Szüléstörténet 64, Uitz Orsolya
Nagy örömmel tudatom, hogy április 4- én megszületett kislányunk, Boglárka!
Mind ketten nagyon jól vagyunk, és ahogy ígértem, szívesen megosztom veled szülésélményemet! A szülés előtti utolsó hetek már elég türelmetlenül teltek, màr nagyon izgultam, h hogyan fog beindulni a szülésem, és hogy észre fogom e venni 🙂 Amúgy minden nap szorgalmasan gyakoroltam, főleg az endorfintermelő meditàciót és vizuàltam ápr.2- át.(nem tudom miert, mert amugy csak 5- re voltam kiírva). Aztan a 2- a is eseménytelenül telt el, igazabol joslofajasaim se voltak, csak a pocakom feszult sokat.
Aztan ápr.4- én reggel 4.25- kor éreztem h valami nedvesseg van, uh kilogikasztam h biztos a magzatvíz, de fajasaim egyaltalan nem voltak. Uh a protokoll miatt szoltam a paromnak h ugy nez ki, indulunk. Nem siettunk es teljesen nyugodt voltam.
Reggel 6- kor felvettek a szülészetre, ahol megállapitottak hogy a buroksapka megvan még, szóval csak szivarog a víz, de haza már igy nem engedtek. Uh becuccoltunk egy szobaba es vartunk, nem igazan tortent semmi. Fél8- kor megérkezett az orvosom akinek szoltam h van még burok, uh mentünk repeszteni.
Aztàn megint vártunk, de még mindig nem igazàn indultak be a fàjàsok és amik voltak rövidek és rendszertelenül jöttek.
Pedig párom nagy lelkesedéssel mérte az eltelt időközöket. Akkor sejtettem h valamit csinalni kell, uh elkezdtem meditalni az endorfin gyakorlatot, csak oxitocinnal. Aztan kaptam keresztcsont masszirozast, és megbeszéltük h innentől ezt vàltogatjuk.
Mivel délben még nem vàltozott sokat a helyzet, a próbalkozasunk ellenére sem, ezért az orvosom javasolta h nagyon kis dozisban kezdjuk el az oxitocint adagolni. Folyamatosan nézték aztan a szivhangot, a kisbabàm teljesen jol volt, de a gép sem jelzett nagy mehosszehuzodasokat. Végülis az infuzio hatasara vegre elkezdodtek a rendszeres osszehuzodasok, ami nekem alhasi tajekon volt nagyon intenziv. Egyre gyakoribbak es hosszabbak lettek. Végülis fekve vajudtam, hiszen a gep vegig ram volt kotve, bar egyszer keresemre levettek hosszabb idore es akkor erzetem h az allva vajudas jobb lenne, abban viszont hamar elfaradtam uh visszafekudtem. A fajasok alatt vegig a lufis levegotechnikrara gondoltam es probaltam eleg sikeresen alkalmazni, párom is folyamatosan erre buzdizott es szorithattam a kezet az erosodo osszehuzodasoknal. Hihetetlen nagy segitseg volt, halas vagyok h vegig ott volt velem és tenyleg kisert az uton!
Szerencsere nem zavartak, hagytak h tortenjenek a dolgok ami igy is lett, szepen, fokozatosan tagultam. Egyre jobban vitt magaval a hullamzas, aminek probaltam atadni magamat es hangokat adtam ki ami nagyon jol esett. Aztan 16 orara mar 9,5 cm tag volt a mehszaj, uh szulesznom szolt h 17-18 kozott meglesz a bébink.
Nagyon izgalmas volt a kitolási szakasz es nagyon intenziv, tudatos es tudattalan allapotkettossegben voltam es kepzeltem el ahogy kisbabam halad lefele.
A kitolasi szakaszban az egesz team, reszt vett, parom is, aki a fejemet tartotta. Rendkivul sokat segitett a testtudatossag ami nekem az enekles altal megvolt es ismertem azokat az izmokat amiket hasznalni kellett. De még igy is rettentő nehéz volt betartani az ” utasitasokat”. Az orvosom gatmetszest javasolt, nem orultem de vegul elfogadtam, bar szerintem nem lett volna ra szukseg. A negyedik tolasi ingernel lenyulhattam es megsimogathattam a kisbabam buksijat amin rengeteg haj van!
Az 5. tolasra vilagra jott kislanyunk, aki nem sirt fel rogton csak amikor tudeje eloszor talalkozott a levegovel. Aztan mellkasomra raktak, apa elvagta a koldokzsinort es utana csodalatos sok idot, tobb mint 2 orat toltottunk harmasban.
Igy vegulis 10 ora alatt megszuletett a gyermekem ami hatartalan orom volt szamomra hiszen sikerul a beavatasom: anya lettem!
Azóta is nagy a szerelem, gyermekem kiegyensulyozozt es harmonikus, egyre szebb es szuperul eszik es alszik. Alig varom a tovabbiakat!!! 🙂
Nagyon koszonom neked Reka, biztos vagyok benne hogy a te segitseged is kellett ehhez a szintu elmenyhez!!!! 🙂
Valamint itt koszonnem meg, a Szent Istvan Korhaz szüleszetenek es gyermekagyi osztalyanak a segitseget, valamint orvosomnak es szulesznomnek a szakmai felkeszultseget es rutinjat is!
