Szüléstörténet 84, Máté baba

Május 28-án született meg kisfiunk, Máté. Nagyon pontos gyerek, mert erre a napra voltam kiírva (végig mondtam neki, hogy ezen a napon napközben lenne a legjobb és így is lett). 3600 g és 54 cm. Kicsit hamar bementem a kórházba, már fel 8 körül bent voltam, mert rendszeresek voltak a fájások itthon (igaz, csak 8 percesek). Csak NST-re indultam és a szülésznőm mondta, hogy inkább ő megvizsgál vagy menjek haza, hogy sűrűsödjenek az összehúzódások, döntsem el. Én a kórházat választottam. Egyből az orvosom is megnézett (bő 1,5 ujjnyi volt a méhszáj), felvettek az osztályra így már nem volt lehetőségem kijönni. Persze az összehúzódások a kórházban egyből elmúltak… Gondolatban előhívtam a kis tartályt, amit tanultam az Örömteli szülés tanfolyamon és elképzeltem, ahogy szétárad a testemben az oxitocin és kinyílik a méhszájam, mint egy virág.

 

Üzentem a férjemnek, hogy hozza a cuccaimat. 10 óra körül beköltözhettem a szülőszobába. Mivel a fájások elég gyengék voltak, 10:30-kor az orvosom megrepesztette a magzatburkot. A szülésznő szerint igazán itt kezdődtek a dolgok. Vízben szülést terveztünk így hamar beköltöztem a kádba. Fogalmam sincs mennyi időt voltam itt, de a végére olyan melegem lett, hogy ettől fáradtam el és inkább kijöttem. A szülésznőm folyamatosan bátorított, mondta, hogy gondoljak arra, amit a Rékánál tanultunk. Így végig mindent tudatosan csináltam, próbáltam kordában tartani az érzéseimet, ami úgy érzem, sikerült. A víz után franciaágyon folytattuk, úgy, hogy a férjem végig ott volt mellettem. Itt már erős tolófájások voltak. A kitolási szakasz kicsit hosszabb volt, de végig hagyták Mátét, hogy a saját ütemében érkezzen. Végül 15:25-re született meg, és szerencsére semmilyen vágásom vagy sérülésem nem lett.

 

Mindenkinek legalább ilyen szülést kívánok!