Szüléstörténet 150, Márk baba
Hálásan köszönjük ezt a csodálatos szülésélményt!
Kislány korom óta rettegtem a szüléstől. Nem apró félelem, hanem komoly rettegés volt bennem a tanfolyam előtt. Ez átfordult egy csodálatos eseménnyé.
Biztos vagyok benne, hogy az Örömteli szülés tanfolyamon tanultak órákat rövidítettek és könnyítettek a szülésemen.
A vártnál kicsit később, de épségben, egészségben megérkezett a kisfiunk.
Az utolsó héten elkezdett fogyni a magzatvíz, ezért az orvosom úgy ítélte meg, hogy nem várjuk meg a természetes indulást. Reggel be kellett feküdnöm a kórházba, felhelyeztek egy ballont, ami kora délutánig volt fenn.
Egész délelőtt relaxációs gyakorlatokat végeztem, hallgattam a szivárvány meditációt, és a megerősítő hanganyagokat. Vizualizáltam, a zenékre elképzeltem a nyíló virágunkat. Mindez megtette a hatását, szépen tágult a méhszáj. Aztán burkot repesztettek, majd később, délután 4 óra környékén oxitocint is kaptam. Este 6-kor indult be igazán a szüli buli, és 8:48-kor, 4 kitoló összehúzódás után megszületett Márk 🙂
Végig Réka és a férjem segítettetek a vajúdási folyamatban.
Az este nagy részében folyamatosan hallgattam a megerősítő hanganyagot, és a férjem szenzációsan, megállás nélkül csak mondta, mondta, mondta, amit az Örömteli szülés tanfolyamon tanultunk, “lazíts”, ” képzeld ahogy nyílik a virág”, “lufit fújsz”, “hasba lélegezz”, “ügyes vagy”, “annyira jól csinálod”. Figyelte a légzésem, hihetetlen szenzorral észrevette mikor vannak az összehúzódások. Még jobban egymásra hangolódtunk.
A kitolási J-t légzést nehezen találtam és végül csak 4 nyomás kellett hogy kibújjon a gyermekünk.
Este 8-kor azt saccolta az orvosom, hogy még 2 órára lesz szükség a születéshez. Valójában 3/4 óra volt csupán 🙂
És fel sem merült a fájdalomcsillapítás. Nem volt korábban célom, hogy ne kérjek, úgy gondoltam, hogy ha szükséges, akkor majd használhatunk, de egyáltalán nem éreztem szükségét.
Órákig tudnám folytatni a részletekkel, de a lényeg, hogy hálás szívvel köszönjük, hogy ilyen csodálatos élménnnyel váltunk családdá!