Szüléstörténet 198, Leo baba

Leó a második kisfiúnk és nagyon sokat vártunk az érkezésére.  Az életünk úgy alakult, hogy mire kiderült, hogy a pocakomban van, már leszerveztük a költözésünket Varsóba, így ő itt született.

Az Örömteli szülés tanfolyamon online vettünk részt, majd folyamatosan gyakoroltam a relaxációkat és a tanult technikákat.

2022. július 17-re voltam kiírva, de mivel a bátyja is pár nappal a kiírt dátum után érkezett, a belső megérzésem azt súgta Leo sem fog sietni. Július 19-én a CTG után megvizsgált a doktornő és megállapította, hogy már nagyon „feszes” a burok és 1-2 ujjnyira nyitva van a méhszáj, szóval már nem kell sokat várjunk. Menjünk haza és mehet minden, ami ’S’-sel kezdődik: sex, sport, stairs, spicey food, shopping.  Délután még lementem a
konditerembe és lenyomtam a szokásos pilates edzésem, majd még sétáltam egy tempós 15 percet.
Aznap este lefeküdtem aludni, de sehogy sem találtam a helyem, így kimentem a nappaliba, hogy ne zavarjam a Férjem és bekapcsoltam a Szivárvány meditációt. Épp a végére értem, mikor a babácska egy hevesebb mozdulata után éreztem, hogy elfolyt egy kevés magzatvíz.
A szülésznő és az orvos is kérte, hogy ilyen esetben ne várjunk itthon sokat, mert a sokadik gyermekek van, hogy gyorsan jönnek és jobb, ha időben beérünk.
Egy óra múlva, hajnali 1:45-kor tehát a kórházban voltunk, de sajnos az összehúzódások nem jöttek. A vizsgálatnál 2 cm nyílt méhszájat állapítottak meg és a CTG is csak egy gyengébb összehúzódást mutatott. Kaptunk egy szobát, ahol kettesben lehettünk apával és nyugalomban várhattuk, hogy meginduljanak a fájások. Az izgalomtól ugyan aludni már nem tudtam, de relaxáltam, hallgattam a megerősítéseket és a meditációt.
Reggel 6-ig sajnos nem változott a helyzet, így elfogadtam a szülésznő által javasolt minimális oxitocint. 6:40-kor bekötötték az infúziót és pár percen belül meg is érkezett az első igazi összehúzódás.
Hamarosan beültem a kádba, ahol nagyon rövid idő alatt elég intenzív hullámok jöttek. Igyekeztem megtartani a fókuszt, számoltam a légzést és minden levegővételt a méhemhez  irányítottam. Fújtam a lufit és elképzeltem, ahogy nyílik a méhszáj. Egyre viharosabb vizekre eveztünk és egy ponton mondtam a Férjemnek, hogy „Babu, nem tudom megcsinálni, öreg vagyok én már ehhez”. Utólag már tudom, hogy természetes volt az elbizonytalanodásom, hiszen ekkor tágultam az utolsó centimétereket. Tekintettel arra, hogy ekkor még csak alig egy órája kezdődött el a “szüli buli”, eszembe sem jutott, hogy már itt tartunk és őszinte leszek, kicsit megszeppentem.

A szülésznőm megkért, hogy előtte másszak ki a kádból, megvizsgál. Miközben kiszálltam, szinte éreztem, ahogy a babám lejjebb csúszik a medencémben. Apuka gyorsan kapcsolt és átváltott a finom érintő masszázsból a csípőm
nyomására, ami hihetetlen jól esett.
A vizsgálatnál a szülésznő meglepetten konstatálta, hogy már 7-8 centinél járunk.
Amíg átmentem az ágy túloldalára babácska megint nagyot mozdult lefelé és szóltam, hogy nekem most azonnal nyomnom kell. Még ezen a ponton is hitetlenkedve kezeltem a tényt, hogy itt bizony mindjárt baba lesz, hiszen az első szülésemnél csak maga a kitolási szak volt 1,5 óra.

Hirtelen megtelt a szoba, szaladt be az orvosom, a nővér, a neonatológus és 10 percen belül 8:10-kor a mellkasomra került egy gyönyörű szép, 3660 grammos hajasbaba.
A végére kicsit el is vesztettem a kontrollt az események gyors sodrása miatt, de másodjára sokkal intenzívebb volt a szülésélményem.

A testem tudta a dolgát és olyan elképesztő, önműködő őserő szabadult fel bennem, aminek hang formájában is ki kellett törnie. Mentálisan ennél lassabb és csendesebb végkimenetelre készültem, talán ezért is maradtam le fejben a testem mögött, de semmit nem csinálnék
másképp. 
Végre itt van az én ügyes kis oroszlánom, aki jött, mint egy gyorsvonat és együtt
megcsináltuk nem egész 1,5 óra alatt, természetesen, fájdalomcsillapítás nélkül. Apára is végtelenül büszke vagyok, hogy annak ellenére, mennyire tartott attól, hogy most dúla hiányában neki kell majd az élvonalban teljesítenie, mennyire nagy lélekjelenléttel és szeretettel sodródott velünk és az eseményekkel.