Szüléstörténet 160, Dóra baba

Örömmel értesítelek, hogy 06.05-én 16:25-kor megszületett kislányunk Dóra, 2950 g és 51cm, születése örömteli volt mind a baba mind az Anyuka számára.

Örömteli szülésünk története: 06.05-én 11-re mentünk ctg-re, ami jól indult, de aztán a baba bealudt és nem volt magzatmozgás. Ettem, ittam, semmi…feladtuk. Mikor felálltam a székből, éreztem, hogy valami kifolyt belem. Gyorsan wc-re szaladtam, szerintem nyákdugó távozott. Közben megérkezett az orvosom is, elmeséltem neki az eseményeket, majd megvizsgált. 2 ujjnyira nyitva, hurrá örülünk:))))
Aztán, hogy másztam le a székről, elfolyt a magzatvíz, ami sajnos nem volt tiszta, mekóniumos. Szerencsére a legjobb helyen voltunk, maradunk szülni. Orvos kiszaladt férjemhez, hogy értesítse a fejleményekről, majd beengedték hozzám, ahol én már a kórházi köpenyben vártam nagy izgalmakkal. Ekkor volt kb. 12 óra, én nagyon izgatott lettem, erre nem készültem fel, csak CTG-re jöttem:)))

Doki elmesélte a teendőket, tudta, hogy mindenféle fájdalomcsillapító, oxitocin nélkül szeretném végig csinálni és persze gátvédelemmel. Mivel a magzatvíz mekóniumos volt, gyorsan kellett összehúzódásokat generálnom, mondtam a dokinak, hogy hadd próbálkozzak, mielőtt oxitocinra kerülne a sor, megengedte. Sétáltam, labdáztam, szórakoztattam a szülésznőt, aktívan vizualizáltam, nyíltak a rózsabimbók. Szerencsére rendelkezem nagy adag öniróniával, próbáltam viccesre venni a helyzetet (az ember tényleg kiszolgáltatott helyzetbe kerül ilyenkor, amit el kell fogadnunk!!!). Szülésznő nagyon kedves volt, mindent elmesélt előre mi történik, bármit lehetett kérdezni, készségesen válaszolt.

A fájások idő közben beindultak, kb. 1 óra volt már. Hol 5 percenként, hol 3 percenként jöttek. Ezután gyors előkészületek, vizsgálat a szülésznővel, de meg mindig csak 2ujjnyi és szerintük nem elég erőteljes a fájdalom és rendszertelen…vártunk, relaxáltunk, ölelkeztünk. 2 fele a doki is megvizsgált, 2 ujjnyi…aaa, nem örültem. Doki javasolta az oxitocint…gondolkodtam és beleegyeztem, de csak nagyon kis dózisban a szurkos magzatvíz miatt, nem várhattunk sokáig az érkezésre. Nagyon jó döntés volt, pláne, hogy megijedtem tőle és nehezen egyeztem bele. Oxitocin hatására pikk-pakk elindult a ’szüli buli’ ahogy Réka mondaná. Az első oxitocinos hullám borzalmas volt, nem készültem még fel rá, azt hittem kb. fél óra mire hat, hát nem:))) Éreztem, hogy kell pár perc nekem. Levetettem magamról a ctg-t és az oxitocint, kirohantam gyorsan a wc-be és összeszedtem magam, következő hullám mar jobb volt egyedül a wc-n. Visszamentem, visszakötötték az oxitocint meg a ctg-t, Elindítottam a szivárvány relaxációt, Petivel szorosan átkaroltuk egymást és megpróbáltam befele fordulni. Sikerült, jöttek a hullámok, 20 légzés be, lufi felfúj, aztán itt módosítottam, mert jobb volt felfújva tartani mint kiengedni. Valahogy a 20 kilégzés nem ment, csak 10, de hamar ráéreztem, 30 be 10 ki. Ezalatt Peti szorosan karolt és simogatta a hátam. Én mormoltam magamban, hogy termelődik az endorfin. Fájások között, próbáltam pihenni, Réka hangja nagyon megnyugtató volt, Peti simogat, elhittem, hogy minden rendben, nem vettem tudomást a külvilágról. Néha kérdeztek tőlem valamit, de csak felemeltem a hüvelykujjam, hogy minden rendben.
Fájások alatt még az is pozitív volt, hogy tudtam mi történik, elképzeltem a méhem izmait, mikor melyik dolgozik, bébi megy lefele, összhangban volt minden:) Miután bekötötték az oxitocint, kb. fél-1 óra múlva (fél 4 lehetett) minden hullám végen volt egy nyomási inger…észrevette a szülésznő és megvizsgált, kb. 4 ujjnyira nyitva vagyok…hurrá:))))
Mondta, hogy 5, fél 6 fele baba lesz. Hát én nem így gondoltam. 4:10 fele már éreztem, hogy jön a baba, átvánszorogtam a szülőágyra, beállítottuk, hogy kényelmes legyen, megkértem mindenkit még egyszer, hogy gátvédelemmel szüljünk és mikor jöttek a hullámok lefele lélegeztem. Ez a szakasz hihetetlen jó volt, nem fájt, csak feszült, csak én és a baba voltunk csendben:) Legnagyobb problémám az volt, hogy pont velem szemben volt egy óra a falon és láttam, hogy közelítünk a 4:27 perc felé. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha a pici lány ebben az időpontban születne, mivel én 1980.04.27-én születtem, valami egyezzen már:) Pihenő időben megengedték, hogy simogassam a buksiját, ez még több erőt adott. A hullámok alatt a doki többször rám szólt, hogy csukjam be a szemem, amit nem értettem, mert csak picit nyomtam, a lélegzetemmel segítettem előre a babát, elképzeltem a nagy J betűt és lélegeztem. Ha elfogyott a levegő, újra be és a nagy J betű, de becsuktam:)))

16:25-kor kb. 4. hullámra megszületett  Dóra:))) Peti elvágta a köldökzsinórt, én sokk hatása alatt, család lettünk:))))

Dóra babát gyorsan elvitték a szurkos magzatvíz miatt, de kb. 10 perc után visszakaptam és cicire fektettük. Nyugodt volt, a bőre kisimult rózsaszín, semmi szülési sérülés:))) Az első pár cicizést elbénáztuk, de aztán egyszer csak rácuppant és elaludt a karomban, nagyon édes volt. Közben a doki megvizsgált, sikerült a gátvédelem. Elmeséltük, hogy minden nap gátmasszázzsal készültünk, nagyon megdicsért minket:)
Szülésznő kérdezte a végen, hogy mit hallgattam, mert látszott, hogy befele fordultam. Elmeséltem neki, azt mondta, hogy számára is nagy élmény volt ez a szülés, gyorsan csendben szültünk:) aztán a doki is megkérdezte, neki is elmeséltem:) és hozzátettem, hogy jöhet a következő baba:) Csak mosolygott:)

A kórházban töltött idő alatt (amúgy a Róbert Károly Klinikán szültem) minden segítséget megkaptunk a csecsemős nővérektől. Rögtön megindult az előtej, aztán kis fejéssel a 3. nap beindult a tejci is. Dóra baba már a 4. naptól 80-100 g-kat szopizik és még a hangját nem hallottuk, na jó a pelusozást nem szereti, de a többi időben szopizik és alszik, nagyon nyugodt.
Petivel csak mosolygunk, hogy mennyire szép, nyugodt bébink lett, amit valószínűleg a szülésnek köszönhetünk. Én teljesen jól vagyok, mintha nem is szültem volna pár napja. Nem fáj, nem szúr, az alakomat is visszanyertem (összesen 6 kg-ot híztam), tejci is van, szóval ezer millió hála és köszönet Rékának, hogy megtanította nekünk az Örömteli szülés módszerét, nagyon boldogok vagyunk:)))

A terhességem alatt is sokat segített a relaxáció, elmúltak a szülési félelmeim, sokkal nyugodtabb lettem, mert éreztem, hogy most van valami lehetőség, ami segít, ami hitet ad. Pozitívan álltam mindenhez, találtam magamnak egy új hobbit a foltvarrást, olyan életem egyik legjobb időszaka volt, persze a mostani életünk a babával még jobb:)
Mindenkinek ajánlom, hogy végezze el a kurzust, táplálkozzon helyesen, figyeljen a teste jelzéseire és ha tud járjon kismama jógára és ne stresszeljen rá semmire, csak nyugodtan!!!

Köszönöm Réka ez tényleg örömteli:)))))))))))))))))))))))))