Szüléstörténet 209, Zoé baba

Előszöris szeretném megköszönni mindazt, amit a tanfolyamod során átadtál nekünk, rengeteget segített a terhesség során és a szülés közben is, és őszintén szólva úgy az egész életemre hatással volt. Hogy miért azt szeretném a szüléstörténetemmel elmesélni.

A hypnobirthingről már első kislányom születése előtt hallottam. Azt hittem ilyet csak azok csinálnak, akik annyira magabiztosak lelkileg, hogy tökéletesen urai tudnak maradni szülés alatt az érzelmeiknek, gondolataiknak. Pánikbeteg múltam miatt nem gondoltam, hogy én ilyen lennék, annak ellenére, hogy rengeteget meditáltam életem során, 15 éves korom óta gyakorlatilag mindig, hol kisebb hol nagyobb kihagyásokkal. Mégis úgy döntöttem, hogy a jó öreg “majd csak lesz valami” taktikát alkalmazom első szülésemnél és gyakorlatilag teljesen felkészületlenül álltam neki, mondván “úgyis rossz lesz, csak túl kell esni rajta”. Nehéz és hosszú szülés volt. Annak ellenére, hogy nagyon büszke voltam magamra, hogy “kibírtam” és eleinte jó élményként maradt meg, mikor második kislányommal teherbe estem újra előjöttek az emlékek és rájöttem, hogy nem szeretnék ezen mégegyszer így keresztül menni.

Sok podcastet hallgattam a hypnobirthingről, mindenki pozitívan nyilatkozott róla ezért elhatároztam, hogy én is kipróbálom, szeretném, hogy gyorsabb és könnyebb szülésélményem legyen másodszorra.

Már a tanfolyam első órája után tudtam, hogy megérkeztem a nekem való helyre. Az a légkör, a nyugodtság ami áradt belőled nagyon sok erőt adott, és végre nem tétlenül vártam a szülést, hanem tudtam valamit tenni érte, hogy jó élmény legyen. Minden nap gyakoroltam a meditációt, a megerősítéseket is időről-időre elővettem és ha szükségesnek éreztem próbáltam az egész életszemléletemet megváltoztatni ennek kapcsán. Kislányomat túlhordtam 8 nappal, ami lelkileg nagyon megterhelő volt és ekkor különösen sokat segítettek a megerősítések, hogy megnyugtassam magam, mert a testem tudja a dolgát és majd beindul a “szülibuli”, ha mindketten készen állunk rá.

Egy szép csütörtöki este, nagyobbik lányom altatása közben éreztem, hogy elkezd folydogálni a magzatvíz. Már előtte pár órája éreztem, hogy görcsölget a hasam. Nagymamának szóltunk, de nem akartunk rohanni a kórházba. Szépen összepakoltunk, nekem addig a fájásaim elég rendszertelenül, de azért rendületlenül jöttek. Amíg volt egy kis időm még befeküdtem nagyobbik lányom mellé pihenni egyet a sötét szobába, ez nagyon sokat segített, úgy éreztem hirtelen nagyon erőteljessé és rendszeressé váltak ettől a méhösszehúzódások. Amint anyósom odaért, már éreztem, hogy nyugodtabb lennék a kórházban, ezért elindultunk. Természetesen az odaúton és a megérkezésnél, vizsgálatoknál megint csak szétestek a fájásaim, össze vissza és változó intenzitással jöttek. Befektettek a vajúdóba, ami szerencsére üres volt és rámtették a ctg-t majd 1 órát vártam ott. Közben végig a meditációs anyagot hallgattam és éreztem, hogy megint kezdenek rendszereződni és erősödni a fájások. Szerintem ez már ilyen pavlovi reflex volt a testem részéről, ahogy elkezdődött a meditáció megnyugodott, annak ellenére, hogy az agyam azért pörgött, hogy mi fog még történni.
1 óra után a szülőszobára kerültem, ott már férjemmel voltam szerencsére. Úgy döntöttem, hogy beállok a zuhany alá, ami nagyon jól is esett és mire kijöttem, olyan intenzitással jöttek a fájások, hogy szóltunk a szülésznőnek. Ő megállapította, hogy már teljesen kitágultam ezért hamarosan tolhatok. Előző kislányom születésénél háton fekve toltam, és nagyon kellemetlen volt feküdni, ezért kértem, hogy ha lehet más pozícióban lehessek. Először állva majd négykézláb is kipróbáltam a tolást, de érdekes módon végül mégis a félig fekve pozíció mellett döntöttem, ez volt ismerős, ezt csináltam már régen, ebben éreztem magam komfortosnak, ami szerintem a legfontosabb ilyenkor. Sikerült csak egy kis repedéssel világra hoznom kislányomat. Úgy érzem egy pozitív szülés élmény után valahogy sokkal magabiztosabban vágok bele a gyermekágyas időszakba is, és szeretném a mindennapi meditálást tovább folytatni szülés után is, hiszen nem csak a terhességem és a szülésélményemet változtatta meg ez a tanfolyam, hanem az egész életszemléletemet. Végül kiderült, hogy a hypnobirthing pontosan azért volt nekem való, hogy magabiztosabb lehessek és lassan elhittem, hogy nekem is lehet szép szülésélményem. És úgy is lett. Nagyon köszönök Neked mindent!