Szüléstörténet 131, Ilona baba

Nagyon nehezen találtam olyan orvost, aki a korábbi császármetszésem, valamint egy azt követő heget is érintő műtét után támogatóan állt volna hozzá a természetes szülés iránti szándékomhoz. Több hónapnyi keresgélés után végül megtaláltam Dr. Sára Leventét, aki a 32. héten is elvállalt és nagyon jó választásnak bizonyult.

Nagyon tudatosan készültem erre a szülésre: végig jártam kismama jógára, nagyon sok könyvet olvastam a témában és elmentem Kuharcsik Réka szülésfelkészítő tanfolyamára.

Az Örömteli szülés tanfolyam első napját követően minden nap megcsináltam a szivárvány meditációt, de jó ideig csak a meditáció alatt hittem el, hogy sikerülhet. Tele voltam kétséggel, aggodalommal, a környezetem sem feltétlenül nézte jó szemmel a terveimet, féltették a babát, féltettek engem.

Eljött a pillanat (a kiírt dátum előtt bő 1 héttel), amikor úgy éreztem, hogy most már inkább nyomaszt, hogy ennyit foglalkozok a szüléssel. Egy szerda este mondtam a páromnak, hogy én többet már nem meditálok, nem nézegetem ezeket a könyveket, mert felkészültem, mindent tudok, amit laikusként tudhatok és ez megkönnyebbülést is hozott. Természetesen aznap éjjel jelentkeztek az első jósló fájások, amik azért már valódi fájdalomérzettel is jártak. Reggelre abbamaradtak, de másnap éjjel újra indultak a fájások és már nem is fejeződtek be. Nagyon érdekes, hogy fejben lezártam a várandósságot és ezt megérezte a babám és szépen el is indult.

Április 4-én mentünk be a kórházba este 6-ra és vasárnap hajnalban, 3.21-kor megszületett Ilona, a kislányunk.

Csodálatos élmény volt a szülés minden pillanata, amit a hipnoszülés módszernek köszönhetek. Végig tudtam, hogy mi történik a testemben, visszajött a sok-sok megerősítő mondat: figyeltem és követtem a testemet, semmit nem akartam irányítani, semmi ellen nem küzdöttem. Végig nagyon tudatos és koncentrált voltam. Visszautasítottam az eda-t és az oxytocint is. Hajnali ¾ 2-kor beleegyeztem a burokrepesztésbe, mert a szülésznő szerint már nagyon feszült és egyébként is hamarosan megrepedt volna.

Valóban volt egy szintlépés 3 ujjnyi tágulásnál, akkor az első összehúzódásnál kicsit meg is ijedtem, mert váratlanul ért az intenzívebb fájdalom érzet, de a következő kontrakciónál nagyon tudatosan figyeltem arra, hogy ne ezzel foglalkozzak. Elképzeltem a tenger hullámzását és azt, hogy egy vagyok a természet erőivel. Még mélyebb és hosszabb levegőket vettem. A szülésznőm végig csodálkozott, hogy egyszer sem kellett mondania, hogy hogyan vegyem a levegőt, egyszer sem veszítettem el a kontrollt és nem pazaroltam az energiámat.

A kitolási szakasz is nagyon gyorsan elérkezett, úgy kellett az orvos után kiáltani, mert ők azt mondták, hogy 6 előtt meglesz a baba. Hát 2,5 órával hamarabb meglett.

A kisóhajtás viszont nem ment, mert ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy nyomjak. A legnehezebb rész az volt, hogy nem nyomhattam rögtön, mert gátvédelemben szerettem volna szülni. Végül 4 nyomásra kint volt Ilike (nekem az volt az érzésem, hogy 1 nyomással kint lett volna, ha engedik). A lényeg, hogy a gátvédelem is sikerült.

Kaptunk egy csodálatos aranyórát, vagy inkább kettőt, a párom vágta el a köldökzsinórt, rögtön mellre került a kisbabám. Ezek számomra mind gyógyító momentumok voltak a korábbi szülés kudarca miatt.

Életem legszebb élménye volt ez a szülés, nincsenek szavak arra, hogy mennyire hálás vagyok. Főként azért, mert valahogyan természetesen alakult ki bennem a hit és a mély meggyőződés, hogy a szülés valóban egy természetes folyamat és tényleg tudja a testem és a babám is, hogy mi a dolga. Hogy ez ennyire működik, az hihetetlen.

Itt cseng a fülemben a korábbi orvosom mondata: „ha az előző gyerekét sem tudta megszülni, ezt miért tudná?” Szívesen elmesélném neki, hogy 38 évesen, császármetszés után is simán megszültem a kislányomat úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva és egy karcolás nélkül mentem haza 48 órával később. Ilyen szülésélmény után természetesen a szoptatás is sikertörténet: ezúttal van elég tejem (a császármetszés után közdelem volt, szoptatás-fejés-tápszer mókuskerék).

A jövőben biztosan szeretnék majd agykontrollal foglalkozni és ebben a témában tovább képezni magamat, mert számomra nagyon bevált az önszuggesztió és a meditáció is.

Kicsit hosszúra nyúltam, de így kerek a történet.

Akiket szívből ajánlok minden kismamának:

–       Dr. Sára Levente szülés-nőgyógyászt (SOTE 1), aki soha nem riogatott a kockázatokkal, nem emlegette a koromat és azt tette a szülés során, amiben megállapodtunk korábban.

–       Árpás Éva szülésznőt (06 30 390 7066), aki fantasztikusan volt jelen az egész folyamat során. Biztosította a testhelyzet szabad megválasztását, labdáztam, sétáltam, guggoltam, zuhanyoztam. Nagyon jó ütemben, jó időben javasolta a pozíció váltásokat. Felajánlott mindent, de elfogadta, ha nem éltem ezekkel, nem erőszakoskodott. Jelen volt, amikor kellett, de soha nem zavart, amikor nem volt dolga. Megkérdezte, hogy többet legyen-e velünk, mit szeretnénk.

Végig nagyon pozitív volt, biztatott és tökéletesen megoldotta a gátvédelmet is.

Mindig elérhető volt a várandósság során, sokszor ő jelentkezett, hogy megkérdezze, mi újság. Biztos pont volt ebben a COVID-19 miatti őrült helyzetben.

Még egyszer köszönök Kuharcsik Réka minden segítséget és kívánom, hogy minél több várandóshoz eljusson a módszer és mindaz, amit képviselsz.