Az Anyák napja az anyák bátorsága
Mindenkinek ott volt már a pocakjában a baba, csak ő ült ott egyedül. Azért jött, hogy anya lehessen…
Az elmúlt közel tíz év alatt, amióta Hypnobirthing szülésfelkészítő kurzusokat tartok, ritkán csatlakozik valaki a négy alkalmas tanfolyamhoz úgy, hogy még nem várandós. Felfigyeltem hát erre a nőre és azon gondolkoztam, miféle erők hozhatták ide?
Bea történetével szeretném köszönteni magunkat az Anyák napján. Ez a mi napunk, amikor az anyaság alkímiája mindent elborít. Az érzelmek sokfélesége, intenzitása. Áthat minket az öröm, a szeretet, a hála, a büszkeség és akár a feltörő emlék, ami életünk egyik legnagyobb napját idézi, anyává válásunkat
És emlékszünk a bizonytalanságra, vagy a szüléstől való félelemre, esetenként rettegésre.
Ennél a félelemnél azonban erősebb bennünk az anyaság megélésének a vágya. És amikor egy nőt átragyog az anyává válás vágya az Égiek felruházzák őt azzal a bátorsággal, hittel, erővel, ami képessé teszi őt szembe menni minden félelmével, minden akadállyal, hogy megszerezze a legfőbb kincsét. Megkoronázza női mivoltát és anyává váljon.
Az utat, amit mindannyian a legkülönfélébb módon bejárunk most Bea felemelő történetén keresztül hoztam el nektek, hogy együtt ünnepeljük anyává válásunk csodáit.
Ezt a történetet a szüléstől való mély, belső félelem és elutasítás indítja.
Bea, amióta az eszét tudta, arra vágyott, hogy anya legyen. Azt kérdezitek, mi ebben a különös? Hisz nagyobbrészt mindannyian erre vagyunk programozva. Ám az ő programjában volt egy akadály. Ha csak a szülésre gondolt, a belső film elszakadt, és fizikai tüneteket produkálva rátört a rettegés. A gyomra összerándult, a teste megfeszült és pánik fogta el. Teste jelzéseiből megértette, ilyen állapotban nem vághat neki a gyermekvállalásnak. Pontosabban nekivághat, csak valami egészen más módon.
A más módot először az örökbefogadás gondolata jelentette számára. Évekig melengette a gondolatot, hogy mivel szülni úgysem mer, majd örökbe fogad egyet, a sok szülő nélkül élő gyermek közül…
Közben szerető társa lett, férjhez ment és felmerült a gyerekvállalás kérdése.
Ezzel megjelent a minden félelmet felülíró vágy a kincs megszerzéséért.
És akkor megérkezett az Univerzum üzenete – lám, a digitális világ is cimbizik az Univerzummal ☺ – szembejött vele egy cikkem az Örömteli Szülés módszeréről. Így ír erről: „Nálam ez életbevágó kérdés, azonnal tudtam, hogy elmegyek a tanfolyamra, noha még nem volt gyerek a hasamban. Nagyon örülök, hogy elmentem és meghallgattam, hogyan lehet jól szülni. Sokat változtatott a szemléletemen és amikor eljött a szülés azt a tudást alkalmaztam, amit már egy évvel azelőtt megtanultam.”
„Tisztán emlékszem, hogy a tanfolyamon az egyik bevezető gyakorlat során a kedvenc ételünkről volt szó. Szemek becsukva, Réka megnyugtató hangja irányít, és én a bolognaira gondolok… Szinte érzem az illatát az orromban, a nyálam kezd gyűlni a számban. Még el is mosolyogtam magamban, mert tudtam, mire megy ki a játék. Ez akkor egy fontos “bizonyíték” volt számomra, hogy igenis én is hathatok az elmémmel a testemre. Nálam is működik és igenis én is képes vagyok rá, hogy szebbé tegyem a szülésem.
Az első időkben a Szivárvány meditáció volt a kedvencem, valahogy annyira megnyugtatott, ellazított, feltöltött és adott a napnak egy pozitív löketet. Persze nem ment teljesen simán, meg kellett tanulnom elcsendesíteni az agyam és befele figyelni magamra. Volt, hogy leültem a szivárvány relaxációhoz, aztán egyszer csak azon kaptam magam az agyam elkalandozott… Sokszor gyakoroltam, olvastam a könyvet, a tanfolyami jegyzeteimet, gyakoroltam a légzéseket. Még a szülési légzést is gyakoroltam, hogy el ne felejtsem, ha egyszer szükségem lesz rá.
Hónapokig gyakoroltam így baba nélkül. Ez idő alatt elkezdtek automatikussá válni az elcsendesedéseim. Úton voltam magammal a célom felé. Egyfajta belső megnyugvást nyújtottak ezek a relaxációk. Mintha egy kilengő mérleg nyelve szépen kezdene egyensúlyba kerülni. Ez a mindennapi hangulatomra is jó hatással volt.
Aztán pozitív lett a terhességi tesztem, aminek szívből tudtam örülni, félelmek nélkül. Boldog voltam, hogy kismama vagyok és család leszünk.”
Aztán mellé szegődött a bátorság
„A félelmek azonban visszatértek, de most már nem dugtam homokba a fejem. Szembenéztem a félelemmel és a vágyott szülésemre gondoltam. A várandósság alatt a mindennapi relaxációk segítettek megtalálni az egyensúlyt, mindig nyugodt tudtam maradni. Tökéletesen, félelem nélkül és boldogságban meg tudtam élni. Tényleg egy áldott időszaknak éltem meg. Volt, hogy kérdezték: „Terhes vagy? Dehogy is, áldott állapotban vagyok.”
A férjem mindenben támogatott, szeretett volna ott lenni a szüléseken is. E eleinte bizonytalan volt, hogy lesz a szülés. Hogy lesz benne ő? Az első perctől kezdve mindenből kivette a részét. Még az Örömteli szülés tanfolyamra is eljött velem miközben mi voltunk az egyetlenek, akik „gyermek nélkül” érkeztek. Örökké hálás leszek neki ezért az odaadó támogatásért.
Majd elérkezett a bizonyosság, a hit és gyermek született. Itt a happy end…
„…9:11-kor megszületett első babánk, Bence, 50 cm hosszal, 3160 grammal. Apa vágta el a köldökzsinórt, majd mellkasomra helyezték sírdogáló kicsi kincsemet, aki hozzám érve máris megnyugodott. Végre a karomban volt. Együtt voltunk, anya, baba, apa, béke, nyugalom, öröm és leírhatatlan boldogság. Az élet legnagyobb csodáját éltem át. Alig tudom elhinni, hogy ez megtörtént, hogy ilyen nyugalomban, szeretetben történt meg, hogy valóban ilyen szép élmény lett számomra a szülésem. Nem tudom szavakba foglalni az érzést….”
A teljes szüléstörténetet itt olvashatod el: https://oromteliszules.hu/korabban-is-kulfoldon-is-a-legfontosabb-hogy-felkeszulten/
16 hónap múlva pedig a happy happy end…
„Második várandósságom alatt volt, hogy a fiam mellém feküdt és hallgatta velem a nyugalom hangjait. Amikor elindítottam, szemmel láthatóan lecsendesedett, nézett egy fix pontot pislogás nélkül, kicsi szája tátva. Teljesen ellazult. Talán emlékezett, hogy annak idején vele is sokat gyakoroltam. Ezt a szülést sem bíztam a véletlenre.
A legnagyobb nyugalomban, természetesen született meg második fiam, Bálint is, a maga 51 centiméter hosszával és 3770 grammjával. Nagyobbik fiunk másnap reggel szeretettel ölelhette magához kisöccsét, akit annyira várt. Az a boldog és büszke mosoly az arcán, ahogy odabújt a kicsihez, egy életre belénk égett. Immár négy tagú boldog család lettünk…”
És még itt jön a happy happy happy end …
„Harmadik várandósságom alatt a nap fénypontja volt, amikor este, miután férjem is hazaért, elmerültem egy kád vízben és relaxáltam. Ez volt a feltöltődés, a lecsendesedés. Bizony, még a harmadikkal is sokat segített, hogy relaxálhattam. Nyugalomban és boldogságban telt ez az időszak is.
A végén már egyre ritkábban használtam a hanganyagokat, már csak szép csendben, minden kísérő hang nélkül figyeltem befele. A terhesség végéhez közeledve a csendes relaxálás lett számomra a legmegnyugtatóbb. Azt hiszem elkezdtem megérkezni önmagamba. Amikor eljött a szülés egyszerűen csak rábíztam magam a sorsra, belesimultam az áramlásba és testemmel együttműködve szültem.
Boldog nagycsalád született!
Gratulálok a csodaszép gyermekekhez! Szívből gratulálok Bea a csodás úthoz, amit bejártál és ahhoz a gazdag szeretethez, ami áthatja a családotokat!
Megtiszteltetés számomra, hogy elkísérhettelek benneteket a szülésfelkészítővel kezdődő hosszú úton.
Ünnepljük drága Édesanyák a női erőnk végtelenségét és anyaságunk örömeit! Örömmel veszem, ha megosztjátok az anyai örömeitek egy-egy pillanatát velünk!
