Szüléstörténet 162, Eliza baba

Szeretnénk Veled megosztani az örömünket, április 17-én megérkezett a kislányunk, Eliza.

Februárban vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon és azóta is minden nap gyakoroltam a szivárvány meditációt és a lufi fújós légzést is, a nyíló virág vizualizálásával, valamint sokat hallgattam a megerősítéseket is, ami szintén rengeteget segített.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy a segítségeddel ilyen jól fel tudtunk készülni a szülésre. Nagyon sokat segített a tanfolyam és hogy sikerült olyan szülésznőt és orvost választani, akik teljes mértékben támogatták az elképzeléseinket. A szülésznőm Szamos Julianna és a doktornőm Dr. Demeter Ágota is fantasztikusak voltak. A Sote II-n szültem. Róluk is és a kórházról is csak jókat tudok mondani egyébként.

Szüléstörténetünk:

Hajnal 3kor kezdődtek az összehúzódások, nem ijedtem meg, emlékeztem a tanfolyamon megbeszéltekre, így megpróbáltam még visszaaludni. Fekve viszont nagyon nem volt kényelmes. Jöttem, mentem, próbáltam ülve pihengetni, zuhanyoztam, hajat mostam, reggeliztem, majd 8kor hívtam a szülésznőt, hogy mi a helyzet. Folyamatosan egyeztettünk és megbeszéltük, hogy a végsőkig otthon maradunk. Igyekeztem alkalmazni a megfelelő levegővételt, vizualizáltam a méhszáj tágulását, nyíltak a virágok. Próbáltam enni, inni, hogy legyen energiám, a férjemnek még hajnalban mondtam, hogy aludjon amíg tud, mert később nagy szükségem lesz rá .

Kb fél 1ig otthon voltunk, akkor már elég erősnek éreztem az összehúzódásokat, ezért úgy döntöttem, hogy induljunk a kórházba. Beérve megvizsgáltak, jól sikerült az otthoni vajúdás, 4 ujjnyira voltam kitágulva, így egyből a szülőszobába mehettünk. Nagyon sokat segített, hogy a férjem is végig mellettem volt, remekül csinálta, mivel tudta mi fog történni és hogy neki mi a szerepe. A magzatvíz nem folyt el, így burkot repesztettek. Ez fekve történt, ami nagyon nem volt jó, így amint lehetett, állva folytattam, szerencsére ebben teljesen partnerek voltak. A kitolási szakaszt végül meg kellett segíteni egy kis oxitocinnal, mivel a kislányunk feje nehezen haladt át medencémen, úgy látták, hogy belassult a folyamat. Elég kis mennyiségben kaptam, nem vettem észre, hogy változtatott volna az összehúzódások erősségén, csak gyakoribbak lettek. A legvégét kemény munkával négyen, illetve öten együtt csináltuk, majd 15:11kor kibújt Eliza, akit rögtön a mellkasomra helyeztek. Sikerült a gátvédelem is. Voltak nehezebb pillanatok, de egy nagyon jó szülésélménnyel gazdagodtam, amiért nagyon hálás vagyok. A szülőszobán néha elvesztettem a kontrollt, így van még hova fejlődni, szóval ha vállalunk még egy babát, akkor biztosan újra felkereslek majd.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szép élmény lehetett az első szülésem.

Nagyon köszönjük Neked a felkészítést, anélkül valószínűleg nem lett volna ennyire jó élményünk.

Sok-sok hasonlóan elégedett családot kívánok a továbbiakban!

Köszönünk mindent!