Örömteli Szülés

Szüléstörténet 247, Sámuel baba

Réka — Sat, 18 Jul 2026 16:06:02 +0000

Szeretném megköszönni Neked mindazt, amit az Örömteli szülés tanfolyamon kaptunk Tőled. Márciusban vettünk részt a férjemmel a tanfolyamon. Már akkor éreztük, hogy rengeteget tanulunk, de igazán most értettük meg, milyen sokat adott nekünk ez a felkészülés.

Mindig is nagyon pozitívan álltam a szüléshez. Az motivált, hogy szerettem volna tudatosan készülni, olyan eszközöket a kezemben tudni, amelyek segítenek abban, hogy nyugodtan, magabiztosan és pozitív élményként élhessem meg a szülést. A negatív szüléstörténeteket, amikkel találkoztam, próbáltam tudatosan elengedni, és arra fókuszálni, hogy az én történetem más lehet.

A gyakorlások elején még nehezebb volt teljesen elmerülnöm a meditációkban és eljutni egy igazán mély, nyugodt állapotba, de ahogy egyre többet gyakoroltam, folyamatosan éreztem a változást. Egyre könnyebben tudtam ellazulni, és egyre inkább azt éreztem, hogy ezek az eszközök valóban az enyémek lesznek, és számíthatok rájuk majd a szülés alatt.

A kisfiunk, Sámuel 2026. július 1-jén 23:30-kor született meg, 3590 grammal és 54 centiméterrel.

Amikor elindult a szülés minden kapkodás nélkül indultunk be a kórházba. Már ekkor is mindketten nagyon nyugodtak voltunk. Ott kezdődött a mi csodálatos közös élményünk.

Elmentem zuhanyozni, sokat ültem a labdán, ringattam magam, a férjem pedig folyamatosan masszírozta a derekamat és a hátamat. Végig figyeltem a légzésemre, ő pedig minden fájásnál segített, számolta a légzést, és végig mellettem volt. Én közben teljesen befelé tudtam figyelni, és hagytam, hogy a testem végezze a dolgát.

Hihetetlenül sokat segített az a technika, amit Tőled tanultunk – a “lufi fújása”. Ennek segítségével gyönyörűen, fokozatosan tágultam. Otthon is rengeteget készültem: meditáltam, a labdán nyújtottam a csípőmet, relaxáltam, és szinte minden nap hallgattam a pozitív megerősítéseket és a hanganyagokat. A szülés alatt végig éreztem, hogy ezek mennyire mélyen beépültek, és óriási biztonságot adtak.

23:30-kor megszületett Sámuel, és az egész szülés számunkra valóban csodálatos élmény volt. A szülésznő és az orvos is nagyon megdicsért, amiért végig ilyen higgadt tudtam maradni, azt mondták, le a kalappal, ritka az ilyen szülés, olyan jó ilyet látni, és hogy 2 év múlva jöhetek újra Az, hogy ezt a férjemmel együtt, ilyen nyugalomban, egymást támogatva élhettük át, életünk egyik legszebb emléke marad.

Végtelenül hálás vagyok Neked azért, hogy mindezt megtanulhattuk Tőled. Biztos vagyok benne, hogy a tanfolyam és az általad átadott tudás nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy ennyire pozitív élményként élhettük meg Sámuel születését.

A férjem jelenléte és támogatása is rengeteget jelentett. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy ennyire nyitott volt erre az egészre, és hogy együtt végeztük el a tanfolyamot. Nem tudom, egyedül mennyire tudtam volna ugyanígy végigcsinálni, de az, hogy ő is részese volt ennek az útnak, hatalmas biztonságot adott.

A férjemmel otthon is együtt gyakoroltuk a légzéseket, ő is megtanulta a megerősítő mondatokat, és teljesen rám hangolódott. Tudta, hogyan lélegzem, mire van szükségem, és ha azt érezte, hogy kezdek feszültebbé válni vagy kapkodom a levegőt, rögtön segített visszatalálni a nyugodt állapotba.

Köszönünk mindent, és kívánjuk, hogy még nagyon sok családnak segíthess átadni ezt a csodálatos szemléletet!

The post Szüléstörténet 247, Sámuel baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 246, Félix baba

Réka — Fri, 16 Jan 2026 19:02:14 +0000

Szeretném veled megosztani miként zajlott a kisfiam világrajövetele. Először is hálás köszönetem, hogy ennyi munkàt fektetsz a tudásod bővítésére, és nem tudok elég hálás lenni, hogy ezt tanítod édesanyáknak. Történetemhez hozzátartozik, hogy már több éve dolgozom együtt pszichológussal és családállításokra is jártam rendszeresen, hogy a lehető legtöbb eddigi traumámat megdolgozzam és elég jó szülővé válhassak gyermekem számára. Több apás szülés felkészítőt is nézegettem, de a bemutatkozódban írtak alapján hozzád jelentkeztünk be férjemmel, és milyen jól is tettük!

A tanfolyamon szerzett tudást igyekeztem minden nap gyakorolni. A férjem folyamatosan bíztatott és emlékeztetett a mindennapokban, hogy ez ne maradjon el.

2025.12.21-e volt az a nap amikor kora hajnaltól gyenge fájásokat éreztem, az egyik legfontosabb szerintem a nap kimenetelét tekintve, hogy mindent megtettem azért, hogy pihenni tudjak éjszaka, hogy legyen erőm a nagy “szülibulira”.

Mi magánkórházat választottunk és szerintem az egyik legjobb döntés volt, mert nagyon nagy biztonságot és nyugalmat adott nekem és a férjemnek is.

Délután durvult be a buli, ekkor a szülésznőmmel egyeztetve itthoni másfél órás kádas fürdőzést javasolt. Férjem az itthon fellelhető összes általad javasolt élelmet összecsomagolta. Majd bementünk a kórházba, ahol a vizsgálat során örömmel tapasztaltuk hogy 5 cm már méhszáj. 3 vajúdási módszert próbáltam ki, a fitt labda, a bordásfal és a kád. Nekem a melegvíz vàlt be legjobban. Kb 3 órán keresztül tartott a folyamat, hogy a méhszáj teljesen eltűnjön. Mivel nem folyt ez a magzatvíz így nálam burokrepesztést alkalmaztak.

Szülési kívánságlistàt én nem készítettem, de a kommunikációs példákból rengeteget tudtam meríteni. Ennek köszönhetően, oxitocin és vákum nélkül (mert mind a kettő szóba került a kitolás folyamán) sikerült másfél óra alatt világrahozni gyermekemet.

Férjemnek nem tudok elég hálás lenni, mert olyan hatalmas segítséget nyújtott ezen szakaszban is, hogy a szülésznő maximálisan csak a gátvédelemre tudott koncentrálni és így teljesen ép gáttal térhettem haza. Fontos szerintem, hogy ennek ellenére is egy hatalmas fájdalmat éltem át, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. Erre is felvoltam készülve az alkalmak után.

Hálásak vagyunk minden olyan eszközért és idődért amit nekünk adtál, hogy kisfiúnk Félix már lassan 3 hete velünk lehet egy örömteli szülés után.

The post Szüléstörténet 246, Félix baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 245, Elza baba

Réka — Fri, 16 Jan 2026 17:43:07 +0000

Gyermekorvosként, látva már több szülés körüli komplikációból született gyermeket, nagy félelemmel töltött el, hogy az én szülésem körül minden rendben lesz-e. Bár tudtam, hogy amiből én már többet láttam, valójában ritkaságok, és a szülések döntő többsége komplikáció nélkül lezajlik, mégsem tudtam ennyivel megnyugtatni magam. Fel szerettem volna készülni a lehető legjobban a közelgő szülésemre, hogy mind lélekben, mind testben megfelelő jelenléttel álljak majd ott a a nagy napon. Nagyban segített ebben Réka tanfolyama, az itt elsajátított relaxációs módszerek és légzéstechnikák napi szintű gyakorlásával (amit a szülés előtt két hónappal kezdtem) pozitívan és nyugodtan zajlott mind a vajúdásom, mind a szülésem. Elhittem, hogy képes vagyok rá és minden rendben fog lezajlani.

Nekem tényleg nagyon sokat adott a tanfolyam, enélkül biztos nem tudtam volna ilyen nyugodtan és felkészülten végigcsinálni! Sokat segített abban, hogy nem ért váratlanul a vajúdás során érzett fájdalom, tudtam, hogy mire számíthatok és a tudatos felkészülésnek és a gyakorlatoknak hála, teljesen viselhetőnek éreztem a szülést. A vajúdás és a szülés számomra a sürgősségi császármetszés ellenére nagyon pozitív élmény volt, azóta is nagyon szívesen gondolok vissza arra a napra és csak azt sajnálom, hogy nem tudom időnként újraélni.

Már a szülés előtt egy héttel volt egy kis CTG eltérés jóslófájások közben és a szülés előtt két nappal is volt CTG eltérés. Így aznap 13 órát töltöttem a kórházban különféle CTG-ken, mert nem volt egyértelmű, hogy ez mekkora gond. Végül hazaengedtek. Utána éjszaka már nem tudtam aludni, mert azért eléggé izgultam, hogy biztos, hogy rendben van-e a kisbaba és a fájások is annál azért erősebbek voltak, hogy tudjak tőlük aludni. Reggel beszéltem a nőgyógyászommal, mondta, hogy vegyek meleg fürdőt, egyek-igyak, és ha erre enyhülnek a fájások, akkor ez inkább még csak jóslófájás. Ezeket megcsináltam és a fájások nem szűntek, de nem is voltak nagyon elviselhetetlenek. Estére intenzívebbek lettek, lementünk sétálni és az már elég nehezen ment, itt már minden fájásnál csináltam a tanult légzéstechnikát és megálltam séta közben ringatózni. Mivel itt már gyanús volt, hogy ezek nem csak jóslófájások, így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a kórházba, főleg, hogy mondták, hogy emiatt a kérdéses CTG gond miatt ne sokat vajúdjak otthon. Pénteken 23:30-kor megvizsgáltak és már bő kétujjnyi volt a méhszáj. Ezen meglepődtem, mert tényleg teljesen viselhető volt a fájdalom, mindig csináltam közben a légzőgyakorlatokat és még a vizsgáltra várás közben is ott ringatóztam a kórház folyosóján.

Úgyhogy egyből szülőszobára is kerültünk, ahol nagyon támogatóak és modern szemléletűek voltak. Volt meleg zuhany, fittball, kaptunk masszázsolajat, mutattak egy masszázst, amit ki is próbáltunk, végig le volt némítva a CTG és félhomály volt. Nagyon örültem, hogy ilyen támogatóak és modern szemléletűek. Végig csináltam a légzőgyakorlatokat, hallgattam a megerősítő mondatokat és néztem az előre lementett videót a nyíló virágokról. Amikor ezt meglátta a szülésznő, behozott nekünk egy kártyacsomagot, amiből választhattam két megerősítő kártyát és az végig ott volt velem a szülés alatt. Az egyiken az állt, hogy „Az összehúzódások olyan erősek, amilyen erős én vagyok.”

Gondolkoztam az epidurális érzéstelenítésen, de végül semmilyen fájdalomcsillapítót sem kértem. Szükség volt egy kevés oxitocinra, mert a zuhany alatt leálltak a fájások, ill. később burkot is repesztettek. Utána mér tényleg intenzívebb lett a fájdalom, de tudtam alkalmazni a légzést végig és ez sokat segített. Ahogy haladt előre a szülés, sokszor vissza kellett tartani a baba fejét, mert ahogy lejjebb ereszkedett, elromlott a CTG-je.

Végül is eljutottunk az eltűnt méhszájig és már kezdtem érezni kis tolófájásokat. A kitoláshoz is engedtek pozíciót választani, úgyhogy térdelő helyzetben voltam. És ekkor sajnos nagyon elromlott a babánk CTG-je, folyamatosan alacsony volt a szívfrekvenciája, úgyhogy behívták az ügyeletvezetőt, és úgy döntöttek, hogy sürgősségi császármetszésre van szükség. Azért akkor nagyon féltem, mert láttam én is a monitoron a számokat, ill. hogy mindenki elkezdett nagyon sietni, hogy menjünk a műtőbe. Itt is próbáltam a körülményekhez képest nyugodt maradni. Utána meg is dicsértek, hogy nagyon fegyelmezett voltam. Szerencsére spinális érzéstelenítést kaptam, a műtét után mondta az aneszteziológus, hogy ő sürgősségi császárnál jobban szereti az altatást, de a nőgyógyászok lebeszélték most róla. Én örültem, hogy ébren lehettem és tényleg pár perc alatt, szombaton 03:56-kor kiemelték a kislányunkat. Egyből felsírt, meg is mutatták nekem, és ahogy odatartották az arcomhoz, adott nekem egy puszit A férjem elvághatta a köldökzsinórt, és aztán vele volt bőr-bőr kontaktus, amíg engem összevarrtak. Utána pedig hármasban tölthettük az aranyórát. A CTG eltérés oka az volt, hogy a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór és rövid is volt.

Nekem tényleg nagyon sokat adott a tanfolyam, enélkül biztos nem tudtam volna ilyen nyugodtan és felkészülten végigcsinálni! Sokat segített abban, hogy nem ért váratlanul a vajúdás során érzett fájdalom, tudtam, hogy mire számíthatok és a tudatos felkészülésnek és a gyakorlatoknak hála, teljesen viselhetőnek éreztem a szülést.A vajúdás és a szülés számomra a sürgősségi császármetszés ellenére nagyon pozitív élmény volt, azóta is nagyon szívesen gondolok vissza arra a napra és csak azt sajnálom, hogy nem tudom időnként újraélni.

The post Szüléstörténet 245, Elza baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 244, Freja baba

Réka — Thu, 06 Mar 2025 09:16:59 +0000

A hypnoszülés tanfolyamnak hála nagyon felkészültnek éreztem magam, naponta gyakoroltam a szivárvány meditációt és hallgattam a megerősítő gondolatokat.

Március 1. péntekre voltam kiírva, ekkor már 1 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, de jósló fájásokat addig nem éreztem. Az aznapi CTG volt az első, ami már ki tudta mutatni, de szombaton semmi ilyet nem éreztem. Féltem, hogy be kell feküdnöm majd indtásra következő pénteken.Vasárnap kipróbáltam több szülésindító praktikát, tonicot ittam, csípős indiait ettem, de nem volt jele fájásoknak. Filmeket néztem este. és kb éjfél körül éreztem a péntekinél enyhébb fájásokat, de nem rendszereződtek. Éjjel 1.40-kor lefeküdtem, elkönyvelve, hogy ebből már nem lesz semmi.

Épphogy lekapcsoltam a villanyt, mikor a babám 1.45-kor rúgott egyet, és egy pukkanást hallottam. Elfojt egy nagyobb adag víz, vérrel keveredve. Gyorsan letusoltam, de nem volt sok időm, rögtön 2-3 perces fájásokkal kezdtem. Még gyorsan bepakoltam a maradék dolgokat a bőröndbe, és 2.20-kor már a kocsiban voltam. Ekkor hallgattam a szivárvány meditációt, és közben a nyíló virágokra gondoltam. Éreztem, hogy nagyon gyorsan haladok, a beszéd már nem ment könnyen.

A kórházban rögtön megvizsgáltak, a szülési tervem is csak szóban tudtam ismertetni, rögtön szülőszobára kerültem 2.40-kor, már 1-2 perces összehúzódásokkal, és 2 ujjnyira tágulva, de meglepetésemre a burok még ép volt. A szülőszobán labdán vajúdhattam, illetve az ágyon ültem, és a lábammal szorítottam az ágy szélét az egyre intenzvebb összehúzódásokkor. Az előre összekészített zenelistám hallgattam, arra ringatóztam. Nagyon gyorsan haladtunk, 20-30 perc alatt tágultam majd 4 ujjnyira. Ekkor már nehezemre esett a nyíló virágot vizualizálnom, viszont teljesen átadtam magam az intenzív hullámoknak, és kieresztettem a hangomat, ami úgy érzem, megsokszorozta az erőmet. Emlékszem, hogy végig bennem volt egy magabiztosság és öröm, hogy ezt együtt meg fogjuk tudni csinálni. Itt aztán 4 óra körül kicsit lelassultak a folyamatok. A szülésznő többször felajánlotta a burokrepesztést, de én így is elég gyorsnak éreztem a vajúdást.

5.30 körül már teljesen nyitva volt a méhszáj és elsimult, és még ép burokkal megkezdődtek a tolófájások. Végül 5.50 körül magától elrepedt a burok és elfolyt a magzatvíz. Itt is szabadon mozoghattam, mobil CTG-vel, de nekem az állás/sétálás nem esett jól. A kitoláshoz a fekvő helyzetet választottam. Itt már sokkal tudatosabb voltam, úgy éreztem, sikerült elkapnom a hullámokat és lassan haladt lefele a kisbabám. Sok erőt adott, hogy kezemmel megsimítottam a fejecskéjét. A burokrepedést követően végül 1.10 perc múlva, 6.59 perckor, 5 óra alatt megszületett Freja Hanga, 3770 g 56 cm-el, fájdalomcsillapítás nélkül. A gátvédelmet próbáltuk a 1,5 órában, olajoztak és ellentartottak a szülésznők, de végül a gátmetszés mellett döntöttünk. Ezt akkor nem éltem meg kudarcnak, csak boldog voltam, hogy ilyen csodálatos, igazán gyors és könnyű szülés után a mellkasomon tarthatom kisbabámat. A köldökzsinórt a pulzálás végeztével magam vágtam el, és 2,5 óra aranyórát kaptunk.

Az Örömteli szülés tanfolyamnak köszönhetően félelmek nélkül szültem. Csodálatos élmény volt. Bármikor újra csinálnám. Azóta is eufórikus állapotban vagyok, ha a szülésre gondolok és büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk. Az egyik közös meditáció alkalmával 4-5 órás vajúdást vizionáltam, és bejött, sőt, még gyorsabban született meg kislányommal

együttműködésben. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza a szülésre, és akármikor újra csinálnám. Hálás vagyok Neked!

The post Szüléstörténet 244, Freja baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 243, Kornél baba

Réka — Thu, 06 Mar 2025 09:15:37 +0000

Február 17-én megszületett a kisfiunk Nem voltak hiábavalók a meditációk és a nyíló virág gyakorlatok, mert mire a szüléshez közeledtünk, már 1 szűk ujjnyira nyitva volt a méhszáj, és kicsit rövidült is.

Nekem a legnagyobb félelmeim között volt az indított szülés és a mesterséges oxitocin. Mivel utóbbihoz volt szerencsém az első szülésem alatt :/ Magunk közt szólva, az utolsó menstruációm dátumára kicsit ráfüllentettem, 6 napot. 41+1 napra voltam behívva ballonos indításra, de az nekem már valójában kereken 42 hét volt. Tudtam, hogy aznap legkésőbb elkészül magától a kisfiam, és így is lett.

Lefekvés előtt szuggeráltam azèrt, hogy induljon Reggel meg is jelentek az első, talán jósló “fájások”. 8-ra kellett mennem az osztályra, mire leültem a székbe, már éreztem az első kontrakciót Akkor már megnyugodtam, hogy indításra itt már nem lesz szükség. 8:30 körül már 2 és fél percenkénti rendszeres összehúzódások voltak, fájdalomról itt még nem beszélhetünk. 3 cm volt már ekkor a méhszáj, felajánlották hogy burkot repesztenek, de én kértem, hogy várjunk még. 10 óra után már nagyon kezdett kellemetlen lenni, addigra a férjemet már hazaküldtem, mert nem gondoltam, hogy egyelőre szükség lesz rá. Ehhez képest a szülőszoba helyett ott a kórházi szobámban vajúdgattam. 11:30 körül volt bent egy osztályos nővérke, mondta hogy ha 3 percenként jönnek ezek az összehúzódások, azért menjek át a szülőszobra, nézzenek rám. Mondtam neki, hogy ne vicceljen, kevesebb mint egy percenként jönnek. Átmentem, de akkor màr az elveimet sutba dobva kértem EDA-t, bevallom, olyan gyorsan és olyan erővel törtek rám az 1 perces fájások, hogy nem volt időm eljutni a relaxált állapotba. Csak a mély hasi légzés tartotta bennem a lelket, akkor nem fájt annyira.

5 cm volt ekkor a méhszáj, viszont itt már kérdés nélkül burkot repesztettek, mert nagyon feszült a burok. Kötöttek be hidratáló infúziót az eda előtt, mondták, hogy kettő le kell csöpögjön előtte. Lecsöpögött az első kb 12:20-ra. Közölték velem, hogy nem lesz EDA, már 9 cm a méhszáj. Innentől már nem is érdekelt mennyire fáj, megnyugodtam, hogy nem kell 20+ órát nyűglődni, mint első alkalommal. Gyorsan telefonáltam a férjemnek, hogy induljon. Közel van a kórház, de pont a kitolásra ért volna csak be, kértem hogy csak utána engedjék be. 13:05-kor megszületett a kisfiam, Kornél 3620 grammal és 54 cm-vel. A testem kiválóan tette a dolgát. Minimális sérülés nélkül, végülis “hagyományos” fekvő pozícióban szültem. (Úgy éreztem, hogy nem akaródzik feltápászkodni :D) 3-4 tolófájással kint volt a baba egyébként. A baba is és a testem is fantasztikusan teljesített, és a tanfolyamnak és neked köszönhetem, hogy elhittem, hogy ez lehetséges. Örülök, hogy a fájdalomcsillapításra nem maradt időnk

Mire hazajöttünk a kórházból anyósom szépen ki is takarított, ablakot mosott, függönyt mosott, vasalt. Friss, új ágyneműt is kaptunk, és egy szép arany fülbevalóval ajándékozott meg hálája jeléül

Drága kislányom is akkora szeretettel fogadta a kistestvérét, hogy könnyekig hatódtam. A legjobb testvér a világon. Kornél nagyon nyugodt baba az első pillanattól, látszik rajta hogy nem volt olyan nehéz az első nagy utazása. A baby blues is elkerült most, aminek örülök, csak kicsit feltépődtek a sebek. Sajnálom, hogy a kislányommal nem élhettem meg ezt a “szerelmet” az első hetekben.

Ne haragudj, hogy hosszú lett a beszámolóm, és talán néhol kaotikus is, de cikáznak a gondolataim, ahogy felidézem a napot

Minden jót kívánok neked, és sok sikert a munkádhoz a továbbiakban is Remélem sok anyukának és leendő anyukának fogsz utat mutatni a tanfolyamoddal

The post Szüléstörténet 243, Kornél baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 242, Melitta baba

Réka — Thu, 06 Mar 2025 09:14:02 +0000

Szeretném elmesélni a kislányunk Melitta születését és hogy ezt hogy éltük meg a férjemmel együtt – szerintem nagyrészben hála a tanfolyamodnak

Végül a kislányunk nem fordult be a 39. hétben sem, így ki lettünk írva császármetszésre november 4-ére (ami a 40. terhességi hét eleje lett volna). Őszintén szólva nem mertük vállalni a művi külső megfordítást, mivel egyszer sem volt fejfekvésű, így egyfajta sorsszerűnek éreztük, ha a napi spinning babies torna és gyakorlatok ellenére sem fordul be időben. Tehát, türelmesen vártuk a kiírt dátum eljövetelét, közben minden nap gyakoroltam a lassú légzést és a szivárvány meditáció gyakorlatait – reménykedve abban, hogy utolsó pillanatban még máshogy alakul, és mehet egy természetes szülés.

Végül november 2-án távozott a nyákdugó. Lett egy enyhe és konstans alhasi fájdalmam a délutáni órákban, amely kicsit fokozódott, de nem volt vészes, így nyugodt lélekkel készülődtem és csinosítottam a házat, hogy amikor hétfőn megszületik a kisasszony, akkor utána ne kelljen pár hétig foglalkozni a nagyobb takarítással. Olyan délután 5 óra körül kicsit idegesítőbbé vált a fájdalom, és néha egy kis periodicitás is lett benne. Bettem egy lazító, gyertyafényes forró fürdőt, hátha elmúlik tőle. Nos, nem múltak el a fájások, inkább erősödtek, de nem rendeződtek.

Megpróbáltam a meleg víz után pihenni kicsit, de elfolyt (pontosabban elömlött) a magzatvíz, és reálissá vált, hogy ezek a fájások nem csak jóslók voltak. Mivel a választott orvosom külföldön volt, felhívtuk a szülésznőnket, hogy akkor szerintem szülni fogunk, és mi legyen a teendő, mert a baba még mindig farfekvésű (ezt biztosan éreztem, ugyanis kitapintható volt a feje a bordáim mellett).

Tanácsra, 15 perc fekvő pihenés után elindultunk a kórházba, ami szerencse is volt, mert a fájások rapidan gyorsultak, és mire 35 perc után beértünk a kórházba, már 1-2 percenként jöttek, és nagyjából 1 percig tartottak. Bent már az első vizsgálatnál kiderült, hogy kb. 4 ujjnyira van kitágulva a méhszáj, így ha farfekvésű lett volna tényleg a babánk, akkor meg is szülhettem volna természetesen is (ugyanis nagyon intenzívek voltak az összehúzódások és maga a baba kellően picike volt – csupán 47 cm és 2,83 kg), ám egyben az is kiderült, hogy ő lábbal előre szeretne kijönni, sőt mindkét lábfeje már kint volt a hüvelyben, így egy nagyjából 15-20 perces előkészítés után be is toltak a műtőbe császárra (a lábfekvés a természetes szülés szempontjából kontraindikációnak számít).

Nos, őszintén szólva azt kell mondjam, hogy addig, amíg el nem folyt a magzatvíz jelentős része, nem volt durva a fájdalom, ám, amint megtörtént, eléggé erősek voltak a fájások ahhoz, hogy a begyakorolt légzőgyakorlatok és a meditáció segítettek elviselni az autós utat, és a császár érzéstelenítéséig eltelt időt. Szerencsére úgy gondolom, hogy higgadt is csak amiatt tudtam maradni, mert a légzésre koncentráltam jobban, ugyanis a fájások rapid emelkedése mind fájdalom szinten, mind gyakoriságban igazán ijesztően hatott ahhoz képest, mint amire első szülésnél számítottam.

Maga a császármetszés már könnyen ment, ott már az idegességem is kissé oldódott, mert végig ott volt velem a férjem, és sok támogatást kaptam. Próbált végig segíteni a vajúdás alatt is, szépen reagált attól függően, hogy milyen jelzéseket adtam, például tudott vezetni is a fájások alatt (neki is sok önbizalmat adott a tanfolyam, hogy milyen lehetőségei vannak ebben a helyzetben).

A baba viszonylag gyorsan kikerült a műtét során (20:36-kor), és egyből a hasamra fektették. Megvárták a köldökzsinór pulzálásának a végét, és csak ekkor vágták el, majd tették fentebb, a mellkasomra úgy, hogy a takaró paraván elé kerüljön, így mindketten lássuk őt. Itt maradhatott kb 10 percig, aztán a friss apukával elmentek a szobánkba és nála votl “szőrön”, amíg engem összefoltoztak.

Amikor engem is vissza lehetett vinni a szobába, egyből megpróbáltam szoptatni és végig a mellkasomon lehetett, amíg el nem aludt (ez nagyjából 3 óra volt), aztán mellettünk volt egy kis babaöbölben a következő 4 napban. Mivel mi egy családi szobát kértünk, így a férjem is végig bent volt velem mind a 3+1 napon a kórházban (Duna Medical), így felváltva tudtunk a picivel direkt kötődést kialakítani és nyugodt közegben megtanulni minden alap csecsemő ellátási teendőt.

Összességében nagyon hálásak vagyunk, hogy elmentünk hozzád, és lélekben fel tudtunk valamennyire készülni a szülésre, hogy nem a félelem uralkodott el rajtunk, hanem a várakozással teli öröm, hogy mindjárt láthatjuk a lányunkat. Nekem még a fájdalmak között is az lebegett a szemem előtt, hogy mindjárt a karomban tarthatom és ez egy tényleg egy valódi ünnepnap lett a számunkra

Szóval mindketten őszintén köszönjük a hozzáállásbeli változást, amelyet a tanfolyamod segítségével elértünk

The post Szüléstörténet 242, Melitta baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 241, Andris baba

Réka — Tue, 19 Nov 2024 19:19:09 +0000

Először is szeretnénk köszönetet mondani a tanfolyam szuper felépítéséért és érthető továbbításáért.

A mi szülésünk délután 17-kor kezdődött. Itt indultak el a rendszertelen fájásaim bár akkor még nem voltam tisztában vele, hogy elkezdődött. Hallgattam a meditációt és labdára is ültem. Másnap reggel amúgy is mennünk kellett a kórházba CTG vizsgálatra. Itt már naponta jártunk 40+2 napnál de az nem mutatta a fájásaimat. Hazajöttünk.

Aztán egyre erősebbek lettek az összehúzódások, már nem tudtam feküdni se, de még mindig rendszertelen. Végül este 8-ra bementünk a szülészetre. Onnan hazaküldtek mert még az egy ujjnyit sem értük el. Hazaérve beültem egy kád vízbe de nem esett jól. Itt már nagyon erősek voltak a fájásaim és rendszereződtek 3-5 percesekre majd egy kis idő után már 1-2 percenként jöttek. Hívtuk a kórházat, hogy mi legyen végül 23:25-kor felvettek a szülészeti osztályra továbbra is csak 1 ujjnyival. Párologtattunk levendulát, ringattam a csípőm, lazítottam a testem minden összehúzódásnál. Bő fél óra elteltével jött az orvos megnézni és csoda mód már elértük a 4 ujjnyit. Végül 2024.10.07-én 1:24-kor 3170 grammal és 53 centivel megszületett a kisfiúnk fájdalomcsillapító nélkül, gátvédelemben.

Nagyon sokat gyakoroltam a meditációt a szülés előtt is illetve jógaoktatóként a legvégéig jógáztam és nyújtottam is. Szerintem ezek összessége és a szülés folyamatáról való ismeretek által lett ilyen csodálatos szülésélményünk.

The post Szüléstörténet 241, Andris baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 240, Zsigmond baba

Réka — Tue, 01 Oct 2024 17:04:28 +0000

Júliusban voltunk nálad szülésfelkészítő tanfolyamon, és csak köszönetet szeretnék mondani az ott tanultakért. Gondoltam, megírom neked, hogy is alakultak nálunk a dolgok :). Kisbabánk augusztus 27-én született meg, és egy, minden különösebb beavatkozástól mentes (egy burokrepesztés volt csupán), fájdalomcsillapítás nélküli, szép szülésem volt, és biztos vagyok benne, hogy ez részben a nálad tanultaknak köszönhető. Részben nyilván szerencsém is volt, és nem szeretném elvitatni a Honvéd kórház szülészeti stábjától sem, hogy jó fej, fiatalos csapatuk is maximálisan megtett mindent annak érdekében, hogy háborítatlan legyen a szülésünk. Le a kalappal előttük is, hogy modern szemlélettel közelítenek a szüléshez.

Bár a szülési pozíciót nem választhattam meg, de nem volt gátmetszésem, nem kaptam beöntést/borotválást, nem kellett oxitocint adagolni, a méhszájam pedig szép tempóban tágult, a baba néhány kitolásból kint is volt. A legenyhébb fájdogálásoktól kezdve a baba világra jöveteléig összesen 12 óra telt el.

Nem mondom, hogy a hipnoszülést tökéletesen csináltam, mert az átmeneti szakban már nem ment az ellazulás, és voltak pillanatok, amikor a fájdalom olyan erős volt, hogy kétségbe voltam esve, hogy nem bírom ki ájulás nélkül, de egyrészt a vajúdás első felében, úgy 8 órán át, sikerült relaxált állapotban maradnom (ami talán azért nagy szó, mert pár nappal korábban megfigyelésre be kellett feküdnöm a kórházba, úgyhogy nyolc órát egy kórházi folyosón járkálva vajúdtam hajnalban egyedül, de a pozitív gondolkodás, meditáció még ebben a rideg környezetben is segített); másrészt tanácsodra szinte végig mozogva, sétálva vagy gumilabdán rugózva vajúdtam, még a legvégén is; harmadrészt pedig a férjem, Bálint is nagyon ügyesen támogatott fizikailag és lelkileg is végig. Simogatott, megerősítő szavakkal biztatott, vezette a légzésem, melegvizes zuhanyt adott. Ezen kívül a tanácsodra sok keksszel és izotóniás itallal igyekeztem energizálni magam.

A légzéstechnika volt az egyetlen fájdalomcsillapító a kezemben, amibe tudtam kapaszkodni, amikor a legnehezebb volt. Egészen addig nem hittem volna, hogy a légzésnek ekkora ereje lehet, pedig jógázom. De most mutatkozott meg igazán, mire is képes a lélegzetvétel, ha jól csináljuk :).

A szülésem óta sok más, körülöttem lévő ember szüléstörténetét meghallgattam, és csupán néhányan voltak, akik zökkenőmentes szülésről számoltak be, a többségnek nem volt egyszerű, komplikáció nélküli a folyamat. Ez pedig rádöbbentett, mennyire fontos tudást adtál át nekem és a férjemnek.

Hálásak vagyunk ezért.

The post Szüléstörténet 240, Zsigmond baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 239, André baba

Réka — Sat, 27 Jul 2024 09:37:20 +0000

Nem volt számomra kérdés, hogy részt vegyek Réka tanfolyamján mivel a gondolkodásom, életvitelem hasonló elveken alapul. Hiszek a természet erejében, hogy minden ki van találva és meg kell próbálni hangolódni a természethez, természetes erőkhöz. De ez nem azt jelenti, hogy a végletekig ragaszkodni kell valamihez, legyen ez bármi.. hiszen az élet tele van kiszámíthatatlan kihívásokkal is, ami valamit tanít, és ezt sok esetben csak idővel ismerjük el.

2024 június 16-án hajnali egy órakor felébredtem erősebb összehúzódásokra, menstruáció jellegű fájásokra. Ekkor még tovább pihentem, mivel már 3-4 hete előfordultak hasonló kis fájások amik rendszertelenek voltak. Fél óra múlva újra ébredtem, hogy ez már más.. így elkezdtem odafigyelni, majd telefonnal mérni az időket, mert egyértelmű volt hogy ez rendszereződött fájások. Valóban így is volt, 6-7 percenként újra érkeztek és kb 40-50 másodpercig tartottak. Pihengettem, nem izgultam ( maximum pozitív izgalom volt, hogy érkezik a kicsi szerelmünk ). Kicsi pihenés után ( talán egy óra ) már 5-6 percesek voltak és akkor egy mosdóra menetnèl vérezni is kezdtem. Ekkor ébresztettem férjemet, aki soha életèben nem ugrott ki ilyen gyorsan az ágyból. Nagyon édes volt ahogy izgatottan, álmos szemekkel készülődött, és közben figyelt rám. Nem kapkodtunk, tudtam hogy nem jön egyik pillanatról a másikra a babyke . Elindultunk a kórházba, ahol egyből megvizsgált a doktornő és mondta, hogy 2,5 centire vagyok tágulva, ha közel lakunk akkor nyugodtan haza mehetünk még, ha szeretnénk.. mégiscsak jobb az otthoni nyugalomban lenni. Nagyon kedves volt és örültem, hogy olyan tanácsokat mondott amit Réka is a tanfolyamon. Feküdjek be egy kellemes meleg vízbe hangulat fényekkel, hallgassak zenét, kérjem a páromat hogy masszírozzon.. és ha már sűrűbbek a fájások 4-5 percesek és erősebbnek is érzem menjünk vissza. Mivel alig 30 percre lakunk a kórháztól haza is mentünk. Még hajat is mostam :)) kádban lazultam, hangolódtam zenével, meditáltam, koncentráltam a légzésre amiben párom segített. Nagyjából 4 órát tudtam otthon hangolódni nyugalomban amikor már erősebb fájások érkeztek és vissza is mentünk. Ekkor már 4 újnyira tágultam és egy kisebb várakozás után mehettünk is a vajúdó szobába. Nagyon kedves szülésznőt kaptam, aki egyből kérdezte ugye gátvédelemmel szeretne szülni? Végig nagyon kedves volt, sokat hagyott magunkra a férjemmel és nem erőszakoskodott semmivel, sőt sok hasonló tanáccsal látott el, amit Réka is tanított, ajánlott. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy állami kórházban is vannak olyan szakemberek, akik hasonló elveket követnek. Ezt azért írom mind le, mert minden körülmény adott volt, hogy egy csodálatos természetes szülésélményünk legyen.

Végig hittem és pozitív voltam ( amíg még ezen a bolygón tudtam lenni ) de mégis hosszú vajúdás után nem akart a babym rendesen befordulni.

Minden pozícióban vajúdtam, minden adott volt hogy a magam-magunk természetes módján vigyük végig, mégis úgy alakult hogy császár lett a vége. Az, amitől tartottam amit nem akartam.. aminek a gondolatától összeszorult a gyomrom.. Tartottam hogy nem tudom kontrollálni a helyzetet, hogy nem érzem majd a végtagjaimat.. hogy csupán egy érzéstelenítővel fel vágják a hasam.. féltem a komplikációktól, hogy a kisfiamnak sem lesz jó.. pedig mindennél lehet komplikáció.. de ott az adott pillanatban a kimerült testem és lelkemmel ez màr elillant.. nem féltem csak szerettem volna karban tartani a kisbabámat, hogy mindketten megnyugodjunk és egymást érezve kezdhessük új életünket. A császározás alatt is mindenki nagyon kedves és figyelmes volt és folyamatosan foglalkoztak velem. Vizes gézlappal itattak, beszéltek hozzám, nyugtattak.. és ezt is azért szeretném leírni, mert amitől legjobban tartottam és féltem ha lehet ilyet írni pozitív tapasztalás lett. Most már tudom, hogy sajnos erősen bennem maradt egy félelem a császározással kapcsolatosan, hiába próbáltam elnyomni magamban.. ott volt és hiszem, hogy ezzel dolgom is volt. Hittem magamban mindig, de olykor eluralkodtak rajtam a félelmek, blokkok, amiket nem engedtem el igazán.. Kisfiam születésével megszülettem, újjá születtem az egész élménnyel.

Megtanultam hogy nem dughatunk el félelmeket.. többet kell foglalkoznunk magunkkal, a saját valós önmagunkkal. Ebben a modern világban ez nagyon nehéz. De a legfontosabb az, hogy jól vagyunk akkor működhet minden jól. Akkor tudunk adni, szeretni igazán és igen az a babóca érzi odabent.. Ehhez Réka óriási segítséget kínál, ami ebben az impulzív világban egy kincs. Azóta is gondolkozom azon, hogy egy ilyen felkészítő sokkal többről is szól, mint szülésre való felkészülés. Ha megszólít akkor az egész élethez való fejlődésben is segít. Ugyan a mi történetünk egy orvosi beavatkozással végződött, de ezen már egy csöppet sem rágódom, mert a lényeg és legfontosabb, hogy mindannyian jól vagyunk és csodálatos napokat éltünk meg minden egyes nap.

Kicsi André világra jövetelével én is azt érzem hogy megszülettem. Férjem részvétele fantasztikus volt a szülés ideje alatt. Elképesztő erőt adott és vissza segített az útra amikor már azt éreztem más bolygón vagyok. A levegővétel, a koncentrációban való segítése, az önmaga jelenléte, hogy minden értelemben belé tudtam kapaszkodni nagyon sokat adott. A kapcsolatunk még inkább erősödött és Ő is elmondta, hogy fantasztikusak vagyunk mi Nők ami erő van bennünk. Egyszerre sajnált és egyszerre csodálta a kitartásom. Ez egy életre szóló élmény mindannyiunk számára és mindenkinek szívből ajánljuk az Örömteli szülés tanfolyamot, mert nagyon sok jót tud kihozni mindenkiből. Köszönjük Réka Neked!!

The post Szüléstörténet 239, André baba appeared first on Örömteli Szülés.

Szüléstörténet 238, Leó baba

Réka — Sun, 14 Jul 2024 14:33:26 +0000

Első gyerekes kismamaként nagyon vártam a tanfolyamot, amit igaz, eléggé a várandósság végére sikerült beütemeznem, de nagyon hasznosnak találtam. Tetszett, ahogy témakörök szerint rendszereztük a lényeges tudnivalókat. Alap dolgokkal valamilyen szinten tisztában voltam, de úgy éreztem, hogy minden témánál tovább is bővül a tudásom, megértésem. Sokat segített a tanfolyam, hogy tudatosabban tudjak készülni a szülésre, megértsem, hogy fizikailag és lelkileg is hogy zajlanak általában a folyamatok, és így jobban el tudjam dönteni, hogy én magam mit és hogy szeretnék a szülés során ezzel csökkentve a kiszolgáltatottság érzését. Egy abszolút pozitív várakozás épült fel bennem a szülés kapcsán, persze illúziókba nem ringatom magam, biztosan küzdelmes lesz egy szinten, de az elsajátított tudással úgy érzem, lesz eszköztáram sikeresen megbirkózni a feladattal. Elsőre kicsit megijedtem, hogy nagyon hosszúak lesznek az alkalmak, de mindig úgy elrepült az idő, hogy szinte észre sem vettem. Szuper volt, hogy online is részt lehetett venni, mivel a mozgás már kicsit nehézkesebb számomra, ugyanakkor nagyon jó, hogy nem egy előre felvett videót néztem, hanem tényleg helyben tudtam kérdezni bármi kapcsán.

A szülés teljesen szépen, magától indult be 39+4 napon, és 26 óráig tartott a vajúdás. Az intenzív rész 11 óra volt – első szülésnél tudtam, hogy hosszabb lehet, de így utólag visszagondolva ennyire hosszúra azért nem számítottamCsak az utolsó 6 órát töltöttük a kórházban, így nagyon sokat tudtunk alkalmazni otthon a tanfolyamon tanultakból (páros pózok, nyugalom, fények, zene, bőségtál). Végül úgy alakult, hogy semmilyen fájdalomcsillapítást nem kaptam az egész folyamat alatt, a kórház sem erőltette különösebben, és a felajánlott kéjgáz nekem csak elvonta a figyelmem, úgyhogy kipróbálás után félre is tettem. Fantasztikus szülésznőt sikerült kifognunk, aki a férjemmel közösen vezetett végig és instruált minden szakaszban, valamint abszolút a természetes folyamatokat támogatta az orvossal együtt. Az utolsó órában már annyira elfáradtam viszont, hogy egy icipici oxitocinra volt szükség, hogy sikeresen befejezzük, de több nem is kellett, ezután egy mozdulattal természetesen megszületett a kisfiunk.

Számomra minden kellemetlenség és fájdalom ellenére jó volt a szülésélmény, tényleg mindenki segített, aki jelen volt, és hasznosnak bizonyult a tanfolyamon megszerzett tudás is – jó volt, hogy tudtam, kb mi történik fizikailag a testemben, és hogyan tudom én is segíteni a folyamatokat, akár helyes légzéssel, akár mentálisan.

Azóta is szokjuk a hármasban való létet, de mindannyian teljesen rendben vagyunk egyébként, és napról napra élvezetesebb minden

Köszönöm még egyszer a tanfolyamon való részvételi lehetőséget, és remélem, sokan tudnak még hasonlóan profitálni a tudásból!

The post Szüléstörténet 238, Leó baba appeared first on Örömteli Szülés.