Szüléstörténet 229, Ágoston baba

Örömmel osztom meg veled a hírt, hogy január 18-án este megszületett első kisfiunk, Ágoston.  A tanfolyam után gyakoroltam a mélyhasi légzést a tágulást vizualizáltam. Nagyon vártam a szülést es végül 41+3-ra született meg a kisfiunk.
Szeretném megköszönni a tanfolyamon tanultakat neked, mert mind az orvosom mind a szülésznő és a dúlánk is nagyon megdícsért, amiért ilyen szépen vajúdtam, lélegzem, tényleg rengeteget számított a mélyhasi légzés a vajúdás alatt..
A férjem pedig fantasztikusan alkalmazta a masszázst és a vállnyomásos légzés segítést vajúdás közben.
Végül sürgősségi császárral született meg a babánk, mert a fejének az oldalával szeretett volna megszületni, így megakadt és egy ponton túl nem tudott lejjebb jönni, hiába voltam tág. Ennek ellenére 10/10 apgárt a kisfiunk.
Egyszóval köszönjük szépen Neked a közös felkészülést és minden jót kívánunk a továbbiakban!

Szüléstörténet 228, Ákos baba

Mikor megtudtuk, hogy kisbabát várunk a földöntúli boldogság mellett belém kúszott a félelem. Félelem a fájdalomtól, a szülés fájdalmától.

Rettegtem a szüléstől, mindenhonnan csak a negatív szülés élményeket hallottam…”annyira fáj majd bele pusztulsz”….”biztos nem akarok még egy gyereket, elég volt egyet megszülni”…stb.
Ezek után csak az foglalkoztatott, hogy miért így teremtette Isten a világ legcsodálatosabb élményét, a születést, hogy miért kell ilyen kínokat átélnie a nőknek…?

Nos így megélve már nyugodt szívvel állítom, hogy nem kell!

Könyveket olvastam a témában, utánajártam, tapasztalatokat gyűjtöttem, hogyan lehet úgy szülni, hogy az pozitív élmény legyen.

Read more

Szüléstörténet 227, Zsófia baba

Azt gondolom gyönyörű terhességem volt, semmi komplikáció, semmi kellemetlen tünet az első trimeszteri émelygést leszámítva. A szüléssel kapcsolatban körültekintően kikérdeztem a barátnőimet, rokonokat, ismerősöket, gyakorlatilag mindenkit. Szóval a kutató eredményem az lett, hogy  az a kórház talán a legemberségesebb a háborítatlan szülésre, ahol az orvosom is dolgozik.

Szóval azt mondta az orvosom, hogy ha nem indul meg magától a baba, akkor vasárnap este meg kell indítani a szülést, mert akkor leszünk 40+6 naposak, és az  a maximum ameddig várhatnak. A maradék 3 napban reménykedtünk és mindent megtettünk, hogy beinduljon magától  a szülés, minden praktikát bevetettünk, de nem sikerült.

Már  amikor először felmerült, hogy indítják tájékoztatva lettem, hogy apa nem lehet mellettem, csak a  végén. Úgy gondolom a férjemnek ott lett volna mellettem a helye, nem fair, hogy teljesen egyedül  voltam. Emiatt nehéz volt bemenni a kórházba, de próbáltam arra koncentrálni, hogy ez szükséges ahhoz, hogy  végre a kezemben tarthassam a kisbabánkat.

Nagyjából fél órát lehettünk együtt, aztán a férjemet elküldték haza. Többször rákérdeztünk, még aznap este is, de hajthatatlanok voltak, mennie kellett. Ha most lennék ott  újra, egészen biztos vagyok benne, hogy keményebben küzdenék azért, hogy maradhasson, hisz jogunk  van hozzá. Nehéz volt nélküle az  éjjel, főleg olyan 2-3 óra körül, amikor erősödtek a fájások.

Read more

Szüléstörténet 226, Adél baba

Hogyan készültem a szülésre? 

Mikor kiderült, hogy terhes vagyok az első napon feljött bennem az összes nehézség és küzdés élménye, amit az első szülés után és a gyermekágyas időszakban megtapasztaltam. Másnap már a megoldásokon agyaltam, kerestem a „könnyítéseket”, hogy felvértezzem magamat erőforrásokkal, segítségekkel, hogy ez alkalommal a maga teljességében éljem meg, és élvezzem ki az anyává válást!

Mikor egy Hypnobirthinges szülésélményt szájtátva hallgattam, megfogadtam, ha még egyszer megadatik, biztosan elmegyek egy Hypnobirthing tanfolyamra!

Az első szülés tapasztalata mellett az Örömteli szülés tanfolyam mélyítette az addigi tudásunkat. Nagyon jól összeszedte, minden részletre kiterjedően felépítette a természetes szülést, túlmutatva azon, a szülővé válás lelki és pszichés oldalát is, amire előtte egyik tanfolyam sem vállalkozott! A legnagyobb előnye, hogy olyan eszközt adott a kezünkbe, amivel a szülő nő saját magát, illetve a párja Őt segíti a szülés folyamatában. Magabiztosságot adott, hogy képbe kerültünk a szülés fázisaival, illetve, hogy a kísérő, a pár hogyan tudja segíteni, támogatni ebben a nőt! Az összes közül ez volt az a tanfolyam, ahol nem csak a szülésig láttunk, hanem foglalkoztunk a szülés utáni testi-lelki eseményekkel, a szülővé válás női és férfi, valamint párkapcsolati aspektusaival. Felszabadító volt, hogy végre kimondódtak olyan dolgok, amiket hordoztam magamban a szülőséggel kapcsolatban! Pl. reális igény, hogy legyen saját és MI időnk a szülőség, a család mellett. Read more

Szüléstörténet 225, Zéti baba

Az augusztusi Örömteli szülés tanfolyamon vettünk részt a férjemmel, azután folyamatosan gyakoroltam a relaxálásokat.
Október 15 én hajnalban 3 óra körül arra ébredtem, hogy folyamatosan görcsöl a hasam, de teljesen elviselhető. 4 óra körül kezdett rendszeres lenni, ekkor már keltettem a férjemet, hogy szerintem eljött az idő. Elmentem zuhanyozni, és pillanatok alatt nagyon sűrűek lettek a fájások, kb fél órán belül már autóban voltunk, 40 perc volt hajnalban a Sote II ig az út. Az autóban 1,5 perces fájásaim voltak, volt mikor 40 másodperc volt két fájás között. Eléggé meg voltam ijedve, nehogy útközben szüljek.
3/4 6 kor vizsgáltak a kórházban, bő 2 ujjnyi méhszáj és a doktornő szerint 2 órán belül meglesz a baba. Bekerültem szülőszobára, burkot repesztettek, a magzatvíz nagyon csúnya mekóniumos volt, így az ítélet az lett, hogy végig CTG n maradok. Mivel a baba nagyon nem mozgott ezért kaptam cukros infúziót. Fél 8 kor 10 cm tágulás, eltűnt a méhszáj és hamarosan jöttek a tolófájások, a baba végig nagyon fent volt még. Már vagy egy órája jöttek a tolófájások, viszont a baba feje nem akart lejjebb ereszkedni.
Ami nagyon pozitív, hogy végig állva nyomhattam és kérték, hogy labdán pattogjak illetve mutatták, hogy milyen gyakorlatok segíthetnek. Ezeket már otthon is végeztem labdán.
Végül 3 óra telt el 1 perces tolófájásokkal és érdemi változás nem történt, és 10:30 körül jött az ítélet, hogy nem várnának tovább és megcsászároznak. A megkönnyebbülés, a kimerültség és a csalódottság egyszerre lett úrrá rajtam.
Végül 11:31 kor megérkezett Zétény Péter 3740 grammal és 55 cm vel 9/10 es apgar értékkel 🙂 Minden rendben zajlott szerencsére, az aranyórán is nagyon ügyesen szopizott már, ami azóta is töretlenül tart.
Összességében csalódott voltam, hogy nem sikerült a természetes szülés, leginkább amiatt mert minden nagyon gyorsan és fantasztikusan alakult. Nagyon jól tudtam használni a tanultakat, a tanult légzéstechnikákat végig a vajúdás és tolófájások alatt is.
Köszönjük szépen, hogy általad megtanulhattuk, hogy a vajúdás folyamatát mennyire lehet a tudattal és az elménkkel befolyásolni.

Szüléstörténet 224, Áron baba

Receptre írnám fel az Örömteli szülés tanfolyamodat, nagyon boldog vagyok, hogy 2. szülésemnél melletted tettem le a voksomat. 🙂
A korábbi relaxációs ismereteim miatt az első szülésem is nagyon szépre sikeredett, a még tudatosabb jelenlét, melyet általad kaptam, jól jött volna már akkor, a kislányunk születésénél is. 🙂
Szeptember 24.-én megszületett a kisfiunk. Ha csak 1 dolgot kellene kiemelnem, nekem az adta a legtöbbet a tanfolyamon, hogy a szülésre ne úgy tekintsünk, hogy eljön a rettenet napja, vagy félelemmel, hanem örömteli várakozással. Most jöttem rá arra, hogy mennyi félelem és szorongás tapadt nálam ehhez a témához korábban, mennyire hatottak azok a rémtörténetek, amiket a környezetemtől hallottam. A szemléleteddel és a rendszeres relaxációs gyakorlásokkal ez teljesen megszűnt. A Férjemmel tudatosan szülibuliként kezdtünk gondolni és hivatkozni a közelgő szülésre, ami teljesen új szintre emelte a várakozást. Békésen, boldogan, izgatottan vártam a napot és az első szülésemmel ellentétben ezúttal egyáltalán nem idegesítettek a környezetemtől  érkező üzenetek.

Read more

Szüléstörténet 223, Maxim baba

Az Örömteli szülés tanfolyam elvégzése után rendszeresen meditáltam, gyakoroltam a légzéseket. A 36. héttől kezdve pluszban hangolódtam a méhszájamra és minden este 20 percet elképzeltem, hogy lazul, nyílik a méhszáj 6 cm-re. Gondoltam, ezt is kipróbálom. Előtte is naponta sokat gyakoroltam, relaxáltam, megpróbáltam előre átélni a szülést.

Péntek este 10-kor folyt el a magzatvíz, egyből 2 perces fájásokkal indultunk. Amíg lehetett itthon maradtunk, relaxáltam, alkalmaztam a légzést, befelé fordultam, a férjem masszírozgatott. Read more

Szüléstörténet 222, Soma baba

Ezúton szeretném megköszönni mindazt a tudást, amit átadtál nekünk. Februárban vettünk részt a tanfolyamodon, majd április 30-án megszületett második kisfiunk, Soma. Hogy kifejezzem az örömöm szeretném megosztani veled szülésélményünket.
Első kisfiam születésébe a legelejétől fogva minden ponton beavatkoztak, de Istennek hála se neki, se nekem nem lett nagy bajom. Utólag annyiszor végigpörgettem, hogy az a borzasztó Apgar-érték, amit kapott és ami miatt oxigenizálták, elkerülhető lett volna, ha jobban felkészülünk és nem hagyatkozunk az orvosokra.
Ahogy újra terhes lettem eszembe jutott egy videó, amiben egy anyuka (Pixyre) mesélt a hypnobirthing módszerről, rákerestem és a sok pozitív visszajelzés is megerősített, hogy erre lenne szükségem, szükségünk.  Így a férjem nyugodt szívvel egyezett bele a tanfolyamba, hiszen úgy gondolta, hogy ha legalább a szülés miatti stresszem meditációval ,,kezelve’’ lesz, az már nagy előrelépés a nyugodt szülés irányába.

Read more

Szüléstörténet 221, Szofi baba

A júliusi tanfolyamon jártunk nálad. Azután is rendszeresen gyakoroltam a relaxációt, a légzést, készültünk a szülésre. Bár nem volt mindig egyszerű beépíteni a napi teendők sorába, megérte, mert amint borúsabb gondolataim támadtak, a fejemben hamar elindultak a pozitív visszacsatolások válaszként.

Kislányunk Szofi születése után némi időre szükségem volt mire feldolgoztam a szülésélményt.

Hosszan hezitáltunk, hogy hol szülessen, nagyon tartottam a kórházi körülményektől és a túlkontrollált helyzetektől. Végül az eredeti tervnél maradtunk és a területileg illetékes kórházban született. Az megfogalmazódott bennem, hogy számomra a biztonságot nem a kórházi felszerelés jelenti, hanem az, ha tudhatom, hogy támogató, türelmes közegben lehetek.

A szülés végül 40+5 napon indult meg, éjfél után kicsivel hatalmas erővel elfolyt a magzatvíz, nagyon különleges érzés volt. Megijedtem, de a férjem nagyon higgadt volt, gyorsan beállított a kádba. Láttuk, hogy nem teljesen tiszta a víz, szóval  elindultunk. Szerencsére az összehúzódások is elindultak vele, de a kórházban lassult le a folyamat. Sokáig tartott míg kikérdeztek, a férjem pedig nem jöhetett be velem. Read more

Szüléstörténet 220, Milán baba

Párommal közösen vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon. A tanfolyam után is rendszeresen relaxáltam és gyakoroltam a technikákat. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a döntés és az azt követő időszak és gyakorlás ekkora hatással lesz a szülésünkre.
Hajnal 2-kor indultak a fájások, viszonylag nagy rendszerességgel, de igyekeztem nem nagy figyelmet tulajdonítani neki. Amikor már ágyban fekve nem volt komfortos, akkor a nappaliban lévő labdán rúgóztam picit, a fájások enyhültek. Továbbra is bizonytalan voltam, hogy most akkor vajon kezdődik?!
Szendvicset készítettem magamnak, azt elfogyasztottam. A fájások nem voltak túl pontosak, de hozzávetőlegesen 5 percenként érkeztek. Ekkor döntöttem úgy, hogy kádba fekszem pihenni, amíg érzem, hogy ténylegesen indul a “buli”.
A jó meleg víz a kádban ellazított, majd kis idő múlva szabályos fájások jöttek, ekkor kb reggel 6 lehetett. Párom beült a fürdőbe a kád mellé, zenét hallgattunk. 7 óra után jeleztük a szülésznőnek a híreket, 8 körül már bent voltunk a kórházban.
CTG rendben volt a fájások ritkultak. Elmentünk egyet sétálni, majd reggelizni. Elfoglaltuk a szobánkat, majd elkezdhettük a vajúdást a szülőszobában. Itt kedvünk szerint tettük azt, amit a tanfolyam alatt tanultunk. Csináltuk a légző gyakorlatot, vizualizációt, meditáltam, labdán ringatóztam, fürödtem…. Nem érzékeltem az idő múlását, a hàttérben szóló zene, illatok és a légzés teljes mértékben ellazítottak. Teltek múltak az órák, saját tempónkat senki nem zavarta meg, kedvünk szerint haladhattunk. Amikor az orvos megvizsgált picit több, mint 4 ujjnyira tág volt a méhszáj.
Ekkor a doki megállapította, hogy  a baba feje cc 45 fokkal el van fordulva, fülecskéjével előre – ettől nem tágultam tovább, ezért itt megtorpantunk. A magzatvíz ekkor már kb 5 órája szépen elszivárgott. A doki a fájások alatt kézzel megpróbálta a fejecskéjét irányba fordítani, de sajnos nem sikerült. Közösen megbeszéltük, hogy jelen esetben nincs más kiút, mint a műtét, ugyanis akkor jártunk már a 21. óra vajúdásnál, a magzatvíz már több, mint 5 órája elfolyt, a baba feje nem megfelelő irányban volt.
Nagyon gyorsan felkészítettek a műtétre, megkaptam a gerincbe a fájdalomcsillapítót és máris a műtőben voltunk. Párom is velem lehetett a műtet alatt, sőt, még kisfiúnk világra születését is láthatta – óriás élmény volt ez számára. Miután Milánt kiemelték a pocakból egyből az édesapával karöltve elvégezték a szomszéd szobában a szükséges méréseket, felmentek a szobánkba és azonnal megindult az aranyóra Apa mellkasán. Kicsi fiúnk már ekkor cicire “mozdult”, egy valóságos csoda volt, ahogy ezt ennyire ösztönösen tette.
Kb 30p múlva, a műtét végezetével már engem is felvittek a szobába és velem folytatódott az aranyóra, egyből szopizott amint a mellkasomra tették. Reggel 6ig a mellkasomon aludt. Milán az egész kórházi tartózkodásunk alatt végig velünk lehetett, egy percig nem volt tőlünk távol.
Milyen érzést keltett bennem ez az eseménysorozat?
A 22 óra vajúdás végén, a finishben – magamnak hazudnék első sorban a legnagyobbat, ha azt mondanàm, hogy nem voltam csalódott, hogy műtét lett a vége. Oly annyira jónak éltük meg a párommal a közös vajúdást, annyira vártam a születés pillanatát, az érzést, a “tűzijátékot” az ünnep zárásaként. Viszont, ez az érzés átmeneti volt, minden felülértékelődik egy ilyen élethelyzetben. A biztonságos közeg, a kommunikáció, a mi felkészültségünk semmi aggodalomra nem adott okot, tudtam hogy a legjobb kezekben vagyok és kettőnk egészsège mindenek előtt van. Ezen felül, már a kis popója is kakis volt, tehát ez egy extra megerősítés volt arra, hogy csakis a műtét volt opció és orvosilag a doki már nem hagyhatott tovább vajúdni.
Pontosan mikor is teljesedett be a “tűzijáték”? amikor a műtét után a mellkasomra tették Őt és ösztönösen elkezdett szopizni – mintha màr sokadjára csináltam volna ezt – születését követő első órában – akkor éreztem, hogy egy olyan korszak kezdődik az életünkben, ami felbecsülhetetlen értékkel bír.
Hálásak vagyunk, hogy a tanfolyamnak és a Rékàtól tanultaknak köszönhetően így élhettük meg a MI augusztus 20-ikánkat! ✨, ugyanis Milán 2023.08.01. 0:01-kor érkezett hozzánk. Életreszóló ünnepként fogunk erre az 2 napra emlékezni.❣️