Szüléstörténet 132, Bori baba

2020.04.07-én megszületett Bori baba, életünk legcsodálatosabb élményét köszönhetjük neki.

Várandósságom utolsó négy hónapjában kezdtem a gyakorlást, de az utolsó egy hónapban már akár napi másfél-két órát is foglalkoztam a relaxációkkal. Különösen jól esett így a koronavírus idején, hiszen eléggé stresszes időket éltünk meg a férjemmel, lesz-e apás szülés, mi lesz a kórházban. Nagyon sokat sírtam az elején mert rendkívül megijesztett, hogy teljesen más dolgokra kell az utolsó pillanatban felkészülnünk, mint amire 9 hónapig biztosan számítottunk. Aztán a relaxációknak hála eltudtam engedni a félelmeimet, és Bori is meghallgatott minket, nem várta meg a kiírt dátumot és a Húsvétot már együtt tölthettük hármasban itthon.

Állami kórházban szültünk, de tényleg elmondhatatlanul sok kedvességet és odafigyelést kaptunk. Úgy kezdődött a szülésünk, hogy előző este a férjem közölte, hogy holnap szülni fogunk, én nevettem. Bementem a szobába és éreztem, hogy a baba feje beilleszkedett. Viccesnek tartottam, de valamiért még mindig nem hittem el. Hajnali háromkor ébredtem az első hullámokra, azonnal el is kezdtem relaxálni, majd mérni őket. Reggel hatkor ébresztettem a férjem, hogy bizony ma tényleg szülni fogunk. Délután kettőig húztuk itthon, végig vizualizáltunk és relaxáltunk, és ugyan már itthon eljutottunk a 4-5 perces összehúzódásokig, ezeket nagyon könnyen és jó kedvűen viseltem. Fél háromkor értünk be a kórházba, már 3-4 perces rendszeres hullámokkal, és a kötelező vizsgálatok után 6 cm-es méhszájnál megengedtem, hogy burkot repesszen a szülésznőm. Innen bementem a kádba, ahol annyira sikerült ellazulnom, hogy a szülésznő észre sem vette először, hogy összehúzódásaim vannak 🙂 A férjem mindvégig mellettem volt, és a páros gyakorlatokat is nagyon jól sikerült alkalmazni, a lazításhoz rengeteget segített. Végig nyitott virágban voltam laza szájjal és torokkal, így sikerült is egy óra múlva már szülőszobára menni.

Itt azért már előfordult, hogy a férjem kezét majdnem eltörtem 🙂 de sok hullámot még így is sikerült lazán meglovagolni. Amikor már látszott a baba feje, sajnos elakadt a folyamat, nem sikerült a fejét kitolnom, pedig rengeteg támogatást kaptam a férjemtől és a szülésznőmtől is. Végül felajánlotta az oxytocint, amit először elutasítottunk, és tovább próbálkoztunk. Végül viszont belementünk, az utolsó 10 percre bekötötték és 18:10-kor elő is bújt Bori, mint kiderült kezecskéjével a feje mellett, de a gátam így is teljesen ép maradt, csupán belül volt szükséges pár öltés. Így végül ezzel a kis beavatkozással végződött a szülés, de ez legyen a legnagyobb baj. Nyugodtan és békésen, gyönyörű magzatmázasan jött a világra. Csak másnap jutott eszembe, hogy szóba sem került fájdalomcsillapító és teljesen elképedtem, hogy mi ezt végig csináltuk. A hypnobirthing módszere tényleg egy csoda, mert (hogy Rékát idézzem) a tornádó ereje tényleg felkap, de ez az erő pozitív és gyönyörű teremtő erő amitől nem kell és nem szabad félni.

Réka, nagyon szépen köszönjük neked ezt a minden félelmet felülíró, életünket teljesen megváltoztató élményt! Hálásak vagyunk, hogy a kisbabánk ilyen szép és nyugodt körülmények között jöhetett a világra, ami mellesleg látszik rajta azóta is szerencsére 🙂