Szüléstörténet 134, Zalán baba

Sok szeretettel osztom meg Veled a mi történetünk. Szülés után 2 héttel úgy érzem összeértek bennem a gondolatok.

Kezdeném a felkészüléssel, hiszen úgy gondolom, rendkívül fontos része a szülésélménynek és a gyermekágyas időszaknak is.

Az Örömteli szülés tanfolyamra a 34. héten jutottunk el, utolsó pillanatban. Ezúton is nagyon nagyon hálás vagyok, hogy tudtad fogadni a jelentkezésünk a karantén kezdetén. Elképesztő sokat jelentett. Már a várandósságom elején elhatároztam, hogy bizony Hypnobirthing módszerrel fogunk készülni a szülésre. Nagyon mélyen egyetértek a módszerrel, hiszen az ősi erőhöz, a szülés természetes mivoltához nyúlik vissza a Hypnobirthing. Nem is volt kérés számomra, hogy működik, és csodálatos élményben lehet része annak az Édesanyának, aki befelé figyelve tudatosan készül. A szülés, ahol Én irányítok című könyv elolvasása után, pedig csak még jobban megerősödött bennem, hogy ez a helyes út.

Amióta az eszemet tudom készültem az anya szerepre, nagyon vágytam mindig kisbabára, azonban ez az érzés körülbelül másfél 2 éve már tényleg nagyon felerősödött bennem, úgy éreztem készen állok, készen állunk, aztán majd az élet úgyis alakítja, a pici lélek úgyis dönt, hogy mikor választ ki bennünket.

Szerencsére a férjem végig támogató volt a felkészülés alatt így nem volt kérdés, hogy szeretne e jelen lenni a szülésnél.

Sportoló, edző létemre Én végig sportoltam a várandósságot, imádtam mozogni és mindig erőt adott a stresszes helyzetekben, hogy a testem és a pici is jól reagált. Azt gondolom a várandósság előtti, alatti mozgás rendkívül fontos és segít a gyors regenerációban, könnyed szülésélményben.

Sokszor hallgattam zenét a várandósság alatt. Főleg batchata, kizomba zenéket és volt hogy táncoltunk itthon apával és a pocakban a kisbabánkkal. Volt olyan is, hogy csak Én táncoltam vele, teljesen átszellemülve, érezve a zene lüktető erejét. Nem volt kérdés, hogy a szülésre is válogattam össze egy lejátszási listát, meghitt, mély, motiváló és érzelmes számokkal.

Számomra a várandósság megélése fantasztikus volt, sok sok mély, szeretetteljes pillanat. Azonban nem tagadom stressz és nehézségek is bőven értek a várandósság alatt, de törekedtem kezelni, rendszeresen meditálni, elmagyarázni a kis magzatnak, hogy mi miért történik. Sokszor beszélgettem vele, simogattam, kapcsolódtunk. Én a várandósság 14. hétig tartottam edzéseket, amit utána felváltott a kismama jóga és a konditermi edzés. Futni a 28. hétig futottam, 5-10km között, mikor mennyi esett jól, természetesen pulzus kontrollal. Mivel a testem a rendszeres mozgáshoz hozzá volt szokva, tudtam, hogy jót tesz minden perc amit magamra fordítok ilyen szempontból. Jót tesz nekem és ezáltal a babának is jó, valamint már szokja odabenn a mozgás örömét, és később, ő is csatlakozik majd Anyához, valamint majd az ő élete fontos része is lehet a testmozgás.

A 34. héten vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon, ami mindkettőnk számára óriási élmény volt. Hatalmas megerősítést adott magamban, a belső női erőmben és gyakorlati eszközöket a lazításhoz, relaxációhoz, meditációhoz. Feladatként megkaptam a napi 3x – i gyakorlást, melyet igyekeztem valóban napi 3 alkalommal végezni. Igyekeztem hangolódni, kapcsolódni a babával a tanultak szerint. Mivel Apa itthon volt, hárman is kapcsolódtunk, mantráztuk sokat az apás szülést. Férjem sokszor nyugtatott, hogy hidd el, ott leszek. Teltek múltak a hetek, a járvánnyal kapcsolatos intézkedések nem mutattak enyhülést. Én ettől függetlenül igyekeztem hinni, bízni a felsőbb erőkben, hogy megadatik nekünk ez a csoda. Férjem továbbra is csak bíztatott, nyugtatott, hogy ne foglalkozzak azzal, ami a világban van, csak higgyek továbbra.

Teltek múltak a hetek, Én még itthon fészket raktam, takarítottam és az étrendeseim anyagával foglalkoztam az utolsó pillanatig. Április 7-én azonban elkezdtem érezni a jósló fájásokat. Néha jöttek, aztán gyorsan el is múltak, teljesen rendszertelen időközönként éreztem őket. A tanult módszerrel igyekeztem átlélegezni az összehúzódásokat. A 37. héttől kezdtem a homeopátiás szerek alkalmazását, valamint a málnalevél teát is elkezdtem inni. Április 19-én éjfél körül kezdtek újra rendszereződni, kezdődött kb 10-12 percesekkel, majd 20-án hajnali fél 4 felé már 5 percenként jöttek az összehúzódások, amik kb 1 percig tartottak. Szépen átlélegeztem őket továbbra is. Nem éreztem kimondottan erős fájdalmat. Fájt, de kibírható volt. Gondoltam még lefekvés előtt zuhanyzok egyet hátha segít. Sajnos ilyenkor fogott az agyam igazán ezért késő estétől dolgoztam az étrendeken. Mikor azonban befeküdtem fél 4 körül az ágyba észrevettem, hogy csordogál a lábam között valami. Rájöttem, hogy ez bizony a magzatvíz volt, vagyis mivel az összehúzódásokat nem vettem elég komolyan Zalán benyomta a „start” gombot, hogy észrevegyük: Itt az idő a találkozásra J Mikor elfolyt a víz picit még feküdtem, de folyamatosan csordogált a víz. Nem éreztem semmi különöset egyébként. Az összehúzódások továbbra is 5 percenként érkeztek, én pedig továbbra is igyekeztem lélegezni a tanult módon. Kis idő elteltével, 3:49-kor hívtam a szülésznőm, hogy mi a helyzet, mit javasol, mit csináljunk. Azt javasolta, hogy ha továbbra is 5 percesek jönnek, akkor induljunk a kórházba. Ettem még gyorsan, hiszen sejtettem, hogy ha otthon ez nem történik meg akkor később korlátozottak lesznek a lehetőségeim. Megettem a zabkásám, majd közbe férjem hozta a bőröndöket. Már össze voltak készítve, így csak össze kellett cipzárazni és indulhattunk is. Útközben 4:48-kor hívtam a szülésznőm újra, hogy elindultunk.

Mikor beértünk a kórházba, kérdezték tőlünk, hogy apás szülést szeretnénk e. A szemem felcsillant, a szívem megdobbant, természetesen azonnal igent mondtunk J

Engem felvettek a kórházban, a férjem pedig helyet foglalt a váróban.

Mikor beérkeztünk a kórházba megvizsgáltak, és kb 2 ujjnyira voltam kitágulva. 6 órán keresztül vajúdtam, ekkor a férjem kinn várakozott, itt még nem jöhetett be. A vajúdás során volt, hogy fekve, magzat pózban, volt, hogy négykézláb helyzetben, volt hogy az ágynak támaszkodva vajúdtam. Mikor mi esett jól. Készítettem pozitív megerősítés kártyákat, pár nappal szülés előtt lamináltam őket. Vittem be közös képet a férjemmel, volt nálam egy pólója is, jó volt érezni az illatát. Ezek az erőt adó tárgyak mind óriási segítség voltak számomra a vajúdás során. Tudtam szerencsére enni és inni is. A vizemben a homeopátiás bogyók voltak, azt ittam folyamatosan. A vajúdás alatt végig a pozitív megerősítéseket hallgattam a szüléshez. Ezek segítségével a szülés alatt teljesen át tudtam szellemülni és a babára, valamint a megszületésére fókuszálni. Fantasztikus volt, végig hatalmas segítség. Közben a világra hozó olajjal masszíroztam a pocakom, szagolgattam a levendula olajam, amit mindig párologtattam relaxációk, meditációk során. Sajnos ez az órák során nem nagyon változott a méhszáj állapota, a folyamat nem nagyon akart beindulni. Mikor délelőtt folyamán értesítették az orvosom, 11 körül megvizsgált és azt mondta továbbra sem nagyon tágultam. Ebből kifolyólag beszéltünk és azt javasolta, mivel már fáradok, és hosszú ideje vannak összehúzódások, segítsünk rá egy kis oxitocinnal, hogy természetes úton jöhessen világra a pici. Mivel úgy éreztem, hogy ez megoldás lehet, természetesen beleegyeztem. Maximálisan bíztam az orvosomban, ezért bele egyeztem mindenbe, amit javasolt. A szülési tervem látta ő is, a szülésznők és a többi orvos is, és a helyzethez mérten tiszteletbe tartották.

Mikor megkaptam infúzión keresztül az oxitocint hamar kezdtek beindulni a dolgok. Körülbelül ezzel egyidőben jött a nagyon kedves szülésznő értesíteni, hogy az Apuka öltözik. Egész addig azért bevallom volt bennem némi félelem, hogy mi lesz ha nem jöhet be. Nagyon szerettük volna az Apás szülést. Szerencsére az a csapat, aki a kórházban ott volt, Ők támogattak végül és lehetőséget kaptunk arra, hogy bejöjjön a férjem. Itt már eléggé el voltam fáradva, hiszen próbálkozott a testem, 5 percenként szinte jöttek az összehúzódások, de nem tágultam. Mikor megjelent a férjem, éreztem az erőt, amire szükségem volt. Szépen elkezdtek rendszereződni az összehúzódások, a férjem etetett, itatott, közbe próbáltam lélegezni, figyelni a tanult módon a technikára. Kicsit itt már nehezebb volt a légzésre figyelni, a kimerültség miatt, de igyekeztem. A tolófájásoknál férjem tartott én meg igyekeztem beleguggolni, lélegezni, koncentrálni, amennyire a testem engedte. Amikor éreztem már, hogy hamarosan találkozunk a kisfiammal, felsegítettek az ágyra. Férjem állt mögöttem és bele kapaszkodva lélegeztem és nyomtam, a szülésznők útmutatására. Körülbelül 5-6 tolásra lehetett kinn a kisfiam. Sajnos a fejecskéje nem fért ki, ezért szükséges volt egy kicsi gátmetszés. Talán ez a része kellemetlenebb volt, mint maga a szülés. Már nagyon vártam a találkozást a kisfiammal, bármilyen kimerült is voltam. A gátmetszés után már nagyon hamar kinn volt a kisfiunk. 2020.04.20-án 13:46 perckor 3150 g-mal és 49 cm magassággal látott napvilágot Márkus Zalán.

Amikor a köldökzsinór már nem lüktetett, az Édesapja vágta el. Annál csodálatosabb érzés pedig a világon nincs, mint amikor először a mellkasomra tették a picikét. Konkrétan a lélegzetem elállt, azt sem tudtam hol vagyok, egy teljesen másfajta érzés kerített hatalmába. Felfoghatatlan, megfogalmazhatatlan, csodálatos volt őt először a karomba tartani. Az Édesapja, Zalán és Én hármasban töltöttünk két órát a szülést követően. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, ez volt életem legcsodálatosabb 2 órája. Mérhetetlen boldogság járta át az egész szellemem. Megszületett a kisfiunk. Próbáltam feldolgozni, a feldolgozhatatlant. Család lettünk.

Attól függetlenül, hogy szükség volt egy kis beavatkozásra a szülés során, rendkívül hálás vagyok, hiszen természetes úton jött világra a kisfiunk. Hálás vagyok a Hypnobirthing módszernek és Neked Réka! Mindaz, amit a tanfolyamodon tanultunk nagyon sokban könnyített azon, ahogy reagáltam a dolgokra. Segített az elfogadásban, a megértésben, az elengedésben. A meditáció és a relaxációs technikák pedig erőt adtak minden pillanatban. A várandósság alatti sok sok gyakorlás pedig segített kapcsolódni a babával, segített ellazulni, és a kialakult helyzetben is kizárni a világ zaját, s békére lelni önmagamban. Nagyon hálás vagyok, hogy habár utolsó pillanatban, de sikerült eljutnunk a tanfolyamodra. Köszönök minden támogatást, segítséget, köszönöm, hogy Zalán útjának részese voltál.