Szüléstörténet 225, Zéti baba

/in /by
Az augusztusi Örömteli szülés tanfolyamon vettünk részt a férjemmel, azután folyamatosan gyakoroltam a relaxálásokat.
Október 15 én hajnalban 3 óra körül arra ébredtem, hogy folyamatosan görcsöl a hasam, de teljesen elviselhető. 4 óra körül kezdett rendszeres lenni, ekkor már keltettem a férjemet, hogy szerintem eljött az idő. Elmentem zuhanyozni, és pillanatok alatt nagyon sűrűek lettek a fájások, kb fél órán belül már autóban voltunk, 40 perc volt hajnalban a Sote II ig az út. Az autóban 1,5 perces fájásaim voltak, volt mikor 40 másodperc volt két fájás között. Eléggé meg voltam ijedve, nehogy útközben szüljek.
3/4 6 kor vizsgáltak a kórházban, bő 2 ujjnyi méhszáj és a doktornő szerint 2 órán belül meglesz a baba. Bekerültem szülőszobára, burkot repesztettek, a magzatvíz nagyon csúnya mekóniumos volt, így az ítélet az lett, hogy végig CTG n maradok. Mivel a baba nagyon nem mozgott ezért kaptam cukros infúziót. Fél 8 kor 10 cm tágulás, eltűnt a méhszáj és hamarosan jöttek a tolófájások, a baba végig nagyon fent volt még. Már vagy egy órája jöttek a tolófájások, viszont a baba feje nem akart lejjebb ereszkedni.
Ami nagyon pozitív, hogy végig állva nyomhattam és kérték, hogy labdán pattogjak illetve mutatták, hogy milyen gyakorlatok segíthetnek. Ezeket már otthon is végeztem labdán.
Végül 3 óra telt el 1 perces tolófájásokkal és érdemi változás nem történt, és 10:30 körül jött az ítélet, hogy nem várnának tovább és megcsászároznak. A megkönnyebbülés, a kimerültség és a csalódottság egyszerre lett úrrá rajtam.
Végül 11:31 kor megérkezett Zétény Péter 3740 grammal és 55 cm vel 9/10 es apgar értékkel 🙂 Minden rendben zajlott szerencsére, az aranyórán is nagyon ügyesen szopizott már, ami azóta is töretlenül tart.
Összességében csalódott voltam, hogy nem sikerült a természetes szülés, leginkább amiatt mert minden nagyon gyorsan és fantasztikusan alakult. Nagyon jól tudtam használni a tanultakat, a tanult légzéstechnikákat végig a vajúdás és tolófájások alatt is.
Köszönjük szépen, hogy általad megtanulhattuk, hogy a vajúdás folyamatát mennyire lehet a tudattal és az elménkkel befolyásolni.

Szüléstörténet 224, Áron baba

/in /by
Receptre írnám fel az Örömteli szülés tanfolyamodat, nagyon boldog vagyok, hogy 2. szülésemnél melletted tettem le a voksomat. 🙂
A korábbi relaxációs ismereteim miatt az első szülésem is nagyon szépre sikeredett, a még tudatosabb jelenlét, melyet általad kaptam, jól jött volna már akkor, a kislányunk születésénél is. 🙂
Szeptember 24.-én megszületett a kisfiunk. Ha csak 1 dolgot kellene kiemelnem, nekem az adta a legtöbbet a tanfolyamon, hogy a szülésre ne úgy tekintsünk, hogy eljön a rettenet napja, vagy félelemmel, hanem örömteli várakozással. Most jöttem rá arra, hogy mennyi félelem és szorongás tapadt nálam ehhez a témához korábban, mennyire hatottak azok a rémtörténetek, amiket a környezetemtől hallottam. A szemléleteddel és a rendszeres relaxációs gyakorlásokkal ez teljesen megszűnt. A Férjemmel tudatosan szülibuliként kezdtünk gondolni és hivatkozni a közelgő szülésre, ami teljesen új szintre emelte a várakozást. Békésen, boldogan, izgatottan vártam a napot és az első szülésemmel ellentétben ezúttal egyáltalán nem idegesítettek a környezetemtől  érkező üzenetek.

Read more

Szüléstörténet 223, Maxim baba

/in /by

Az Örömteli szülés tanfolyam elvégzése után rendszeresen meditáltam, gyakoroltam a légzéseket. A 36. héttől kezdve pluszban hangolódtam a méhszájamra és minden este 20 percet elképzeltem, hogy lazul, nyílik a méhszáj 6 cm-re. Gondoltam, ezt is kipróbálom. Előtte is naponta sokat gyakoroltam, relaxáltam, megpróbáltam előre átélni a szülést.

Péntek este 10-kor folyt el a magzatvíz, egyből 2 perces fájásokkal indultunk. Amíg lehetett itthon maradtunk, relaxáltam, alkalmaztam a légzést, befelé fordultam, a férjem masszírozgatott. Read more

Szüléstörténet 222, Soma baba

/in /by
Ezúton szeretném megköszönni mindazt a tudást, amit átadtál nekünk. Februárban vettünk részt a tanfolyamodon, majd április 30-án megszületett második kisfiunk, Soma. Hogy kifejezzem az örömöm szeretném megosztani veled szülésélményünket.
Első kisfiam születésébe a legelejétől fogva minden ponton beavatkoztak, de Istennek hála se neki, se nekem nem lett nagy bajom. Utólag annyiszor végigpörgettem, hogy az a borzasztó Apgar-érték, amit kapott és ami miatt oxigenizálták, elkerülhető lett volna, ha jobban felkészülünk és nem hagyatkozunk az orvosokra.
Ahogy újra terhes lettem eszembe jutott egy videó, amiben egy anyuka (Pixyre) mesélt a hypnobirthing módszerről, rákerestem és a sok pozitív visszajelzés is megerősített, hogy erre lenne szükségem, szükségünk.  Így a férjem nyugodt szívvel egyezett bele a tanfolyamba, hiszen úgy gondolta, hogy ha legalább a szülés miatti stresszem meditációval ,,kezelve’’ lesz, az már nagy előrelépés a nyugodt szülés irányába.

Read more

Szüléstörténet 221, Szofi baba

/in /by

A júliusi tanfolyamon jártunk nálad. Azután is rendszeresen gyakoroltam a relaxációt, a légzést, készültünk a szülésre. Bár nem volt mindig egyszerű beépíteni a napi teendők sorába, megérte, mert amint borúsabb gondolataim támadtak, a fejemben hamar elindultak a pozitív visszacsatolások válaszként.

Kislányunk Szofi születése után némi időre szükségem volt mire feldolgoztam a szülésélményt.

Hosszan hezitáltunk, hogy hol szülessen, nagyon tartottam a kórházi körülményektől és a túlkontrollált helyzetektől. Végül az eredeti tervnél maradtunk és a területileg illetékes kórházban született. Az megfogalmazódott bennem, hogy számomra a biztonságot nem a kórházi felszerelés jelenti, hanem az, ha tudhatom, hogy támogató, türelmes közegben lehetek.

A szülés végül 40+5 napon indult meg, éjfél után kicsivel hatalmas erővel elfolyt a magzatvíz, nagyon különleges érzés volt. Megijedtem, de a férjem nagyon higgadt volt, gyorsan beállított a kádba. Láttuk, hogy nem teljesen tiszta a víz, szóval  elindultunk. Szerencsére az összehúzódások is elindultak vele, de a kórházban lassult le a folyamat. Sokáig tartott míg kikérdeztek, a férjem pedig nem jöhetett be velem. Read more

Szüléstörténet 220, Milán baba

/in /by
Párommal közösen vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon. A tanfolyam után is rendszeresen relaxáltam és gyakoroltam a technikákat. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a döntés és az azt követő időszak és gyakorlás ekkora hatással lesz a szülésünkre.
Hajnal 2-kor indultak a fájások, viszonylag nagy rendszerességgel, de igyekeztem nem nagy figyelmet tulajdonítani neki. Amikor már ágyban fekve nem volt komfortos, akkor a nappaliban lévő labdán rúgóztam picit, a fájások enyhültek. Továbbra is bizonytalan voltam, hogy most akkor vajon kezdődik?!
Szendvicset készítettem magamnak, azt elfogyasztottam. A fájások nem voltak túl pontosak, de hozzávetőlegesen 5 percenként érkeztek. Ekkor döntöttem úgy, hogy kádba fekszem pihenni, amíg érzem, hogy ténylegesen indul a “buli”.
A jó meleg víz a kádban ellazított, majd kis idő múlva szabályos fájások jöttek, ekkor kb reggel 6 lehetett. Párom beült a fürdőbe a kád mellé, zenét hallgattunk. 7 óra után jeleztük a szülésznőnek a híreket, 8 körül már bent voltunk a kórházban.
CTG rendben volt a fájások ritkultak. Elmentünk egyet sétálni, majd reggelizni. Elfoglaltuk a szobánkat, majd elkezdhettük a vajúdást a szülőszobában. Itt kedvünk szerint tettük azt, amit a tanfolyam alatt tanultunk. Csináltuk a légző gyakorlatot, vizualizációt, meditáltam, labdán ringatóztam, fürödtem…. Nem érzékeltem az idő múlását, a hàttérben szóló zene, illatok és a légzés teljes mértékben ellazítottak. Teltek múltak az órák, saját tempónkat senki nem zavarta meg, kedvünk szerint haladhattunk. Amikor az orvos megvizsgált picit több, mint 4 ujjnyira tág volt a méhszáj.
Ekkor a doki megállapította, hogy  a baba feje cc 45 fokkal el van fordulva, fülecskéjével előre – ettől nem tágultam tovább, ezért itt megtorpantunk. A magzatvíz ekkor már kb 5 órája szépen elszivárgott. A doki a fájások alatt kézzel megpróbálta a fejecskéjét irányba fordítani, de sajnos nem sikerült. Közösen megbeszéltük, hogy jelen esetben nincs más kiút, mint a műtét, ugyanis akkor jártunk már a 21. óra vajúdásnál, a magzatvíz már több, mint 5 órája elfolyt, a baba feje nem megfelelő irányban volt.
Nagyon gyorsan felkészítettek a műtétre, megkaptam a gerincbe a fájdalomcsillapítót és máris a műtőben voltunk. Párom is velem lehetett a műtet alatt, sőt, még kisfiúnk világra születését is láthatta – óriás élmény volt ez számára. Miután Milánt kiemelték a pocakból egyből az édesapával karöltve elvégezték a szomszéd szobában a szükséges méréseket, felmentek a szobánkba és azonnal megindult az aranyóra Apa mellkasán. Kicsi fiúnk már ekkor cicire “mozdult”, egy valóságos csoda volt, ahogy ezt ennyire ösztönösen tette.
Kb 30p múlva, a műtét végezetével már engem is felvittek a szobába és velem folytatódott az aranyóra, egyből szopizott amint a mellkasomra tették. Reggel 6ig a mellkasomon aludt. Milán az egész kórházi tartózkodásunk alatt végig velünk lehetett, egy percig nem volt tőlünk távol.
Milyen érzést keltett bennem ez az eseménysorozat?
A 22 óra vajúdás végén, a finishben – magamnak hazudnék első sorban a legnagyobbat, ha azt mondanàm, hogy nem voltam csalódott, hogy műtét lett a vége. Oly annyira jónak éltük meg a párommal a közös vajúdást, annyira vártam a születés pillanatát, az érzést, a “tűzijátékot” az ünnep zárásaként. Viszont, ez az érzés átmeneti volt, minden felülértékelődik egy ilyen élethelyzetben. A biztonságos közeg, a kommunikáció, a mi felkészültségünk semmi aggodalomra nem adott okot, tudtam hogy a legjobb kezekben vagyok és kettőnk egészsège mindenek előtt van. Ezen felül, már a kis popója is kakis volt, tehát ez egy extra megerősítés volt arra, hogy csakis a műtét volt opció és orvosilag a doki már nem hagyhatott tovább vajúdni.
Pontosan mikor is teljesedett be a “tűzijáték”? amikor a műtét után a mellkasomra tették Őt és ösztönösen elkezdett szopizni – mintha màr sokadjára csináltam volna ezt – születését követő első órában – akkor éreztem, hogy egy olyan korszak kezdődik az életünkben, ami felbecsülhetetlen értékkel bír.
Hálásak vagyunk, hogy a tanfolyamnak és a Rékàtól tanultaknak köszönhetően így élhettük meg a MI augusztus 20-ikánkat! ✨, ugyanis Milán 2023.08.01. 0:01-kor érkezett hozzánk. Életreszóló ünnepként fogunk erre az 2 napra emlékezni.❣️

Szüléstörténet 219, Viktor baba

/in /by
Ma megszületett a kisfiam
Hajnal 4-kor elfolyt a magzatviz, délelőtt kicsivel 10 òra előtt pedig megérkezett a fiatal ùr 3880 kgmal és 50 cmrel mindenféle fájdalomcsillapìtás nélkül. Iszonyatosan büszke vagyok arra, amit kibìrt a testem és arra, hogy mentálisan mekkora erő kifejtésére voltam képes, részben Neked és a hypnobirthnek köszönhetően
A kocsiban a kòrház felé menet a Szivárvány meditáciòt csináltam a nyugi-légzéssel (4-8), szépen elterelte a figyelmet a “méhhullámokròl” (amik bazira fájtak..😀) vajúdás közben pedig mentek a fülesben a megerősìtések a vajùdòs légzéssel (6-6). Nagyon hatékony volt mindegyik, párszor meg is ijedtem a vajùdòs légzéstől, mert éreztem, hogy függőleges pozìciòban, a virágos vizualizáciòval együtt érezhetően és nagy mértékben felgyorsìtották a folyamatot.

Read more

Szüléstörténet 218, Rozina baba

/in /by

A májusi személyes tanfolyamon vettünk részt, amit utólag is hálásan köszönünk!
A Tőled megszerzett tudás és sok relaxációs gyakorlás àltal a szülésem egy valódi élmèny volt!  Ha nem sajátítjuk el az a Tőled tanultakat, akkor nem így történik minden.  A férjem pedig egy sziklaként támogatott engem.

Kislànyunk aug. 7-én a Jahn Ferenc kórhàzban világra jött!

A vajúdás vasárnap este 11-kor kezdődött 10 perces enyhe összehúzódásokkal, ekkor aludni készültünk, bekapcsoltunk a tv-n zenét és nyíló virágokat, ezen próbáltam pihenni.
Hajnali 4 tájékában már éreztem, hogy ezek valódi összehúzódások lesznek, beültem a kádba kb 1 órát, ahol azonnal 5 perces 1 perc hosszan tartóak lettek. 6 óra körül jött egy nagyon erős fájás, ami hányással társult, így azt gondoltuk lassan indulnunk kell. Fél 7-kor már autóban voltunk, 7-kor a kórházban, ahol gyengültek a dolgok.
Megvizsgáltak, szűk 2 ujjnyira voltam nyitva, kaptunk egy nagyon szuper kádas szülőszobát, ctg-re kötöttek, de csak kb fél órát, ezidő alatt újra vissza állt a rendszer, majd újra hánytam.
Utána hagytak bennünket. Szabadon vajúdtam, rengeteget járkáltam, majd kádba ültem bő 1 órát, ahol a burok megrepedt, elfolyt a magzatvíz. A kádban voltam teljesen magamba mélyülve és csak a hullámokra koncentráltam. Read more

Szüléstörténet 217, Csani baba

/in /by
Hálásan köszönjük, hogy ezt a hivatást választottad, mert elmondhatatlan segítséget nyújtasz! ❤ 🙏
A szülés nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de úgy, ahogy kívántam! 😊 Pozitív szülésem volt, s ezért örökké hálásak leszünk Neked! 🤗 🙏
Éjjel 2 körül arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz, ami először annyira megrémisztett, hogy egész testemben remegni kezdtem. 😱 Férjem megnyugtatott, hogy minden rendben van, s ügyes vagyok. Letusoltam, a Férjem által készített szendvicseket elfogyasztottam, ittam, majd elindultunk a kórházba, ami kb. 100 km-re volt. Az alatt a 1,5 óra alatt, még odaértünk, végig meditáltam, bár méhösszehúzódásokat nem éreztem. 🙂
A kórházban az NST alapján is minden rendben volt. Mivel továbbra sem volt méhösszehúzódás, ezért reggel 7 óra után felhelyezték a ballont, hogy táguljak. A Szülésznőm mindenről előre tájékoztatott, illetve beleegyezést kért, s elnézést is, ha tudta, nem éppen kellemes, amit csinál. A szülőszobán kettesben voltunk a Férjemmel, a Szülésznőm diszkréten magunkra hagyott, s csak néha érdeklődött hogyan érzem magam. A ballon segítségével szépen tágultam, de sajnos a méhösszehúzódásokat hiába vártuk. 🙃
13:00-kor bekötötték az oxitocint, majd ezután kezdetét vette az intenzív vajúdás. Folyamatosan meditáltam, majd amikor elérkezett az a bizonyos örvény, hagytam magam sodródni, s a folyamatos légzésgyakorlattal, meditációval, Gyermekemhez való kapcsolódással, 15:38-kor megszületett épen és egészségesen a Kisfiunk.😍 ❤ 🙏
Hálát adunk Istennek, hogy a segítettél felkészülni a szülésre! Szívből ajánlom Mindenkinek, aki fél a szüléstől, hogy keressen fel Téged bizalommal! ❤ 🙏

Szüléstörténet 216, Adél baba

/in /by
Férjemmel együtt vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon. Sokat adott, amit ott tanultunk és gyakoroltunk. Rendszeresen relaxáltam, hallgattam a szivárvány meditációt és a megerősítéseket is. Minden délutáni alvás előtt a szivárvány meditációt hallgattam, illetve amikor úgy jött ki a lépés, akkor mindig meghallgattam. Nagyon szeretem a hangod. 😊
A szüléskor semmi sem az “eltervezettek” szerint alakult, mondhatni zaklatott lelkiállapotba kerültem, mert gesztációs diabétesz miatt pontban a terminusban megindították a szülést. Ballon, oxitocin majd burokrepesztés várt rám. Adél nem akart hamarabb jönni, így május 3-án befeküdtem a ballonozásra. Másnap pedig kezdődött az oxitocin adagolása. 8:30-tól voltunk a szülőszobán, 13:15-kor volt a burokrepesztés.
Ezután kezdődött a vajúdás. Egyből eszembe jutottak a szavaid és átadtam magam ennek a hullámzásnak. Ez egy hatalmas erő, amit uralni nem tudunk, csak beleengedni magunkat. Körülbelül egy óra múlva bejött az orvos, nem tetszett neki az nst érték, de kaptunk még egy órát. Onnantól teljesen magamba mélyedtem és bármennyire intenzívek voltak a hullámok, beleengedtem magam, igyekeztem minél jobban ellazulni. Így sikerült világra hoznom 15:35-kor a lányomat minimális gátsérüléssel.
Összességében jól sikerült a szülés és nagyon hálás vagyok neked. A fejemben ott voltál velem, a szavaid, és erőt adtál nekem. Sokszor elmondtad, hogyan kell csinálni és úgy történt. A szülésznő nagyon megdicsért, hogy milyen jól ráéreztem a ritmusra. 😊
Mégegyszer köszönöm szépen!