Szüléstörténet 239, André baba

2024 június 16-án hajnali egy órakor felébredtem erősebb összehúzódásokra, menstruáció jellegű fájásokra. Ekkor még tovább pihentem, mivel már 3-4 hete előfordultak hasonló kis fájások amik rendszertelenek voltak. Fél óra múlva újra ébredtem, hogy ez már más.. így elkezdtem odafigyelni, majd telefonnal mérni az időket, mert egyértelmű volt hogy ez rendszereződött fájások. Valóban így is volt, 6-7 percenként újra érkeztek és kb 40-50 másodpercig tartottak. Pihengettem, nem izgultam ( maximum pozitív izgalom volt, hogy érkezik a kicsi szerelmünk ). Kicsi pihenés után ( talán egy óra ) már 5-6 percesek voltak és akkor egy mosdóra menetnèl vérezni is kezdtem. Ekkor ébresztettem férjemet, aki soha életèben nem ugrott ki ilyen gyorsan az ágyból. Nagyon édes volt ahogy izgatottan, álmos szemekkel készülődött, és közben figyelt rám. Nem kapkodtunk, tudtam hogy nem jön egyik pillanatról a másikra a babyke . Elindultunk a kórházba, ahol egyből megvizsgált a doktornő és mondta, hogy 2,5 centire vagyok tágulva, ha közel lakunk akkor nyugodtan haza mehetünk még, ha szeretnénk.. mégiscsak jobb az otthoni nyugalomban lenni. Nagyon kedves volt és örültem, hogy olyan tanácsokat mondott amit Réka is a tanfolyamon. Feküdjek be egy kellemes meleg vízbe hangulat fényekkel, hallgassak zenét, kérjem a páromat hogy masszírozzon.. és ha már sűrűbbek a fájások 4-5 percesek és erősebbnek is érzem menjünk vissza. Mivel alig 30 percre lakunk a kórháztól haza is mentünk. Még hajat is mostam :)) kádban lazultam, hangolódtam zenével, meditáltam, koncentráltam a légzésre amiben párom segített. Nagyjából 4 órát tudtam otthon hangolódni nyugalomban amikor már erősebb fájások érkeztek és vissza is mentünk. Ekkor már 4 újnyira tágultam és egy kisebb várakozás után mehettünk is a vajúdó szobába. Nagyon kedves szülésznőt kaptam, aki egyből kérdezte ugye gátvédelemmel szeretne szülni? Végig nagyon kedves volt, sokat hagyott magunkra a férjemmel és nem erőszakoskodott semmivel, sőt sok hasonló tanáccsal látott el, amit Réka is tanított, ajánlott. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy állami kórházban is vannak olyan szakemberek, akik hasonló elveket követnek. Ezt azért írom mind le, mert minden körülmény adott volt, hogy egy csodálatos természetes szülésélményünk legyen.

Végig hittem és pozitív voltam ( amíg még ezen a bolygón tudtam lenni ) de mégis hosszú vajúdás után nem akart a babym rendesen befordulni.

Minden pozícióban vajúdtam, minden adott volt hogy a magam-magunk természetes módján vigyük végig, mégis úgy alakult hogy császár lett a vége. Az, amitől tartottam amit nem akartam.. aminek a gondolatától összeszorult a gyomrom.. Tartottam hogy nem tudom kontrollálni a helyzetet, hogy nem érzem majd a végtagjaimat.. hogy csupán egy érzéstelenítővel fel vágják a hasam.. féltem a komplikációktól, hogy a kisfiamnak sem lesz jó.. pedig mindennél lehet komplikáció.. de ott az adott pillanatban a kimerült testem és lelkemmel ez màr elillant.. nem féltem csak szerettem volna karban tartani a kisbabámat, hogy mindketten megnyugodjunk és egymást érezve kezdhessük új életünket. A császározás alatt is mindenki nagyon kedves és figyelmes volt és folyamatosan foglalkoztak velem. Vizes gézlappal itattak, beszéltek hozzám, nyugtattak.. és ezt is azért szeretném leírni, mert amitől legjobban tartottam és féltem ha lehet ilyet írni pozitív tapasztalás lett. Most már tudom, hogy sajnos erősen bennem maradt egy félelem a császározással kapcsolatosan, hiába próbáltam elnyomni magamban.. ott volt és hiszem, hogy ezzel dolgom is volt. Hittem magamban mindig, de olykor eluralkodtak rajtam a félelmek, blokkok, amiket nem engedtem el igazán.. Kisfiam születésével megszülettem, újjá születtem az egész élménnyel.

Megtanultam hogy nem dughatunk el félelmeket.. többet kell foglalkoznunk magunkkal, a saját valós önmagunkkal. Ebben a modern világban ez nagyon nehéz. De a legfontosabb az, hogy jól vagyunk akkor működhet minden jól. Akkor tudunk adni, szeretni igazán és igen az a babóca érzi odabent.. Ehhez Réka óriási segítséget kínál, ami ebben az impulzív világban egy kincs. Azóta is gondolkozom azon, hogy egy ilyen felkészítő sokkal többről is szól, mint szülésre való felkészülés. Ha megszólít akkor az egész élethez való fejlődésben is segít. Ugyan a mi történetünk egy orvosi beavatkozással végződött, de ezen már egy csöppet sem rágódom, mert a lényeg és legfontosabb, hogy mindannyian jól vagyunk és csodálatos napokat éltünk meg minden egyes nap.

Kicsi André világra jövetelével én is azt érzem hogy megszülettem. Férjem részvétele fantasztikus volt a szülés ideje alatt. Elképesztő erőt adott és vissza segített az útra amikor már azt éreztem más bolygón vagyok. A levegővétel, a koncentrációban való segítése, az önmaga jelenléte, hogy minden értelemben belé tudtam kapaszkodni nagyon sokat adott. A kapcsolatunk még inkább erősödött és Ő is elmondta, hogy fantasztikusak vagyunk mi Nők ami erő van bennünk. Egyszerre sajnált és egyszerre csodálta a kitartásom. Ez egy életre szóló élmény mindannyiunk számára és mindenkinek szívből ajánljuk az Örömteli szülés tanfolyamot, mert nagyon sok jót tud kihozni mindenkiből. Köszönjük Réka Neked!!