Szüléstörténet 39, K. Anikó

2016. szeptember 24-én, szombaton megszületett a kisfiúnk Attila.

Örömmel veszem, ha megosztod a szüléstörténetem. Szülésznőként még jobban féltem a szüléstől, mint egy laikus nő, viszont reméltem, hogy ha eljön az idő, fogok találni egy olyan módszert, amivel valamivel kevesebb félelemmel fogok tudni belevágni ebbe a nagy utazásba. 

Pár éve bukkantam a hipnoszülés módszerére, és tudtam, hogy ha állapotos leszek semmi nem állíthat meg abban, hogy elsajátítsam a módszert. Hittem benne.
A 32.héten kezdtem el a tanfolyamot. Majd a végét kórházban töltve Skypon keresztül tudtam csak befejezni, mert szülésem a vártnál hamarabb indult el. Szerencsére azonban le tudták állítani, de mondanom sem kell, amikor csak tudtam, hallgattam a meditációkat. Nem is bírtam volna ki máshogy lelkileg. Aztán szépen rendeződött minden és haza mehettünk. Onnantól kezdve kezdődött az igazi felkészülés.
Eleinte naponta háromszor, majd négyszer meditáltam, és próbáltam elképzelni a majdani szülésemet. Ha menet közben volt kérdésem, Réka készséggel segített, amit ezúton is nagyon köszönök. 🙂

 

Azt vizualizáltam magamnak, hogy mire elérkezik a szülésem ideje a méhszájam 3 újjnyira nyitva lesz, ezzel is spórolva magamnak pár óra vajúdást. 2,5 ujjnyival mentünk a kórházba egy szombat reggeli napon.

Felkészülésem legnagyobb ajándékának azt tekintem, hogy olyan lelki nyugalommal mentem szülni, mintha csak moziba indultam volna. Mindenki tudta, hogy mennyire féltem ettől, és kérdezgették, hogy nem félek e, de nem, már teljesen megnyugodtam. Olyan magabiztosan indultam neki, hogy magamat is megleptem vele.
A vizualizációim következő momentuma az a vajúdás időtartama volt. Úgy terveztem 3 óra alatt megszülök. Sajnos ez nem jött be, mert 2 óra 56 perc volt összesen a burokrepesztéstől.:)

Amit viszont tényleg nem tudtam elkergetni, az a fájdalom volt. Ettől féltem a legjobban. De visszagondolva egy 14 éves félelmet másfél hónap alatt elég nehéz is lett volna elfújni. Ezen kívül viszont minden a vártnak megfelelően zajlott.

Gátvédelemben szültem,  hisz minden porcikám puha, és laza volt:) Várandósságom alatt persze semmit nem bíztam a véletlenre, szedtem homeopátiát, amit szülés alatt is bevettem, minden nap ittam a málnalevél teát, és masszíroztam a gátam, néha egy kis jóga is napirenden volt.

Mikor Atti megszületett, és utána egész nap csendben volt, és nézelődött. Én a szülés után másfél órával a saját lábamon mentem le egy emeletet a kórteremig, majd pihenés helyett a családommal ültem kint a folyósón és beszélgettünk egy órát. Itt szokás, hogy a baba legyen bent első éjszaka a csecsemőben, hogy anyuka ki tudja pihenni a szülést, én inkább kértem egy főorvosi engedélyt, és egész éjszaka ismerkedtünk kisfiammal, hisz pont ez az első 24 óra a legfontosabb babának, és anyának.

 

Azóta már itthon vagyunk, szépen szopizunk, gyarapodunk, ismerkedünk. És bár én is az első babás, állandóan féltő, aggódó anyukák táborát gyarapítom, könnyed vagyok, jókedvű, hisz nekem van a legcukibb kisfiam a világon.:)

 

Köszönön Réka, köszönöm HipnoBirthing! 🙂