Szüléstörténet 103, Luca baba

A 12.heti UH után megkérdezte az orvosom, hogy milyen szülésre készülünk, gondolkodás nélkül jött a válasz, hogy természetes szülésre. Első gyermekünket vártuk és még nem is volt konkrét elképzelésem, hogy ezt hogyan is szeretném, de tudtam, hogy előbb-utóbb megkapom a szükséges eszközt és tudást.

Így találtam rá a Hypnobirthing tanfolyamra, amit Kuharcsik Réka tartott. Már a honlap neve is azonnal megfogott „Örömteli szülés”, elolvastam a bemutatkozót és el is küldtem a jelentkezésünket.

Férjemmel együtt vettünk részt minden alkalmon, ami még bensőségesebbé tette a kapcsolatunkat. Réka mindenre felkészített minket, szuper páros gyakorlatokat, légzéstechnikákat tanultunk, arról nem is beszélve, hogy olyan kisugárzása van, ami önmagában azt sugallja, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

A tanfolyam után minden nap gyakoroltam, hallgattam a megerősítő mondatokat, relaxáltam és két hetente nagy örömmel mentem Rékához az általa vezetett szülésfelkészítő meditációra is. Az utolsó hetekben már naponta kétszer is gyakoroltam, minden gondolatom az elképzelt szülésem körül forgott, izgatottan vártam, nem volt bennem kétely, félelem pedig egyáltalán nem.

Eljött a várva várt nap, vagyis éjszaka. 03.14-én hajnalban 2 órakor fel is ébredtem, éreztem a készülődést, azonnal tudtam, hogy ez most más, nem jósló fájás. Elindítottam a szivárvány relaxációt, és még 4 óráig vissza is aludtam. Utána a zuhany alatt folytattam a relaxálást és a labdára is ráültem egy fél órára ringatózni. Minden annyira békés volt, nyugodt voltam, közben már mértem az időt 5 percenkénti kb 30-40 mp-es összehúzódásaim voltak. 5:30 körül felkeltettem a férjemet is, hogy lassan készülődjünk. Készített nekem reggelit, hogy legyen erőm, még egy kis hát masszázsra is jutott idő, amit szintén a tanfolyamon tanultunk, ez a hátmasszázs valami csoda vajúdás közben.

Itthonról felhívtam a szülésznőmet, és mentünk a kórházba. Fél 9 körül csináltak egy CTG-t, utána már nem nagyon tudom az időpontokat, elvesztettem az időérzékemet. 2-3 perces erős összehúzódásaim voltak, mindegyik közben folyamatosan vizualizáltam. A méhszájam már bő 3 cm-re nyitva volt. Nagyon gyorsan történt utána minden. Elfolyt a magzatvíz, még sűrűbben és erősebben érkeztek az összehúzódások. Csak az elsöprő erejű hullámzásra emlékszem. A férjem folyamatosan segített a légzésben, masszírozta a hátam, bekapcsolta a kedvenc zenémet. Nélküle nem ment volna ilyen könnyen, még mosolygásra is bírt az összehúzódások közben. Talán fél óra elteltével éreztem, hogy tolni szeretnék. Az orvos-szülésznő párosom mérhetetlen türelemmel várta az erősebb toló fájásokat és hozzá segítettek, hogy 4-5 tolófájás után gátvédelemben világra jöjjön a kislányunk. Hófehér magzatmázban tették a mellkasomra. Életünk legszebb élményében volt részünk a férjemmel. Leírhatatlan örömöt érzek, akárhányszor felidézem a szülést. Nagyon hálás vagyok Rékának, aki szívvel lélekkel készített fel minket erre a csodára. Hálás vagyok szülész orvosomnak Dr. Vida Gábornak és szülésznőmnek Horváth Kittinek.

Walter Tímea és Walter Zsolt