Szüléstörténet 166, Julcsi baba

Már várandós voltam harmadik gyermekünkkel, amikor megfogadtam, hogy ez a szülés lesz mindhárom közül a legjobb. Annak ellenére vagy annál is inkább, mert a járványhelyzet sok bizonytalanságot váltott ki bennem és a “szorongás-mutatóm” sokszor magasan állt. Meg akartam erősíteni magamat mentálisan, lelkileg, hogy derűs lélekkel, telve önbizalommal várjam a nagy találkozást a kisbabánkkal. Ezért végeztem el áprilisban az Örömteli Szülés tanfolyamot.

Rendszeresen hallgattam a meditációt, a megerősítéseket, gyakoroltam a légzéstechnikákat.

A szülés hajnalán a kórházban is ezt hallgattam, amíg a vajúdóban pihentem és hangolódtam a kórházi légkörhöz. A beérkezésünkkor ugyanis az otthoni rendszeres összehúzódás lelassult, kellett pár óra pihenés. A relaxáció, meditació, vizualizáció segített újra magamra találni. A “bátorság” szó lebegett a szemem előtt és hogy hamarosan karjaimban tarthatom kislányunkat, amit a közös meditációinkkor már olyan élethűen elképzeltem.

Amikor újra összeszedtem magam fejben, lélelkben, a testem kész volt folytatni a szülést. Még hozzá nagyon intenzívre kapcsolt. Belementem a hullámokba, hogy hatékonyabb legyen az előrehaladás, közben a légzésre, ellazulásra fókuszáltam. Sikerült, mert nagyon hamar eljutottunk a kitolási szakaszig. Ez a rész is úgy sikerült, ahogy otthon vizualizáltam, sőt sérülésmentesen. A férjem eközben mindvégig aktívan segített nekem és végül nagy örömmel ölelhettük magunkhoz Julcsi babánkat. Fantasztikus élmény volt az egész! Hálásan köszönöm a felkészítést!️