyira erős hullámok jöttek, s én nem tudtam a hasamba lélegezni, úgyhogy próbáltam \”tudatosan\” lépést tartani a bennem zajló változásokkal. Ahogy visszatértünk a szülőszobába, a lejátszó pont a \”megerősítések szüléshez\” érkezett (pozitív állításokat, szuggeszciókat tartalmazó hanganyag), s hihetetlen volt, de ahogy elkezdődött a megnyugató szöveg, újra nyugodt és összeszedett lettem. Ekkor már a kitolási szakaszhoz érkeztünk, s fél óra alatt meg is volt Zsigi. Érzetek azért voltak, erősek, azonban a pihenők segítettek felkészülni mindig a következő lépésre. Mivel elég nagy méretekkel érkezett (4250 gr) ezért az orvos tanácsára beadtam a derekam és nyomtam is, így is kissé megviselte a szülőcsatornában töltött idő. Jó érzés, hogy természetesen születhetett meg, hogy magamhoz ölelhettem a születését követően: sosem felejtem el az első együtt töltött órákat. Érdekes tapasztalás volt még az is, hogy a szülés után nem éreztem különösen fáradtnak magam, sőt feltöltődtem, így az első perctől a babámmal lehettem együtt. Igazából ez az a része a történetnek, amire nincsenek is szavaim…

Réka hangja, egész lényének megnyugtató kisugárzása ott volt velünk a szüléskor… Köszönünk mindent Ré!

The post Szüléstörténet 32, Ádám-Tóth Eszter appeared first on Örömteli Szülés.