Szüléstörténet 244, Freja baba

A hypnoszülés tanfolyamnak hála nagyon felkészültnek éreztem magam, naponta gyakoroltam a szivárvány meditációt és hallgattam a megerősítő gondolatokat.

Március 1. péntekre voltam kiírva, ekkor már 1 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, de jósló fájásokat addig nem éreztem. Az aznapi CTG volt az első, ami már ki tudta mutatni, de szombaton semmi ilyet nem éreztem. Féltem, hogy be kell feküdnöm majd indtásra következő pénteken.Vasárnap kipróbáltam több szülésindító praktikát, tonicot ittam, csípős indiait ettem, de nem volt jele fájásoknak. Filmeket néztem este. és kb éjfél körül éreztem a péntekinél enyhébb fájásokat, de nem rendszereződtek. Éjjel 1.40-kor lefeküdtem, elkönyvelve, hogy ebből már nem lesz semmi.

Épphogy lekapcsoltam a villanyt, mikor a babám 1.45-kor rúgott egyet, és egy pukkanást hallottam. Elfojt egy nagyobb adag víz, vérrel keveredve. Gyorsan letusoltam, de nem volt sok időm, rögtön 2-3 perces fájásokkal kezdtem. Még gyorsan bepakoltam a maradék dolgokat a bőröndbe, és 2.20-kor már a kocsiban voltam. Ekkor hallgattam a szivárvány meditációt, és közben a nyíló virágokra gondoltam. Éreztem, hogy nagyon gyorsan haladok, a beszéd már nem ment könnyen.

A kórházban rögtön megvizsgáltak, a szülési tervem is csak szóban tudtam ismertetni, rögtön szülőszobára kerültem 2.40-kor, már 1-2 perces összehúzódásokkal, és 2 ujjnyira tágulva, de meglepetésemre a burok még ép volt. A szülőszobán labdán vajúdhattam, illetve az ágyon ültem, és a lábammal szorítottam az ágy szélét az egyre intenzvebb összehúzódásokkor. Az előre összekészített zenelistám hallgattam, arra ringatóztam. Nagyon gyorsan haladtunk, 20-30 perc alatt tágultam majd 4 ujjnyira. Ekkor már nehezemre esett a nyíló virágot vizualizálnom, viszont teljesen átadtam magam az intenzív hullámoknak, és kieresztettem a hangomat, ami úgy érzem, megsokszorozta az erőmet. Emlékszem, hogy végig bennem volt egy magabiztosság és öröm, hogy ezt együtt meg fogjuk tudni csinálni. Itt aztán 4 óra körül kicsit lelassultak a folyamatok. A szülésznő többször felajánlotta a burokrepesztést, de én így is elég gyorsnak éreztem a vajúdást.

5.30 körül már teljesen nyitva volt a méhszáj és elsimult, és még ép burokkal megkezdődtek a tolófájások. Végül 5.50 körül magától elrepedt a burok és elfolyt a magzatvíz. Itt is szabadon mozoghattam, mobil CTG-vel, de nekem az állás/sétálás nem esett jól. A kitoláshoz a fekvő helyzetet választottam. Itt már sokkal tudatosabb voltam, úgy éreztem, sikerült elkapnom a hullámokat és lassan haladt lefele a kisbabám. Sok erőt adott, hogy kezemmel megsimítottam a fejecskéjét. A burokrepedést követően végül 1.10 perc múlva, 6.59 perckor, 5 óra alatt megszületett Freja Hanga, 3770 g 56 cm-el, fájdalomcsillapítás nélkül. A gátvédelmet próbáltuk a 1,5 órában, olajoztak és ellentartottak a szülésznők, de végül a gátmetszés mellett döntöttünk. Ezt akkor nem éltem meg kudarcnak, csak boldog voltam, hogy ilyen csodálatos, igazán gyors és könnyű szülés után a mellkasomon tarthatom kisbabámat. A köldökzsinórt a pulzálás végeztével magam vágtam el, és 2,5 óra aranyórát kaptunk.

Az Örömteli szülés tanfolyamnak köszönhetően félelmek nélkül szültem. Csodálatos élmény volt. Bármikor újra csinálnám. Azóta is eufórikus állapotban vagyok, ha a szülésre gondolok és büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk. Az egyik közös meditáció alkalmával 4-5 órás vajúdást vizionáltam, és bejött, sőt, még gyorsabban született meg kislányommal

együttműködésben. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza a szülésre, és akármikor újra csinálnám. Hálás vagyok Neked!