Szüléstörténet 124, Bence születése

Még a várandósságom előtt kerestem meg Kuharcsik Rékát, hogy részt vehetek-e az Örömteli Szülés tanfolyamon, mert annyira féltem a szüléstől. Nagyon örülök, hogy elmentem és meghallgattam, hogyan lehet jól szülni. Sokat változtatott a szemléletemen. Aztán megérkezett az áldás és azt a tudást alkalmaztam, amit már majd egy évvel azelőtt megtanultam.

Február 14-ére voltunk kiírva. Kicsi fiúnk azonban úgy döntött, hogy hamarabb szeretne megismerkedni a nagyvilággal. Január 29-én hajnali fél 3-kor álmomban éreztem egy kis szúrást a hasam aljában, felkeltem, hogy kimenjek a mosdóba és ekkor jött egy kis meglepetés, elkezdett folyni a magzatvizem. Felkeltettem a férjemet, szóltam neki hogy készüljön a nagy pillanatra, hamarosan a karjába veheti a fiát. A méhem még semmilyen jelzést nem adott, nem voltak összehúzódásaim, így nyugalomban vártunk, megfürödtem, újra gondoltuk a tanfolyamon tanultakat. Aztán fél 4-kor már nagyobb mennyiségű víz távozott és ezzel egy időben 3-4 percenként jelentkeztek a méhmozgások azaz hétköznapi nyelven fájások. Ismét fürdés, öltözés, keltettük anyukámat (aki szerencsére már kiutazott hozzánk Németországba hogy időben itt legyen majd a segítségemre) azzal be az autóba és 50 perc múlva érkeztünk meg a kórházba. A méhhullámzás továbbra is 3-4 percenként jelentkezett csak épp erősödött. Nagyon jól alkalmaztam a hipnoszülés tanfolyamon tanultakat. Megvizsgáltak, 3 ujjnyira nyitva volt a méhszájam. A “vajúdó” szobában végig mellettem volt anyukám és a férjem. Sétáltam, lépcsőztem, befele figyeltem, néha megvizsgáltak és csodálkozva mondták, hogy minden nagyon gyorsan megy. Fél 9-kor éreztem az első toló ingert, ekkor mentünk be a szülőszobára, ahova anyukám már nem, de a férjem továbbra is velem tartott. Itt még egyszerűbb volt befelé figyelni, már csak a babára, magamra és a gyengéd szülés megvalósítására összpontosítani. Férjem mellettem volt mindvégig és segített engem mindenben. Ő maga is csupa nyugalmat és békességet árasztott, mosolygós boldog arccal, suttogva adott nekem ő is erőt és magabiztosságot.
Végül 9:11-kor megszületett első babánk, Bence, 50 cm hosszal, 3160g-al. Apa vágta el a köldökzsinórt, majd mellkasomra helyezték sírdogáló kicsi kincsemet, aki hozzám érve máris megnyugodott. Végre a karomban volt, együtt voltunk, anya, baba, apa, béke, nyugalom, öröm és leírhatatlan boldogság.
Mindezért hadd mondjak Önnek Réka millió köszönetet, köszönöm, hogy szülésem és fiam születése ilyen szép élmény lehet nekünk. Amíg élek hálás leszek Önnek ezért.
Az élet legnagyobb csodáját éltem át. Alig tudom elhinni, hogy ilyen nyugalomban, szeretetben történt, hogy valóban szép élményé válhatott. Nem tudom szavakba foglalni az érzést.
További munkájához kívánunk minden jót. Hálás szívvel, B-é k, Németországból.