Szüléstörténet 216, Adél baba
Férjemmel együtt vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon. Sokat adott, amit ott tanultunk és gyakoroltunk. Rendszeresen relaxáltam, hallgattam a szivárvány meditációt és a megerősítéseket is. Minden délutáni alvás előtt a szivárvány meditációt hallgattam, illetve amikor úgy jött ki a lépés, akkor mindig meghallgattam. Nagyon szeretem a hangod. 😊
A szüléskor semmi sem az “eltervezettek” szerint alakult, mondhatni zaklatott lelkiállapotba kerültem, mert gesztációs diabétesz miatt pontban a terminusban megindították a szülést. Ballon, oxitocin majd burokrepesztés várt rám. Adél nem akart hamarabb jönni, így május 3-án befeküdtem a ballonozásra. Másnap pedig kezdődött az oxitocin adagolása. 8:30-tól voltunk a szülőszobán, 13:15-kor volt a burokrepesztés.
Ezután kezdődött a vajúdás. Egyből eszembe jutottak a szavaid és átadtam magam ennek a hullámzásnak. Ez egy hatalmas erő, amit uralni nem tudunk, csak beleengedni magunkat. Körülbelül egy óra múlva bejött az orvos, nem tetszett neki az nst érték, de kaptunk még egy órát. Onnantól teljesen magamba mélyedtem és bármennyire intenzívek voltak a hullámok, beleengedtem magam, igyekeztem minél jobban ellazulni. Így sikerült világra hoznom 15:35-kor a lányomat minimális gátsérüléssel.
Összességében jól sikerült a szülés és nagyon hálás vagyok neked. A fejemben ott voltál velem, a szavaid, és erőt adtál nekem. Sokszor elmondtad, hogyan kell csinálni és úgy történt. A szülésznő nagyon megdicsért, hogy milyen jól ráéreztem a ritmusra. 😊
Mégegyszer köszönöm szépen!