Szüléstörténet 215, Remény baba

Egy kis időre szükségem volt, hogy összeszedjem a gondolataimat és leüljek megírni neked ezt a levelet. Összességében, semmi sem úgy történt, ahogy elképzeltem. Köszönöm szépen, hogy a terminus túllépést követően beszéltünk telefonon február 2-án és február 3-án. Az általad javasolt méhszáj megnyílásának vizualizációja meghozta a kívánt hatást és legalább a ballon felhelyezést megúsztam.
Most pedig jöjjön a szüléstörténetem. Igazad volt abban, hogy nyomás alá fognak helyezni a kórházban. 3 nap kemény ellenállást követően az osztályvezető orvos behívatott magához egy újabb ctg és ultrahang vizsgálat után és azt mondta, hogy kiírnak császármetszésre. Az egyedüli ok a magzatvíz mennyiségének a csökkenése, illetve a méhlepény elmeszesedése volt, emellett a baba szívhangja és a keringése rendben volt, ezenfelül gyakran éreztem mozgolódni. Kaptam hideget, meleget a nyakamba és pár nem túl kellemes megjegyzést arra vonatkozóan, hogy én miért is ragaszkodom a beavatkozásmentes, természetes szüléshez. A legszörnyűbb az volt, amikor hosszasan azt taglalta a doktor úr, hogy felelőtlen anyaként kockáztatom a baba életét. A leletet az ultrahang vizsgálatról nem kaptam meg (nem véletlenül), így csak a szóban elhangzott keringési eredményekre tudtam hivatkozni, amik teljesen rendben voltak. Jelen volt az az orvos is, aki az előző két napban burokrepesztést javasolt. Tudtam, hogy az egész helyzet egy jó zsaru-rossz zsaru felállás. Már nem éreztem magamban erőt, hogy tovább tartsam magamat az elképzeléseimhez. Itt meg kellett állnom és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Kihátrálást tanusítottam és röviden megjegyeztem, ha ez most egy lecke volt az orvosok részéről, akkor átjött az üzenet és szeretném ha megadnák a lehetőséget, hogy hüvelyi úton burokrepesztés útján szüljem meg a kisbabámat. Hosszas egyezkedés után, végül belementek, azzal a feltétellel, hogyha tiszta a magzatvíz. Hívtam a férjemet, kértem, hogy azonnal induljon el és hozza a legesleglelkesítőbb énjét, a jó kedvet és a pozitív hozzáállását. Megtörtént a burokrepesztés, tiszta volt a magzatvíz. Két órát adtak, hogy beinduljanak a fájások. A párommal együtt lélegeztünk, elképzeltem, ahogy szépen nyílik a méhszáj és igyekeztem ellazulni amennyire csak lehet. Kis idő alatt sikerült a gondolataimat átalakítani és arra koncentráltam, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a helyzetből. Táncoltunk, nevettünk, vizualizáltunk és hallgattam a szivárvány meditációt. Mivel nem voltak elég intenzívek a hullámzások, oxitocint kaptam.

Na, erre nem számítottam, hogy a szülés végéig gépekre leszek kötve, borzasztó volt. 19.00-tól 22.30-ig tartottak a két perces fájások. Sokat segített a labda, a csípőringatás és a férjem keze, valamint ezek kombinációja. Már este 7-kor a szülész-nőgyógyász felajánlotta az epidurált, mondtam, hogy nem szeretném elveszíteni a testem feletti kontrollt. Szépen tágultam, viszont este 10-kor éreztem, hogy kell valami plusz segítség. A férjem muskotályzsályás borogatást használt, azzal kente a derekamat és a hasamat. 22.30-kor már nagyon erős fájdalmaim voltak és rákérdeztem az epidurálra, a férjem mondta, hogy ne, várjunk még és a szülésznő is azt javasolta, hogy este 11-ig várjunk. Akkor már azt éreztem 5 percenként, hogy wc-re kell mennem. Amikor már ötödjére szóltam, hogy sürgős dolgom lenne, a szülésznő kérte, hogy feküdjek fel az ágyra és nézzük meg, hogy állunk. Megvizsgált és azt mondta, hogy szülünk. Négykézlábra álltam és elég hosszú ideig próbálkoztam, de nem mindig sikerült éreznem a hullámzás csúcsát, amikor is nyomni kell. Zavart a branül, a csúszkáló gumik a hasamon. Kezdtem kifáradni, de 20 perc múlva megszületett a lányunk, aki mint egy halacska kicsússzant a nagyvilágba. A gátamat nem sikerült épségben megőrizni, a szülésznő és az orvos egyszerre állt fel, hogy itt szükség van a gátmetszésre.
Amit a szüléshez való felkészülésnek, azon belül is az Örömteli szülésnek köszönhetek: hogy hatalmas önbizalmat kaptam és mertem bízni a testemben és kitoltam a szülésindítás dátumát a végsőkig. A jó zsaru-rossz zsaru beszélgetést követően egyensúlyba tudtam magamat hozni. Ott volt velem a férjem, aki támogatott és képviselte az érdekeimet.
Az indítás ellenére kihoztuk a maximumot, viszont a gátmetszést kissé kudarcként éltem meg.

A kislányunk egy tündérke és nagyon nyugodt baba. Azt hiszem, hogy a sok-sok meditációnak köszönhetjük ezt. Szerencsére a szülést követően gyorsan regenerálódott a szervezetem, gyakorlatilag 3 kg súlyfelesleg van rajtam, nyárig adtam magamnak időt szépen megszabadulni tőle magamat