Szüléstörténet 186, Benedek baba

Egész életemben bíztam a megérzéseimben és hittem benne, hogy rátalálok a jó emberekre a nehéz helyzetekben is és mindig sikerül “győztesen” kikerülnöm egy lelkileg vagy akár fizikailag megterhelő helyzetből az isteni beavatkozás és az engem segítők közreműködésével. Téged is “megéreztelek” és vakon bíztam az Örömteli szülés tanfolyam módszerében.

Személyesen csupán egyszer találkoztunk, de ez az egyetlen alkalom is elég volt ahhoz, hogy megváltoztasd a párom hozzáállását a szüléshez (természetesen egyértelmű volt az én szimpátiám is feléd). A férjem borzasztóan fél minden orvosi beavatkozástól, ha csak beszélgettünk olyan dolgokról, mint vajúdás, fájdalom stb., rosszul lett szó szerint. De amint kiléptünk az ajtódon, valami megváltozott, már nem látta olyan sötéten a közelgő eseményeket. Summa summarum a szülésünk csodálatos volt! Valahogy az sem lepett meg, amikor a kórházba érve már 2 ujjnyi tágulásnál jártam és papírvékony méhszájnál, tudtam, hogy ez nem lehet másképp, rengeteget készültem és biztos voltam a hipnoszülés sikerében. De az, hogy az én vérvételtől is elájuló férjem VÉGIG bent marad velem a szülőszobán, na az ledöbbentett. Felváltva dicsérgettük egymást a fájások között, ő engem, hogy milyen szépen haladunk, én pedig őt, hogy még mindig fogja a kezem és ott van velem, mint egy igazi nagybetűs társ és ezt egyszerűen nem tudom felfogni.

Réka, nagyon köszönöm a lehetőséget, az élményt és az új esélyt egy életre szóló emlékhez! Kívánok neked nagyon sok boldog és elégedett kismamát, jó egészséget!