Szüléstörténet 240, Zsigmond baba

Júliusban voltunk nálad szülésfelkészítő tanfolyamon, és csak köszönetet szeretnék mondani az ott tanultakért. 🙂 Gondoltam, megírom neked, hogy is alakultak nálunk a dolgok :). Kisbabánk augusztus 27-én született meg, és egy, minden különösebb beavatkozástól mentes (egy burokrepesztés volt csupán), fájdalomcsillapítás nélküli, szép szülésem volt, és biztos vagyok benne, hogy ez részben a nálad tanultaknak köszönhető. Részben nyilván szerencsém is volt, és nem szeretném elvitatni a Honvéd kórház szülészeti stábjától sem, hogy jó fej, fiatalos csapatuk is maximálisan megtett mindent annak érdekében, hogy háborítatlan legyen a szülésünk. Le a kalappal előttük is, hogy modern szemlélettel közelítenek a szüléshez.

Bár a szülési pozíciót nem választhattam meg, de nem volt gátmetszésem, nem kaptam beöntést/borotválást, nem kellett oxitocint adagolni, a méhszájam pedig szép tempóban tágult, a baba néhány kitolásból kint is volt. 🙂 A legenyhébb fájdogálásoktól kezdve a baba világra jöveteléig összesen 12 óra telt el.

Nem mondom, hogy a hipnoszülést tökéletesen csináltam, mert az átmeneti szakban már nem ment az ellazulás, és voltak pillanatok, amikor a fájdalom olyan erős volt, hogy kétségbe voltam esve, hogy nem bírom ki ájulás nélkül, de egyrészt a vajúdás első felében, úgy 8 órán át, sikerült relaxált állapotban maradnom (ami talán azért nagy szó, mert pár nappal korábban megfigyelésre be kellett feküdnöm a kórházba, úgyhogy nyolc órát egy kórházi folyosón járkálva vajúdtam hajnalban egyedül, de a pozitív gondolkodás, meditáció még ebben a rideg környezetben is segített); másrészt tanácsodra szinte végig mozogva, sétálva vagy gumilabdán rugózva vajúdtam, még a legvégén is; harmadrészt pedig a férjem, Bálint is nagyon ügyesen támogatott fizikailag és lelkileg is végig. Simogatott, megerősítő szavakkal biztatott, vezette a légzésem, melegvizes zuhanyt adott. Ezen kívül a tanácsodra sok keksszel és izotóniás itallal igyekeztem energizálni magam.

A légzéstechnika volt az egyetlen fájdalomcsillapító a kezemben, amibe tudtam kapaszkodni, amikor a legnehezebb volt. Egészen addig nem hittem volna, hogy a légzésnek ekkora ereje lehet, pedig jógázom. De most mutatkozott meg igazán, mire is képes a lélegzetvétel, ha jól csináljuk :).

A szülésem óta sok más, körülöttem lévő ember szüléstörténetét meghallgattam, és csupán néhányan voltak, akik zökkenőmentes szülésről számoltak be, a többségnek nem volt egyszerű, komplikáció nélküli a folyamat. Ez pedig rádöbbentett, mennyire fontos tudást adtál át nekem és a férjemnek.

Hálásak vagyunk ezért.