Szüléstörténet 234, Zénó baba

Örömmámorban úszva hadd mutassam be édes kis csöppségünket, Zénó kisfiunkat, aki február 14-én 3230 grammal és 55 centivel jött világra legnagyobb boldogságunkra.
Sajnos ez is császármetszés lett, ismét vajúdás nélkül, de határozottan jobban viselem mint az elsőt. Hagytak minket a 40. hét+ 6 napig várni, és a tervezett szülés indítás helyett lett műtét a rossz ctg miatt. Borzasztó szerencsések vagyunk, mert a műtét közben kiderült, hogy a méhen lévő heg borzasztó vékony volt, nem bírta volna a vajúdást. Hálásak vagyunk hogy egészséges kisfiút tarthatunk a kezünkben.
Amíg nem jöttek a nehézségek nem gondoltam, hogy hasznát fogom tudni venni mindannak amit a császármetszésről tanultunk és gyakoroltam, de nagyot tévedtem. A kapcsolódás a babával, a meditáció és nyugalmi állapot gyakorlása nagyon sokat segített, egész más élmény volt ez így. Miután elmondták hogy nincs jól a baba és be se indítják a szülést hanem rögtön császárra visznek majd, elfogott a sírógörcs. Még beraktam gyorsan a szivárvány meditációt – ha csak pár percig is hallgathattam-; felidéztem a megerősítő mondatok közül azokat amiket hasznosítani tudtam (főleg azt hogy bármilyen irányt is vesz a szülésem, készen állok rá és nyugalmi állapotomat megőrzöm); illetve a férjem mellém ült és elkezdtük sorolni abban a helyzetben is épp miért vagyunk hálásak.
És ez akkor ott tényleg gyorsan segített, műtét előtt alatt és közben is.
Neked nagyon köszönöm, nem csak a terápiákat, hanem azt is, hogy a meditációk és egyéb tanácsok, mint pl. a hála gyakorlása révén nagyon gyorsan sikerült mentálisan túllépni a kezdeti pánikot és nyugodtan menni bele a műtétbe.