Milyen volt apaszemmel a szülésünk?

 

 

 

Szerencsére Barbi időben jelentkezett Kuharcsik Réka Örömteli szülés programjára, amin együtt vettünk részt. Összefüggő képet kaptunk a szülés folyamatáról, valamint arról, hogyan lehet mindere kicsit más szemmel tekinteni, boldogan, aggodalmak nélkül, a lehető legnagyobb gyönyörben megélni.

A szülésünket nagyon sok előkészület előzte meg. Számomra attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtam, babát várunk,

a világon a legfontosabb dolgom az lett, hogy vigyázzak a Feleségemre és a kisbabánkra, ezért igyekeztem minden terhet levenni a Kedvesemről.

A várandósság időszaka alapjába véve egy izgalmas, várakozással teli időszak volt. A világ nem állt meg, programokat folyamatosan szerveztünk magunknak, nem tunyultunk el, boldog időszak volt, kiélveztük, amennyire csak lehetett. A kisbabánk március 21-re volt kiírva, korábban voltunk a kórházban haskeményedés miatt, de nem aggódtuk túl magunkat azon, hogy hátha előbb érkezik, bíztunk abban, hogy a kicsi tudja, hogy mikor kell érkeznie.

Szerencsére Barbi időben jelentkezett Kuharcsik Réka Örömteli szülés programjára, amin együtt vettünk részt. Összefüggő képet kaptunk a szülés folyamatáról, valamint arról, hogyan lehet mindere kicsit más szemmel tekinteni, boldogan, aggodalmak nélkül, a lehető legnagyobb gyönyörben megélni.

Bár mindig úgy képzeltem el, hogy bent leszek a gyermekem születésénél, azt elképzelni nem tudtam, hogy ez mégis hogyan történik pontosan, valamint azt sem, hogy én mivel tudom segíteni a folyamatot.

Rékának köszönhetően választ kaptam a kérdéseimre és felkészültnek éreztem magam a szülésre.

Egyik este már az ágyban feküdtem, mikor a Kedvesem is befeküdt mellém. Konkrétan, ahogy befeküdt, már pattant is fel, hogy valami folyik a lábán. Én elsőre fel se fogtam mi lehet, hogy a kisfiam épp most érkezik, ezért megértően annyit mondtam a Szerelmemnek, hogy ne aggódj, bárkivel előfordul… De itt már másról volt szó, hamar megállapítottuk, hogy a magzatvíz folyt el.

Egy pillanatra elvesztettem a fejem, szaladtam mindenért, amiért csak tudtam, gyűjtögettem össze a dolgokat, de eközben Barbi a kádban ácsorgott széles mosollyal az arcán. Azt a pillanatot nem fogom soha életemben elfelejteni, mikor ott a szemébe néztem. Olyan boldog volt. Azt mondta, nemsokára babázunk.

Mikor utaztunk autóval a kórházba nagyon boldog voltam és tele izgalommal, vártam, hogy találkozzak a kisfiammal.

Az autót belengte az örömteli várakozás.

A kórházba vezető út nyugodtan telt, a Szerelmem a Rékától tanult relaxációs gyakorlatoknak megfelelően megnyugtatta magát és teljes mértékben saját magára, valamint a babára koncentrált. Hamar beértünk, ott már tudtak mindent, Barbit behívták, én kint maradtam az influenzajárvány miatt. Kintről hallgathattam csak, hogy bent intézkednek, de nem tudtam semmiről.

Nagyon bosszantó volt egyedül kint lenni, tudatlanul, aggodalomban. Maximum 2 órát vártam kint, mikor egyszer csak szóltak a szülészetről, hogy be lehet menni, kicsit gyorsabban folynak le a dolgok, mint azt gondolták. Megérkezett a szülész orvos és a szülésznő, ami nagy nyugalmat adott nekem. Már többször találkoztunk, tudtam, hogy megbízhatunk bennük és azt is tudtam, hogy ők arra fognak törekedni, hogy a lehető legszebben élhessük meg az egészet. Mikor beértem a Feleségemhez, megnyugodtam. Ő már javában vajúdott, egyre gyakoribbak voltak a fájások, 3-2 percesek. Nyugodt voltam és nem tolakodóan meg-meg simogattam a Feleségem kezét, hogy tudja, ott vagyok, biztonságban van. Adtam neki puszit a homlokára, simogattam, figyeltem. A Feleségem egy hős volt a szemem előtt. Barbi megkért, hogy masszírozzam a derekát illóolajjal, úgyhogy nagyon kellemes illattal töltöttük meg a szülőszobát.

Nagyon fontosnak éreztem azt, hogy érintkezünk, ez szerintem adott egyfajta biztonságérzetet a Feleségemnek is.

Nagyon gyorsan eljutottunk a kitolásig. A feleségem ez idő alatt teljesen átszellemült, egy hang nélkül csinálta végig a szülést.

Ahogy megláttam a kisfiamat, kicsordult a könnyem. Elképesztő élmény. A babát anyára rakták aranyórára, majd amikor már nem lüktetett a köldökzsinór, el lehetett vágni. Természetesen éltem a lehetőséggel.

A Feleségemnek adtam egy puszit, majd futottam a pici után, mindenről tudni akartam, hogy mit csinálnak vele.

Ahogy megtörölgették, a kezembe kaptam. Egy vekni kenyér, akkora volt a kis csöppség. Ahogy melegbe lett bugyolálva, el is aludt. Ott aludt a kezemben. Odasétáltam a Feleségem mellé a babával és csak néztük Őt, a család legkisebb tagját, ahogy békésen alszik. Így töltöttük az aranyóra másik részét.  Nagyon hihetetlen élmény volt a várandósságon átívelően is a kisfiam születése.

Mérhetetlenül büszke vagyok a Feleségemre, aki felkészülten, mindig a picuri érdekeit szem előtt tartva, bátran, szívét lelkét bele adva, ilyen elképesztő teljesítményt nyújtva végig csinálta ezt az egészet. Le a kalappal előtte.

A szememben egy hős.

Bár a feladat legnagyobb része a Nőkre hárul, én úgy éreztem, hogy igen is helyem volt a Feleségem mellett. Az érintésem, a hangom valószínűleg többet jelentett neki akkor bárminél. Életem legszebb élménye volt a szülés, egy igazi csoda.