Szüléstörténet 143, Jázmin baba

A mi történetünk előzménye 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor megszületett első kislányunk. Akkor sajnos negatív szülésélményt éltem át, ugyanis babánk megszületése után légzési probléma miatt azonnal elvitték megfigyelni és 10 napig nem lehetett mellettem. Ez annyira megviselt lelkileg, hogy 10 év kellett ahhoz, hogy a lelki sebek begyógyultak.

Nagy boldogság töltötte meg a szívünket 2019. november elején, amikor megtudtuk, hogy szívem alatt hordom második kis Kincsünket. Nagyon tudatosan éltem meg ezt a várandósságomat, pár éve rendszeresen jógázom, amit a várandósságom alatt is folytattam, kiegészítve a kismama jógával, sokat meditáltam és köszönhetően a terhességi diabéteszemnek, sokkal egészségtudatosabban étkeztem, tartva a diétát. A “Szülés, ahol én irányítok” című könyv már a várandósságom felénél szembe jött velem, azonban nagyképűen 🙁 úgy gondoltam, hogy én már tapasztalt anya vagyok, nem tud újat mutatni nekem ez könyv, így nem is foglalkoztam vele. Majd jó pár héttel később ismét szembe találkoztam a könyvvel és mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért elkezdtem olvasni.

Nem tudtam letenni…, nagyon megfogott a szemlélete, szerettem volna ilyen módszer alapján világra hozni a második kislányunkat. Ahogy rákerestem a Hypnobirthingre, megtaláltam Kuharcsik Réka szülésfelkészítő tanfolyamát és megnézve a videóit, annyira közvetlen és megnyugtató személyiséget érzékeltem, hogy először a meditációira jelentkeztem. Fantasztikus élmény volt kapcsolódni a kislányommal a meditációk során, előtte ennyire mélyen ilyet még nem éltem át, pedig régóta meditáltam már.
A tanfolyamot szinte a finishben végeztem el online, amiért egész életemben hálás leszek Rékának!
Az Örömteli szülés tanfolyam megerősítette, hogy Réka nagyon különleges és empatikus ember, rengeteget tanultam Tőle és nagyon sokat gyakoroltam itthon a feladatokat, melyeket kaptunk.
Végül Jázmin születése álomba illő volt, amiért örökké hálás leszek, hogy átélhettem ilyen pozitív szülésélményt is.
38. héten egy hétfő este távozott a nyákdugó nagyobb része. Hétfő éjjel már fájt a derekam és az alhasam, ebből már gondoltam, hogy pár napon belül akár szülés is lehet, nem fog elhúzódni 1-2 hétig. A nagylányomnál a nagyon erős, “szétszakad a derekam“ érzésem volt a vajúdás alatt. Kedd reggel lezuhanyoztam, NST-n aznap reggel 8-kor méhösszehúzódásnak még nyoma sem volt. Amikor hazaértünk, utána megint éreztem a derékfájást és az alhasi fájdalmat. Kb. 25 percenként. Közben még tettem-vettem itthon és próbáltam már inkább tudatosan rápihenni a következő órákra.
Meditáltam még úgy, ahogy tanultuk a tanfolyamon és hallgattam a pozitív megerősítéseket. Majd lassan már az egész hasban éreztem a méhösszehúzódásokat, akkor elmentem fürdeni, hogy esetleg megint enyhül-e, de nem enyhült, maradtak a 25 percesek hullámok. Végül 17:30-tól kezdtem mérni az időt, mert akkor már sűrűn jöttek az összehúzódások, és a derekam már azon a kegyetlen módon fájt, mint 10 éve. A nagylányom végig velem volt és látta, hogy tudatosan hogyan lélegzem, ő pedig segítségül simogatta a hátamat. Minden összehúzódásnál alkalmaztam a tanult alhasi légzést, illetve vizualizáltam. Emellett a jógán begyakorolt mozdulatokat, vajúdó pózokat is csináltam, amelyek szintén sokat segítettek. Megint beleültem egy kád meleg vízbe, ott sokkal elviselhetőbbek voltak ezek a hullámok Így is terveztem, hogy itthon kádban szeretnék vajúdni. Lassan megjött a férjem is a munkából, akkor már segített ő is a mérésben, folyamatosan 5-6 percesek voltak az összehúzódások és 50-60 másodpercig tartottak. Kb. 1,5 órát vajúdtam így a vízben, majd kiszálltam, de úgy kb.10x-es lett a fájdalomérzet. Fél órán belül már 3 percesekké sűrűsödtek, akkor elindultunk a kórházba, először elvittük édesanyámhoz a nagylányunkat és 20 órakor értünk be a kórházba.
Pont jött a folyosón az orvosom, ügyeletes volt 😊, a szülésznőm is ott volt már velem.
Megvizsgált, és bő 1,5 ujjnyi volt a méhszáj, 3 perces fájásokkal. Magzatvíz tiszta volt, vizsgálat közben spontán meg is repedt a burok, elfolyt a magzatvíz. Mondta az orvosom, hogy 2 órán belül baba lesz. A férjem is jöhetett velem egyből a szülőszobába. NST-re tett fel a szülésznőm, de már alig találta meg Jázmint, annyira lent volt. Kb.10 perc NST vizsgálat után már éreztem, hogy jönnek a tolófájások, eleinte próbáltam nem rányomni, csak ellélegezni a fájásokat, de nagyon erősödött. Jött a doki is, gyorsan átalakították az ágyat szüléshez. Próbálták a gátvédelmet, de annyira gyorsan jött Jázmin, hogy nem volt elég idő a táguláshoz, így gátmetszést alkalmaztak. Három kitoló összehúzódásból megszületett Jázmin, 21:11 perckor. Éreztem, amikor a kis buksija bújt ki, majd az egész kis teste kicsúszott. Azonnal felsírt, a mellkasomra tették, ami leírhatatlan érzés volt. Majd elvitték megvizsgálni, minden rendben volt vele, így odahozták hozzám az aranyórára, melyet hármasban, békésen, nagyon nagy örömben tölthettünk el. Azonnal ügyesen szopizott. A cukra tökéletes volt, ehhez is fontos volt az előtej szopizása! 24 óra alatt 4x mérték a cukrát, mindig jó volt, hála Istennek!

Hihetetlenül hangzik, de minden pontosan úgy alakult, ahogy azt a meditációk alkalmával többször végig éltem (egyedül a gátvédelem nem sikerült, de így sem kapcsolódik hozzá negatív érzés, elfogadtam, hogy kell és kész.)

Örök hálával tartozom a férjemnek, aki végig támogatott engem, illetve Rékának, akinek a személyében egy igazi angyalt ismerhettem meg, valamint az orvosomnak és a szülésznőmnek, akik meghitt, biztonságos környezetben, maximális szakmai tudással segítették világra második kis Csodánkat.

Köszönök mindent, Réka!