Szüléstörténet 135, Eliza baba

Egy barátnőm javaslatara kezdtem el érdeklődni az Örömteli szülés program iránt, valahol a terhességem 5. hónapja környékén. Az internetet bújva találtam rá Rékára, és azonnal magával ragadtak a weblapon elérhető születés történetek, illetve video anyag. Egyértelmű volt, én is ilyen élményt akarok. A terhességem előtt a szülés gondolata felelemmel töltött el, mely egyre csökkent a hetek során, de még mindig volt bennem némi kétely, így mindenképp fel akartam készülni testileg és lelkileg is erre a különleges eseményre.

Szerencsére a novemberi csoporthoz sikerült csatlakoznom, egyedül, mivel a férjem nem beszél jól magyarul (itthon mindig átbeszéltük a hallottakat, amit lehetett megmutattam neki is, illetve a könyvet is megkaptuk angolul). Számomra a relaxációs gyakorlatok rendkívül hasznosnak bizonyultak, soha nem tapasztalt nyugalom áradt bennem a hátralevő hetekben. Még soha nem sikerült ilyen kiegyensúlyozottan belevágni az ünnepi időszakba.

Eliza Január 12-re volt eredetileg kiírva (ami az idő során 9-16 között ingázott). Január 11-én a piacon kószálva fogalmaztam meg az érzést Édesapámnak, Eliza másnap meg fog érkezni közénk. Éjfél után pár perccel arra ébredtem, hogy az elfogyasztott indiai ebéd kikívánkozik. Pár perc után kezdtem realizálni, hogy ez bizony szülés lesz és nem a tikka masala.

Engedtem magamnak egy kád vizet, betettem a relaxációs zenét és a nyíló virágokról lementett videót, majd relaxáltam. Egyre gyakrabban jöttek a hullámok, 4 óra környéken rendszereződtek 5 perc körül, illetve határozottabb tágulási vérzés kezdődött, igy bementünk az István kórházba. Szuper kedvesen fogadtak minket, 4 centinél jártunk ekkor, elfoglaltuk a szobánkat. A labdára esett a választásom, az tűnt a leginkább kényelmesnek a relaxációhoz. Hallgattuk a zenét, lélegeztünk. Szülésznőm fél 8 körül érkezett, további 1 centit adtunk hozzá, viszont a hullámok enyhültek, így burkot repesztettünk. Ezzel visszatért az erő és folytatódott a relaxáció. A nap már erősen tűzött, sajnos sötétítésre nem volt lehetőség, de szólt a zene és égett az illatgyertya. 11 órára elértük a 6 centi körüli állapotot. Elkezdtem elfáradni a kimaradt éjszaka miatt, igy szülészem oxitocint javasolt, nem lett volna elég az energia ráfordulni a kitolási szakaszra. A természetes stimuláció nem hozott kellő eredményt, igy elfogadtam a döntést. Korábban kifejezetten az oxitocin keltett bennem félelmet, melyet sikerült elengednem, így nyugodtan fogadtam az új irányt. Az infúzió bekötése után a következő 45 perc egy hullámvasút volt, a légzés technikára már nem voltam képes figyelni, viszont el is jutottunk a 10 cm-ig.

A kitolási szakaszra eltűnt az oxitocin okozta fájdalom és egy eufórikus érzés vette át a helyet. Úgy éreztem a tengerben úszom és alá merülök, olyan 4-5 méter mélyre, hogy felhozzak 1-1 korall csodát. Eliza teljes nyugalomban érkezett meg hozzánk, az első hangosabb levegővételt követően egyáltalán nem sírt, békésen megpihent a mellkasomon. A következő 2 órát békében töltöttük hármasban a szülőszobán, csupán utána vitték el Elizát pár percre, amíg leköltöztünk a gyermekágyi osztályra.

Férjem végig mellettem volt, simogatta-masszírozta a hátam a hullámok alatt, a hullámvasút közben fogta a kezem, a köldökzsinórt is o vágta el. Ez az élmény mostantól mindörökké a miénk marad.

Hálával tartozom:
Orvosomnak, Dr. Székely Istvánnak, aki a kezdetektől végig kísért az úton. Szülésznőmnek, Pruha Krisztinek, aki minden pillanatban az érdekeimet tartotta a legfontosabbnak (és a legmegnyugtatóbb hangja van a Föld kereken)
Orvosom asszisztensének, Áginak, akivel minden vérvétel, vizsgálat derűsen, nevetések közt telt

Végül, de nem utolsó sorban Kuharcsik Rékának, amiért ilyen pozitív születés történetet tudhatunk Elizával es Fabianoval a magunkénak.

Minden várandós ismerôsünknek csak téged ajánlunk Réka. Ezt a csodás élményt minden kismamának meg kell tapasztalnia. Eliza hihetetlen jó természet, abszolút kiegyensúlyozott, egy tündér. Biztos vagyok benne, hogy a relaxációk is formálták ilyenné.