Szüléstörténet 163, Balázs baba
Az Örömteli szülés tanfolyamot a férjem ajánlotta a figyelmembe, aminek a filozófiája rögtön megfogott, tudtam, hogy ez az, amire szükségem van. Az egész szülés témától ugyanis fényévekre álltam, tele félelmekkel, tévhitekkel, tájékozatlansággal. A tanfolyam olyannyira felkészített mentálisan, amellett, hogy a szülést támogató technikák széles tárházát sajátíthattam el, hogy nyugalommal és magabiztosan indulhattam el az anyává válás útján.
Ezért hálával és szeretettel gondolok Kuharcsik Rékára, a tanfolyam vezetőjére, akinek professzionális felkészültsége mellett magával ragadó személyisége és lelkesedése az, ami miatt örömmel ajánlom minden kismamának!
Balázs, 2019. július 29. 15:55
Balázs épp aznap született, amikorra ki voltam írva. A magzatvíz már előző nap 16 órakor elkezdett szivárogni, így kezdődött. Tudattam a nőgyógyászommal, akinek kérésére 18 óra körül bementünk a kórházba, onnan már nem jöttem haza.
A nagy napon reggel megvizsgáltak és burkot repesztettek, akkor folyt el a magzatvíz. Utána a szobámba küldtek, hogy pihenjek, és vártuk, hogy beinduljon a folyamat. Kaptam egy darabka prosztaglandint, kis idő múlva elkezdtem enyhe összehúzódásokat érezni, egy darabig nem is ehettem. Közben pihentem, zuhanyoztam és hallgattam a „Szivárvány relaxációt” és minden más hanganyagot, amiket a tanfolyamon kaptunk, amiket egyébként egész előző éjjel. Ami ekkor korlátozott, az az volt, hogy a CTG miatt feküdnöm kellett, ez akkor nem volt ínyemre, hogy többször is mértek a délelőtt folyamán. Egy többágyas szobában voltam, ahol éjjel ugyan csak ketten voltunk, de másnap jöttek-mentek az emberek; voltak, akik szülni jöttek, mások CTG-re, így nem volt háborítatlan a pihenésem. Közben a hanganyagokat hallgattam és próbáltam minél inkább elmerülni bennük, kizárni a külvilágot. De nem is ez volt a legzavaróbb, hanem az, hogy egyszer csak elkezdtem kicsit remegni, gondoltam magamban, ez is a vajúdás része? Aztán észrevettem, hogy nyitva volt az egyik ablak, és akkor reggel még hűvös volt egy szál hálóingben a CTG-vel, magyarul fáztam! De mivel nem tudtam, hogy mikor mit kellene éreznem és milyen intenzitással, ezért mindenre fokozott éberséggel reagáltam.
10-11 óra körül felszabadult a kádas szülőszoba, így oda bemehettünk, immár a férjemmel. Ő addig az előtérben várakozott. Ott reggeliztem, mert azt ő hozta reggel magával, az estére csomagolt dolgokat már megettem. Akkor olyan állapotban voltam, hogy éhes voltam, fáztam, és az összehúzódások alatt sem ülni, sem állni nem volt jó, mozogni akartam, azaz inkább stresszes voltam, mint nyugodt.
A szülőszobában kezdtem csak megnyugodni, a drága férjem jelenléte és a privát szféra nagyon sokat jelentett! Az ággyal szemben éppen egy nagy piros rózsa képe lógott a falon, gondoltam, ez égi segítség! Így gyakorlatilag előttem volt a „Nyíló rózsa” vizualizációs technika, amire nagy szükségem volt, hiszen akkor még nem voltak rendszeres összehúzódásaim és a méhszáj is csak ráérősen nyiladozott…
Telt az idő 13 óráig, a kedves szülésznőm benézett néha, egyébként magunkra hagytak minket. Aztán az orvosommal együtt azzal tértek vissza, hogy konzultálnunk kell. Nem nagyon halad a folyamat, és ha estig várunk, akkor nagyon el fogok fáradni, ezért az orvosom javasol egy kis oxitocint. Csak azt ne! De azt is megértettem, hogy ő így tud nekem segíteni. Megegyeztünk, hogy most beülök a kádba, és ha továbbra sem lépünk előre, akkor jöhet az oxitocin. Legalábbis én így emlékeztem. Valójában abban egyeztünk meg, hogy beülök a kádba és közben kapok oxitocint. Ekkor már nem tudtam logikusan döntéseket hozni, de bíztam az orvosomban és a férjemben is, hogy a legjobbat akarják nekem.
A kádban fordulóponthoz értünk, mert az élesebb, apró fájások azonnal elmúltak a meleg víz hatására, ami döbbenetes volt! Meg is ijedtem, hogy leállt a vajúdás? Innentől indult be igazán a szülés, ahogy elkezdődtek az erősebb összehúzódások…
A szemem lecsukódott és olyan intenzív erő öntötte el a testem, abba a mély megváltozott tudatállapotba kerültem, épp, amiről a tanfolyamon beszéltünk. Onnantól csak befelé tudtam figyelni, és a férjem és a szülésznőm hangjára, akik fantasztikusan tudtak támogatni! Egyszer benézett az orvosom is, csak a hangját hallottam: látom, most már szülünk!
Egy idő után nagyon melegem lett, ezért ki akartam szállni. De remegett a lábam, így csak le akartam feküdni. Nem tudtam sem állni, semmilyen alternatív pózba helyezkedni, csak feküdni akartam, hiába javasolta a szülésznőm. A klasszikus póz, sebaj. Pedig milyen lelkesen tervezgettem, hogy milyen pózokat fogok majd kipróbálni!
Ekkor már tényleg a sűrűjében voltunk, a lassú légzés technikájára kétség nélkül ráéreztem, hogyan kell a vajúdás alatt alkalmazni, olyan ösztönösen, mintha a testem nem is engedett volna mást csinálni. Így vajúdtunk, hárman.
Ilyen intenzív erőt még soha nem éreztem, nem mondanám fájásnak, inkább valami olyan erőnek, ami megállíthatatlanul tör előre, együtt kell menni vele. Volt, hogy szerettem volna egy kis szünetet tartani, de persze tudtam, hogy nem lehet, mindent beleadtam. Aztán egyszer csak mondta a szülésznőm, hogy már látja a fejét! Úgy éreztem, mintha álmomban beszéltek volna hozzám és alig hittem el, csak tettem tovább a dolgom. Aztán az orvosom szólított meg, hogy szerinte kellene egy pici vágást ejteni – újabb „na ne”! Ha csak egy picit, akkor meg minek? Ez volt akkor a legütősebb érvem ellene.
A szülésznőmnek szerencsére olyan lélekjelenléte volt, hogy azt javasolta, próbáljunk meg még egy dolgot, miszerint ő mondja, mit csináljak, én pontosan azt és úgy csináljam, és ha azután is szükség lesz rá, akkor menjen. Beleegyeztem. A szülésznő diktált és hosszúnak tűnt, amikor azt mondta, hogy még 4-6 kitolás és kint van a baba, de akkor már rég megszűnt a normál tér- és időérzékelésem. A szülési légzés technikája (vagy „J” légzés) itt is tökéletes értelmet nyert, majd arra eszméltem, hogy rátette a mellkasomra! Úristen, a kisfiúnk! Néztem a férjemre megerősítésért, hogy nem álmodom.
15:55 perckor 57 cm-rel és 4100 g-mal megszületett Balázs, természetes úton, gátvédelemben. Mi lehetne ennél örömtelibb?
