Szüléstörténet 236, Zita baba

Múlt csütörtökön megtörtént a második örömteli szülésem, melyre megerősítésekkel, szivárvány meditációval és két online meditációddal készültem.
A szülés az elsőhöz hasonlóan nagyon könnyű és gyors lefolyású volt, olyannyira, hogy kislányom mentőautóban született (elég jól sikerült a szülés nem kórházi esemény mantra) gátvédelemmel, nekem a legkevesebb fájdalmat okozva az első fájásoktól számítva kb. 1 óra múlva. Az extrém körülmények ellenére volt kb. 45 perc aranyóra és a kisbabàm azonnal mellre is került.

Nagyon szuper volt mindkét online meditációd, tudott újat adni az előző szüléshez képest az a két gondolat, hogy képzeljem el magam a szülés után néhàny nappal, majd pár hónappal. A szivárvány meditáció pedig most a saját hangom és a babám hangjának hallatásában segített sokat, mivel így sikerült abban a kórházban eltölteni az első napokat, ahol eredetileg is szerettem volna és minden segítséget megkaptam a csecsemő osztályon dolgozóktól.

Köszönök mindent és nagyon sok örömteli szülés felkészítést kívánok!

Szüléstörténet 235, Olivér baba

Szeretnék néhány sorban visszajelezni a szülésélményemről. Februárban vettünk részt az Örömteli szülés kurzuson a férjemmel. Rengeteg elméleti és gyakorlati tudással gazdagodtunk, mely nagy magabiztosságot adott.
Néhány dolog apróságnak tűnt, de a szülés során eszembe jutott, mindig elfogadtam, amikor vízzel vagy finomsággal kínáltak.
Az volt a vágyam, hogy sokáig otthon és egyedül vajúdhassak, mely teljesült. Éjszaka indultak az összehúzódások és amire bementünk a kórházba már 3 ujjnyinál tartottunk. A szülést nem szenvedésként fogtam fel, amit túl kell élni, hanem vártam mikor foghatom kezembe a kisfiam. Előző szülésemet mely sürgősségi császármetszéssel végződött, férjem mindig úgy emlegette, hogy rossz volt látnia, ahogy szenvedek és ő semmit nem tud tenni.
A tanításod által, magabiztosan támogatott végig és elfogadta, amikor azt kértem, “ne beszéljen, csak tartson erősen”. Nem érezte magát tehetetlennek. Tudatosan figyeltem a légzésre és arra, hogy összehúzódások alatt elengedjem magam, engedjem működni a testem.
Állami kórházban, ügyeletes szakemberek segítettek minket, kiemelném a profi szülésznőt, aki teljes mértékben figyelembe vette a “szülési kéréseinket”. Lehalkította a CTG-t (nélküled eszembe sem jutott volna ezt kérni). A vajúdás és kitolás alatt végig szabad testhelyzetben lehettem, így kisfiamat állva szülhettem meg..
Rengeteget köszönhetünk Neked! Mindenkinek ajánlom az Örömteli szülés tanfolyamot!

Szüléstörténet 234, Zénó baba

Örömmámorban úszva hadd mutassam be édes kis csöppségünket, Zénó kisfiunkat, aki február 14-én 3230 grammal és 55 centivel jött világra legnagyobb boldogságunkra.
Sajnos ez is császármetszés lett, ismét vajúdás nélkül, de határozottan jobban viselem mint az elsőt. Hagytak minket a 40. hét+ 6 napig várni, és a tervezett szülés indítás helyett lett műtét a rossz ctg miatt. Borzasztó szerencsések vagyunk, mert a műtét közben kiderült, hogy a méhen lévő heg borzasztó vékony volt, nem bírta volna a vajúdást. Hálásak vagyunk hogy egészséges kisfiút tarthatunk a kezünkben.
Amíg nem jöttek a nehézségek nem gondoltam, hogy hasznát fogom tudni venni mindannak amit a császármetszésről tanultunk és gyakoroltam, de nagyot tévedtem. A kapcsolódás a babával, a meditáció és nyugalmi állapot gyakorlása nagyon sokat segített, egész más élmény volt ez így. Miután elmondták hogy nincs jól a baba és be se indítják a szülést hanem rögtön császárra visznek majd, elfogott a sírógörcs. Még beraktam gyorsan a szivárvány meditációt – ha csak pár percig is hallgathattam-; felidéztem a megerősítő mondatok közül azokat amiket hasznosítani tudtam (főleg azt hogy bármilyen irányt is vesz a szülésem, készen állok rá és nyugalmi állapotomat megőrzöm); illetve a férjem mellém ült és elkezdtük sorolni abban a helyzetben is épp miért vagyunk hálásak.
És ez akkor ott tényleg gyorsan segített, műtét előtt alatt és közben is.
Neked nagyon köszönöm, nem csak a terápiákat, hanem azt is, hogy a meditációk és egyéb tanácsok, mint pl. a hála gyakorlása révén nagyon gyorsan sikerült mentálisan túllépni a kezdeti pánikot és nyugodtan menni bele a műtétbe.

Szüléstörténet 233, Vencel baba

Szombaton megszületett a kisfiunk, Vencel. 🩵

Nagyon szépen köszönünk még egyszer mindent. A felkészítőn tanultakat sikerült beépítenünk (légzés technika, meditáció, apával együtt lélegzés, masszázsok) mind nagyon hasznosak voltak, és a nagy fájdalom ellenére egy jó élmény marad számomra a szülésem. A tanfolyam után rendszeresen relaxáltam, hallgattam a megerősítő állításokat és gyakoroltam a technikákat is.

Szüléstörténet 232, Luca baba

Első babát várva, nagyon sok rossz szülés élményt hallva találtam az örömteli szülés tanfolyamot, és mivel hiszem, hogy nagyon sok minden fejben dől el, ezért is vettem részt rajta és persze azért mert szerettem volna kellőképpen felkészülni.

Hétfőn délelőtt kezdtem el a fájásokat érezni, de nem voltam biztos abban, hogy ezek lennének a tényleges fájások, használtam a tanult légzés technikákat és egész elviselhetőek voltak. Délután hívtam a szülésznőt, de azt mondta ő is, hogy nem tudnék ilyen nyugodtan beszélni tényleges fájások mellett, ráérek.
Délután 4 körül leültem enni, amikor is ereztem egy pukkanast és elkezdett szivárogni a magzatvíz, ekkor már ereztem, hogy el kell induljunk a kórházba. 17:45 körül értünk be, amikor megvizsgáltak, közölték, hogy a méhjszáj már 7 cm-re ki van tágulva, és a szülőszobára mentünk. Fájások alatt nagyon sokat segített a légzés technika és a vizualizáció, bár én a mindent elsöprő hullámokat láttam nyíló virág helyett, szerintem ez egyéni. Egy óra múlva már 9,5 cm volt a méhszáj, és este 20:15kor pedig rekord gyorsasággal megérkezett hozzánk Kubriczky Luca, természetes úton, fájdalomcsillapító nélkül, minimális gát sérüléssel.

Nagyon hálás vagyok a tanfolyamért, biztos vagyok benne hogy nagyon sokat segített és sok blokkot, tévhitet oldott fel ami szinten könnyítette a dolgomat. Édesapa végig bent volt és ő is fantasztikus munkát végzett, nagyon támogató volt, és jól hasznosította a masszázs technikát is.
Nagyon köszönöm, hogy részünk lehetett ebben a csodálatos élményben, csak ajánlani tudom, és fogom is 🙂

Szüléstörténet 231, Emília baba

Első kislányom 2021-ben született császármetszéssel, farfekvés miatt, nehezen éltem meg magát a műtétet és utána a felépülést is. Így mikor újra kisbabát vártam mindenképpen szerettem volna megpróbálni háborítatlanul, hüvelyi úton világra hozni őt, de legalább mentálisan jobban felkészülni a szülésre, így találtam Rékára és az Örömteli szülés programra. Az orvosom a kezdetektől támogatta a VBAC […]

Szüléstörténet 230, Lili baba

Ha ezt mondhatom, valóban örömteli volt a szülésem. 🙂 Végül magán kórházban szültem, fogadott orvossal és szülésznővel, valamint a dúlánk és a férjem volt még jelen, hogy segítsék a folyamatot. A legelső jeltől, hogy elpukkant a magzatburok 13 óra alatt minden beavatkozástól mentesen és gátsérülés nélkül született meg a kislányunk. Olyannyira beavatkozás mentes volt a folyamat, hogy még branült sem kaptam, ami miatt nagyon boldog vagyok.
Sajnos a magzatvíz mekóniumos volt egy picit, pár órával a kórházba érés után, így CTG-re kerültem. Bár még így is ameddig elért a kábel ott szabadon tudtam mozogni, főleg labdán ülni. A lazítás, illetve a légzőgyakorlatok, amiket a tanfolyam óta is gyakoroltam nagyon hasznosak voltak. Már nem mindig sikerült elképzelni a virágot, de a légzés az végig ment. 🙂 Illetve a megerősítéseket is sokat hallgattam, ami sok erőt adtak a folyamat közben.

Összességében, nagyon szép (és nagyon fájdalmas) folyamat volt a szülésem, amihez biztosan hozzájárult a tanfolyam által támogatott tudatos felkészülés is. :

Szüléstörténet 229, Ágoston baba

Örömmel osztom meg veled a hírt, hogy január 18-án este megszületett első kisfiunk, Ágoston.  A tanfolyam után gyakoroltam a mélyhasi légzést a tágulást vizualizáltam. Nagyon vártam a szülést es végül 41+3-ra született meg a kisfiunk.
Szeretném megköszönni a tanfolyamon tanultakat neked, mert mind az orvosom mind a szülésznő és a dúlánk is nagyon megdícsért, amiért ilyen szépen vajúdtam, lélegzem, tényleg rengeteget számított a mélyhasi légzés a vajúdás alatt..
A férjem pedig fantasztikusan alkalmazta a masszázst és a vállnyomásos légzés segítést vajúdás közben.
Végül sürgősségi császárral született meg a babánk, mert a fejének az oldalával szeretett volna megszületni, így megakadt és egy ponton túl nem tudott lejjebb jönni, hiába voltam tág. Ennek ellenére 10/10 apgárt a kisfiunk.
Egyszóval köszönjük szépen Neked a közös felkészülést és minden jót kívánunk a továbbiakban!

Szüléstörténet 228, Ákos baba

Mikor megtudtuk, hogy kisbabát várunk a földöntúli boldogság mellett belém kúszott a félelem. Félelem a fájdalomtól, a szülés fájdalmától.

Rettegtem a szüléstől, mindenhonnan csak a negatív szülés élményeket hallottam…”annyira fáj majd bele pusztulsz”….”biztos nem akarok még egy gyereket, elég volt egyet megszülni”…stb.
Ezek után csak az foglalkoztatott, hogy miért így teremtette Isten a világ legcsodálatosabb élményét, a születést, hogy miért kell ilyen kínokat átélnie a nőknek…?

Nos így megélve már nyugodt szívvel állítom, hogy nem kell!

Könyveket olvastam a témában, utánajártam, tapasztalatokat gyűjtöttem, hogyan lehet úgy szülni, hogy az pozitív élmény legyen.

Read more

Szüléstörténet 227, Zsófia baba

Azt gondolom gyönyörű terhességem volt, semmi komplikáció, semmi kellemetlen tünet az első trimeszteri émelygést leszámítva. A szüléssel kapcsolatban körültekintően kikérdeztem a barátnőimet, rokonokat, ismerősöket, gyakorlatilag mindenkit. Szóval a kutató eredményem az lett, hogy  az a kórház talán a legemberségesebb a háborítatlan szülésre, ahol az orvosom is dolgozik.

Szóval azt mondta az orvosom, hogy ha nem indul meg magától a baba, akkor vasárnap este meg kell indítani a szülést, mert akkor leszünk 40+6 naposak, és az  a maximum ameddig várhatnak. A maradék 3 napban reménykedtünk és mindent megtettünk, hogy beinduljon magától  a szülés, minden praktikát bevetettünk, de nem sikerült.

Már  amikor először felmerült, hogy indítják tájékoztatva lettem, hogy apa nem lehet mellettem, csak a  végén. Úgy gondolom a férjemnek ott lett volna mellettem a helye, nem fair, hogy teljesen egyedül  voltam. Emiatt nehéz volt bemenni a kórházba, de próbáltam arra koncentrálni, hogy ez szükséges ahhoz, hogy  végre a kezemben tarthassam a kisbabánkat.

Nagyjából fél órát lehettünk együtt, aztán a férjemet elküldték haza. Többször rákérdeztünk, még aznap este is, de hajthatatlanok voltak, mennie kellett. Ha most lennék ott  újra, egészen biztos vagyok benne, hogy keményebben küzdenék azért, hogy maradhasson, hisz jogunk  van hozzá. Nehéz volt nélküle az  éjjel, főleg olyan 2-3 óra körül, amikor erősödtek a fájások.

Read more