Szüléstörténet 41, Harai-Nagy Nóra

Nálunk időtúllépés állt fenn és 10 napot szoktak várni vele. Mi még nem egyezünk bele a beavatkozásba. Közben kevés vérezgetés indul, ami a méhszáj tágulását jelzi, de itt Németországban ezt nem vizsgálják.

Másnapra beleegyezünk az alternatív indításba, bábakoktélt alkalmaznak első körben, ami megnyugtató. Még kimehetünk a városba ebédelni, szülésznő thai éttermet ajánl, majd ha visszaérkezünk, bekeveri a koktélt és hajrá. Ebéd közben próbálok a csalódottságomon túl lenni és pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, hogy ez még természetes úton maradhat. Visszaérve elfoglaljuk a szobánkat, kedves doktornő beköti a kanült, ha bármi lenne és elmondja ha nem lenne sikeres a koktél, akkor a következő lépés egy tabletta, ami méhszáj érlelését segíti. Ezután lemegyünk a szülészetre, elkészül a koktélom (ricinusolaj, pezsgő és kajszilé). A hebamme elmondja, hogy a hatását kb. 6-7 óra múlva fogja kifejteni. 15:00-kor megiszom a koktélt, ami kellemes és az alkohol rögtön hatni is kezd. Elfoglaljuk a férjemmel a vajúdószobát. A hebamme pihenést, alvást ajánl.

Nyugodt vagyok, relaxálok és alszok jó másfél órát. 16:45-kor kezdek éhes lenni, a hebamme jön , hogy ctg- t készítsen, majd mondja is, hogy nyugodtan felmehetünk vacsorázni utána. Ráköt a ctg-re és mintha onnan valami bekapcsolna. A monitor rögzíti az első fájásokat és persze én is konstatálom, hogy ez már nem próbajelenet lesz. Férjem a ctg monitorán 70-90 erősségű méhösszehúzódásokat olvas le, ami eddig csak max. a 30-as értéket érte el a baba mozgása hatására.  Még úgy gondolom, hogy felmegyek a 6.-ra vacsorázni, hisz éhes vagyok, de a folyosón egymást érik az összehúzódások. Makacs létemre mégis vissza kell fordulnunk. Eljutok még a mosdóba, bár a ricinusnak semmi eredménye, már alig várom, hogy visszafeküdjek az ágyba és levegye rólam a szandálomat és nadrágomat. Meglepődni sincs nagyon időnk, ez tényleg nem vicc, a baba és a testem szülni készül. Jönnek a könnyeim, annyira intenzívvé válnak a fájások. A hebamme arcán látni, hogy meg van lepődve.

Tudatosítom, hogy akkor most a relaxációt, amit eddig hosszú heteken át szorgalmasan gyakoroltam, igyekezzem alkalmazni is. A fájásaim 17:45-kor pár perces gyakoriságúak. Folyamatosan a légzésemre koncentrálok és relaxálok, és kicsit értetlenkedek, hogy miért ilyen intenzív, hiszen azt gondoltam, majd szép lassan 20 vagy 10 perces fájásokkal fogok kezdeni, amik között lesz idő szusszanni. 19:00-kor műszakváltás van. Hebammem elköszön és minden jót kíván, majd egy fájás közben jön az új szülésznő, aki a szülésemet fogja levezetni. Bemutatkozik, az én nevemet a férjem mondja. Megvizsgál, 5 cm- re vagyok kitágulva. Alig hiszem el, hogy ilyen gyorsan történnek a dolgok és még mindig igyekszem elfogadni, hogy nincs pár percnél több szünetem. Férjem mellettem nyugtat, simogat, bátorít. A fájások erősségét a mélyen belélegzett levegő ,,á”hangként való kiengedésével kompenzálom. Férjem Amazonnak hív.:) A szülésznő dicsér, hogy jól csinálom. Mellette elmondja, hogy kérhetek fájdalomcsillapítást. Egy pillanatra meginogok, de férjem tartja bennem a lelket és biztat, hogy képes vagyok fájdalomcsillapítás nélkül végig csinálni. Az idő összefolyik. Valamikor 20:30-21:00 körül átsegítenek a szülőszobába. Felfekszek az ágyra, megvizsgálnak, 8-9cm-re vagyok nyitva. A szülésznő és a férjem kisegítenek a mosdóba. Két fájás után  vissza az ágyhoz, ahol állva maradok, hogy segítsem a baba beilleszkedését.  Fájdalom csillapításnál felmerül a gázmaszk lehetősége. Azzal viszont élek. Mondom is a férjemnek, hogy betéptem.
Elkezdenek jönni a tolófájások.
A szülésznő továbbra is biztat, hogy nagyon erős vagyok, jól bírom.  A szülésznő  mondja, hogy már látja a fejét. Három légzésen keresztül kell a tolófájásra rányomnom. Aztán megjelenik a főorvos és az asszisztensorvos. A szülésznő kéri, hogy nyomjak erősen, mert már látja a baba fejét. Igyekszem minden erőmet beleadni, miután a lelélegzésre nincs várt eredmény. Ekkor várják az újabb tolófájást és kérik, hogy minden erőmet beleadva nyomjak. A kicsi szívhangja gyengülni kezd, szóval második nyomásra minden erőmet beleadva megszületik a kis feje. Férjem közvetít, hogy látja és haja is van:). Még két nyomás és a teste is kibújik. Gyors betakarják és rá is helyezik a mellkasomra.

Az érzés hihetetlen. Sikerült!!! Megcsináltuk!!! Megszületett 23:06-kor a kisfiúnk, Leo, 55 cm-rel és 4020 kg-val. Fantasztikus érzés a karjaimban tartani. Nagyon meg vagyunk hatódva. Közben megszületett a méhlepény is, és miután már nem pulzált a köldökzsinór, Apuka azt is elvágta. A méhlepényt kérésre haza hoztuk. A szülésznő gátvédelemben részesített, viszont kisebb felszíni sérülések történtek a hüvelyemben. De ezután 3 óra következett, amikor csak Mi lehettünk, a hármas csapat. Fantasztikus katartikus élményben volt részünk.

A férjemnek nagyon hálás vagyok, hogy végig mellettem volt, biztatott, tartotta bennem a lelket és hitt bennem, hogy képes vagyok rá. Nagyon megerősítette a kapcsolatunkat ez az élmény.

A hipnoszülésnek is sokat köszönhetek. Óriási segítség volt a tudatos légzés a relaxáció. Nagyon sokat segített a rengeteg hasznos információ és a gyakorlatok a szülés során.

Nagyon megerősített ez az élmény, hogy mire vagyok képes, leküzdve az egomat, aminek aznap este párszor meg kellett halnia 🙂