Szüléstörténet 243, Kornél baba

Február 17-én megszületett a kisfiunk 🙂 Nem voltak hiábavalók a meditációk és a nyíló virág gyakorlatok, mert mire a szüléshez közeledtünk, már 1 szűk ujjnyira nyitva volt a méhszáj, és kicsit rövidült is.

Nekem a legnagyobb félelmeim között volt az indított szülés és a mesterséges oxitocin. Mivel utóbbihoz volt szerencsém az első szülésem alatt :/ Magunk közt szólva, az utolsó menstruációm dátumára kicsit ráfüllentettem, 6 napot. 41+1 napra voltam behívva ballonos indításra, de az nekem már valójában kereken 42 hét volt. Tudtam, hogy aznap legkésőbb elkészül magától a kisfiam, és így is lett.

Lefekvés előtt szuggeráltam azèrt, hogy induljon 🙂 Reggel meg is jelentek az első, talán jósló “fájások”. 8-ra kellett mennem az osztályra, mire leültem a székbe, már éreztem az első kontrakciót 🙂 Akkor már megnyugodtam, hogy indításra itt már nem lesz szükség. 8:30 körül már 2 és fél percenkénti rendszeres összehúzódások voltak, fájdalomról itt még nem beszélhetünk. 3 cm volt már ekkor a méhszáj, felajánlották hogy burkot repesztenek, de én kértem, hogy várjunk még. 10 óra után már nagyon kezdett kellemetlen lenni, addigra a férjemet már hazaküldtem, mert nem gondoltam, hogy egyelőre szükség lesz rá. Ehhez képest a szülőszoba helyett ott a kórházi szobámban vajúdgattam. 😀 11:30 körül volt bent egy osztályos nővérke, mondta hogy ha 3 percenként jönnek ezek az összehúzódások, azért menjek át a szülőszobra, nézzenek rám. Mondtam neki, hogy ne vicceljen, kevesebb mint egy percenként jönnek. Átmentem, de akkor màr az elveimet sutba dobva kértem EDA-t, bevallom, olyan gyorsan és olyan erővel törtek rám az 1 perces fájások, hogy nem volt időm eljutni a relaxált állapotba. Csak a mély hasi légzés tartotta bennem a lelket, akkor nem fájt annyira.

5 cm volt ekkor a méhszáj, viszont itt már kérdés nélkül burkot repesztettek, mert nagyon feszült a burok. Kötöttek be hidratáló infúziót az eda előtt, mondták, hogy kettő le kell csöpögjön előtte. Lecsöpögött az első kb 12:20-ra. Közölték velem, hogy nem lesz EDA, már 9 cm a méhszáj. Innentől már nem is érdekelt mennyire fáj, megnyugodtam, hogy nem kell 20+ órát nyűglődni, mint első alkalommal. Gyorsan telefonáltam a férjemnek, hogy induljon. Közel van a kórház, de pont a kitolásra ért volna csak be, kértem hogy csak utána engedjék be. 13:05-kor megszületett a kisfiam, Kornél 🙂 3620 grammal és 54 cm-vel. A testem kiválóan tette a dolgát. Minimális sérülés nélkül, végülis “hagyományos” fekvő pozícióban szültem. (Úgy éreztem, hogy nem akaródzik feltápászkodni :D) 3-4 tolófájással kint volt a baba egyébként. A baba is és a testem is fantasztikusan teljesített, és a tanfolyamnak és neked köszönhetem, hogy elhittem, hogy ez lehetséges. Örülök, hogy a fájdalomcsillapításra nem maradt időnk 😀

Mire hazajöttünk a kórházból anyósom szépen ki is takarított, ablakot mosott, függönyt mosott, vasalt. Friss, új ágyneműt is kaptunk, és egy szép arany fülbevalóval ajándékozott meg hálája jeléül 🙂

Drága kislányom is akkora szeretettel fogadta a kistestvérét, hogy könnyekig hatódtam. A legjobb testvér a világon. Kornél nagyon nyugodt baba az első pillanattól, látszik rajta hogy nem volt olyan nehéz az első nagy utazása. A baby blues is elkerült most, aminek örülök, csak kicsit feltépődtek a sebek. Sajnálom, hogy a kislányommal nem élhettem meg ezt a “szerelmet” az első hetekben.

Ne haragudj, hogy hosszú lett a beszámolóm, és talán néhol kaotikus is, de cikáznak a gondolataim, ahogy felidézem a napot 🙂

Minden jót kívánok neked, és sok sikert a munkádhoz a továbbiakban is 🙂 Remélem sok anyukának és leendő anyukának fogsz utat mutatni a tanfolyamoddal 🙂