Szüléstörténet 211, Vince baba

Mindenekelőtt őszintén szeretném megköszönni a sok-sok hasznos és hasznosítható (!) információt, amelyeket megosztottál velem/velünk az Örömteli szülés tanfolyamon. Sokat gyakoroltam, tudatosan készültem a szülésre. A nagy napon számos helyzetben voltál támaszom, olykor észrevétlenül, utólag felismert módon.

Kisfiam, Vince születésének napja egészen pontosan 36 hetes 1 napos korában volt, amikor úgy döntött, hogy vágjunk bele. A szülésem eléggé atipikusnak mondható (pláne első gyerekkel), mert egy szempillantás alatt történt, így mintha kimaradt volna belőle néhány óra.

Szülésem egyedül töltött vasárnapi napom reggelén, 9:00 órakor kezdődött (a nyákdugó távozásával, ami természetesen ott és akkor nem volt ilyen egyértelmű).

Születendő gyermekem takarójának bolyhait szedegettem a legnagyobb nyugalommal és a közben érkező (azt hittem már megszokott, “jósló”) összehúzódást szépen kilélegeztem a tanult módon. Furcsa volt, hogy a szokásosnál több “jósló” összehúzódásom is volt, ráadásul elkezdtem izzadni. Gondoltam egyet és bekapcsoltam a klímát, betakaróztam és próbáltam aludni, úgy éreztem jól esne.

Mivel az időérzékem teljesen cserben hagyott, egy idő után egy telefonos applikációval elkezdtem mérni az összehúzódások gyakoriságát, mert a sorozatos kilélegzésektől nem tudtam elaludni. 🙂

Meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy az összehúzódások rendszeresek és öt percenként jönnek. 11:00 óra lehetett, amikor felhívtam a Szegeden tartózkodó párom, hogy ebből még akármi is lehet, de egyben megnyugtattam, hogy jól vagyok.

Tényleg jól voltam és nyugodt (!).

Átfutott az agyamon az ajánlott teendők sora: eszem zabkását, lezuhanyozom, felöltözöm és hívok egy taxit. A bőröndöm cipzárját egy gyors ellenőrzés után behúztam, forraltam vizet zabkásának és elfogyasztottam. Beálltam a zuhany alá, a meleg víz nagyon jólesett, az összehúzódások erejét sokkal kevésbé éreztem. Jó ideig zuhanyoztattam a pocakot körkörösen és miután elzártam a csapot, akkor éreztem, hogy kezd komolyra fordulni a dolog. A felöltözés már elég darabosan sikerült, folyamatosan meg kellett szakítanom az összehúzódások miatt.

Gyorsan realizálódott bennem, hogy ebből mentő lesz, nem taxi, hívtam is a 112-őt. 12:15 lehetett az idő. A mentősök 15 percen belül ott voltak az ajtómban, de amíg vártam őket, történt egy minőségi változás az állapotomban, ugyanis már hatástalan volt a betanult légzés és rám tört valami nyugtalan (ficánkoló) érzés. A mentősök már kétperces összehúzódásokkal indultak el velem és 12:54-kor fektettek fel egy szülőágyra a Honvéd Kórházban.

Ekkor tette egyértelművé számomra az ügyeletes orvos, hogy már a tolófájásokat tartogatom vissza, a méhszájam teljesen eltűnt. 🙂 Bevillant a “J” légzés, de a kivitelezése kevésbé, így rábíztam magam a szülésznőre, aki természetesen már emelte is a fejem, görbítette a helyes pozícióba a testem és mondta, hogy akkor most “kakiljak az asztalra”. 🙂 Eszembe jutott, hogy hogyan is kell ennek mentén az utolsó légzést eszközölni és harmadikra-negyedikre, 13:08 perckor megszületett a Baba.

Utána kaptam egy injekciót, megtúrták az orrom COVID teszt okán és felvették az adataim. 🙂 Megszültem a méhlepényt és mivel tudtam Tőled, hogy milyennek kellene lennie, meg is néztem.

Ami nagyon lényeges a fent leírtakból, hogy a tudatosság olyan észrevétlenül belém épült, hogy teljes nyugalommal viseltem a történések nagy részét. Meglepődtem magamon is, hogy annyira ellamentálgattam és együtt rezegtem a visszafordíthatatlannal, hogy majdnem liftben szülés lett belőle. És bár az az idő, ahol a légzésről tanultakat tudtam (volna) alkalmazni teljesen kiesett – lehet, hogy épp a tanultak miatt -, minden egyes lépésben a szavaid adták az irányt. Pihenjünk, amíg és amennyit lehet; együnk, de ne akármit; csillapítsuk fájdalmunkat pl. meleg vízzel stb. Számomra hihetetlen, de úgy, hogy egy hónappal korábban érkezett a Baba a vártnál, így is a lehető legtermészetesebb tudtam megélni az ismeretlent. Az a felismerés volt kicsit ijesztő, hogy milyen előrehaladott állapotban lehetek / vagyok, de azt is Tőled hallottam, hogy készüljünk fel mindenre és még akkor is történhet egészen máshogy.

Nem volt fizetett orvosom, ha lett volna sem tudott volna ott lenni. Nagyon örülök, hogy bíz(hat)tam az egészségügyi szolgáltatásokban, a mentősök rendkívül készségesek voltak, a kórházban mindenki profin tette a dolgát. A bőröndbe szánt szülési tervem nem készült el, de nem is volt létjogosultsága. A Tőled kapott ismeret, tudás viszont végig mankó volt.

Te valós igazodási pont voltál és nem titok, hogy az én hála listámon örökös és előkelő helyen szerepelsz!

Köszönök Réka Mindent!