Szüléstörténet 2, Péter Ábel

A természetes szülés híveként nagyon megfogott az a fajta befelé fordulás és béke, melyet a hipnoszülés-videókon láttam a vajúdó kismamákon, akik ezzel a nyugalommal hozták világra gyermeküket. Ezért a harmadik babánknál igazán kíváncsivá tett, hogy vajon mit lehet vagy mit tudok megvalósítani ebből a módszerből a szülőszobán, hogy még szebb és könnyebb legyen a szülésünk, mint az első kettő…

Persze kíváncsiságom – úgy érzem – kellő alázattal párosult, s így a tanfolyam után is rendszeresen gyakoroltam, ami a szüléshez közeledve életem szerves részévé vált. A légzéstechnikák és vizualizációk mellett a gát előkészítése és a megerősítő állítások kerültek középpontba a szülésre hangolódásban.

Kételyeim voltak, hogy kellő időben fel fogom-e ismerni, hogy már nem csupán jósló hullámok, hanem „igaziak” segítik babánkat, és a méh bemelegítése után már a szülés ideje jött el. S persze hogyan lehet vidékről télen, időben feljutni a kórházba harmadik babával?

Még engem is meglepett, hogy már az első hullám előtt éreztem, hogy elkezdődött…

Menstruációs érzetek jelezték, hogy ez valami MÁS, mint a jósló hullámok idején volt. A lassú légzés pedig biztos támaszt jelentett a vajúdásom során, ami lehetővé tette, hogy teljesen ellazulva pici fiunkra és a méhemre hangolódtam. A szorító és összehúzó érzés eredményeként, erőm és tudatosságom teljében ötujjnyira tágulva értünk a kórházba! Az orvosom annyira meglepődött, hogy csak annyit mondott: „Menjünk át a szülőszobára, és szüljük meg ezt a gyereket.”

A kitolási szakaszban Ábel szívhangja rendkívüli lett (mint kiderült, a köldökzsinór kétszer a nyaka köré volt csavarodva), így a gyorsabb megszületés érdekében kértek, hogy nyomjak. Noha Ábel buksija túl nagy volt (39 cm), még így is gátmetszés nélkül jött világra, ami számomra legalább olyan fontos volt, mint az, hogy természetes módon szülessen.