Szüléstörténet 193, Áron baba
Áron 3775 grammal és 57 centivel született.
Történetünk: a terminust csak egy nappal léptük túl, 40+1 napra született meg a fiatalember.
06.03-án már reggeltől éreztem összehúzódásokat. Rendszertelenül, hol enyhébbek, hol intenzívebbek voltak érzésre. Délután fél 5-től ezek rendszeresebbek lettek. Végig alkalmaztam az Örömteli szülés tanfolyamon tanult légzéstechnikát, és hallgattam a megerősítő hanganyagot. Mindezek mellett laza voltam, nyugodt. Majd estére abbamaradtak. Egyszer-egyszer éreztem az éjjel folyamán, de másnapra elmúlt.
06.04-én a délutáni meditációt majd alvást követően feltápászkodtam az ágyról, és elkezdett szivárogni a magzatvíz. Kis összekészülés után indultunk is be a kórházba. Már vártak minket.
Az összehúzódások ekkor még rendszertelenek voltak és alig éreztem őket. Amikor mégis, akkor helyes légzéssel magamba merülve vizualizáltam boldogan, készülve a baba születésére. A gyors vizsgálathoz miközben másztam fel a székre, elfolyt egy nagyobb adag magzatvíz, majd az orvos megállapította, hogy két ujjnyira már nyitott a méhszájam.
Ezek után átbeszéltük, hogy mik a lehetőségeim, hogyan szeretnék szülni. Végül az én döntésem alapján beleegyeztem, hogy nagyon lassú csöpögtetéssel kapjak oxitocint. De lehetőségem lett volna enélküli vajúdásra is.
19:00-kor mentünk be a szülőszobába. Én abszolút mosolyogva és szuperül kezeltem az akkor már 9-10 percenként érkező összehúzódásokat.
A szülőszoba nagyon békés, vadonat új ebben a magán intézményben. Mindenki nagyon kedves volt!
A szülőszobán kaptam branült az antibiotikum és az oxitocin miatt, de nem zavart. A fülemben volt végig a megerősítő hanganyag. Az összehúzódások közben magamba merültem, nem zavart senki, figyeltek rám és nem is beszéltek hozzám, ha látták a légzésemen és a ctg-n, hogy összehúzódásom van. A fények is hangulatosak voltak, nem volt felkapcsolva sok lámpa, csak félhomály.
21:00 körül már 3 ujjnyira nyitva volt a méhszáj. Átültem labdára és a férjem masszírozott olajjal deréktájt, ahogy a tanfolyamon tanultuk.
21:45 körül elkezdtem érezni a székelési ingert, de még mindig szuperül bírtam! Visszaültem az ágyra és a vizsgálat alapján már 9 cm volt a méhszáj, nagyon vékony peremmel. Kérte a szülésznő, hogy ha bírom, akkor még ne nyomjak, hagy ereszkedjen magától. 22:00 után jött be a doktor úr. Akkor már nem volt perem. A tanultakat ismételte a doktor úr. Félig ülő helyzetben, az átalakított ágyon csípőt lebillentve a mélybe, lábaimat teljesen felhúzva tartottam. Ez így nekem is jó volt! 2. kitolásnál a 2. nyomásra ki is bújt a babóca. 10 percbe sem telt.
Csodálatos élmény volt! Büszke voltam magamra, hogy ilyen magabiztosan, békésen, boldogan tudtam szülni!
Ezúton köszönök még egyszer mindent! A sok gyakorlás, meditáció, tudatosság megtette hatását!
A férjem odáig volt és vissza! Újra tiniszerelmes, azt mondta!
Azt meséli a családtagoknak, hogy hihetetlen voltam, mintha minden nap ezt csinálnám: nyugodtan, befelé koncentrálva, boldogan.
A baba arca olyan kisimult volt már az első pillanattól, mintha császáros baba lett volna. A csecsemősök nem győzték dicsérni!
