Szüléstörténet 38, Marasztó Diána

Marasztó Diána

Örömmel írom, hogy 2016. szeptember 14-én megszületett kisfiúnk, Márk.

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy részt vettem Rékánál a Hypnobirthing tanfolyamon. Nem minden úgy alakult, mint a könyvben leírták, de végtelen nyugalommal tudtam kezelni az ismeretlen helyzetet.

A 39. héten elmentem a heti CTG vizsgálatra és a vizsgálat közben elfolyt a magzatvíz.
Bekísértek a szülőszobákhoz, pár perc múlva meg is érkezett az orvosom, aki megvizsgált, ekkor 2 cm-re tágultam és megtudtam, hogy meconiumos a magzatvíz. Ezután a vajúdóba kísértek, hívtam férjem, hogy mi történt, és hozza a bőröndöket. Rám tették a CTG-t, szerencsére a babám szívhangja jó volt.
Magamra hagytak, elővettem a relax zenémet és nyugalomban elkezdtem relaxálni és lélegezni. Nem sokkal később megjelentek a fájások is. Egy félórán belül újra megvizsgált az orvosom, egy újabb fél órán belül már a szülőszobában voltam, mert 4 perces fájásaim voltak. Innentől kezdve egyre sűrűbben lettek a fájások, egyre inkább a derekamban éreztem. 13:30 körül megérkezett a szülésznő is, a vizsgálatkor közölte, hogy eltűnt a méhszáj és hamarosan megszületik a babám.

Közben 45 perce nem haladtunk előre, így oxitocint adtak. A meconiumos magzatvíz miatt nem tudhattuk mi van a babával.

Ekkor újra felgyorsultak az események, próbáltam tolni, ahogy az orvos és a szülésznő kérte, ez számomra nagyon nehéz volt, mert nem tudtam olyan hosszan tartani, de csináltam.
Végül leszállt a köd és a babám megszületett.

15:19-kor megszületett Márk, 3130 grammal és 53 centivel.
Ép egészséges, és gyönyörű.

Gátmetszés nem volt. A placenta is gyorsan megszületett, mire visszajött a szülésznő már kibújt.
Kiderült, hogy a babám feje nem lefelé, hanem felfelé nézett, ez is meghosszabbította a kijutatást.

Tapasztalataim:
A vajúdás gyors volt, szinte fájásról fájásra közelebb kerültem a kitolási szakaszhoz.
A legzavaróbb tényező számomra elég szubjektív, mivel nem volt nálam semmi, mint a hálóingem, betétem, bugyim a vajúdás alatt, csak a lepedő és egy betét, amit a kórház adott elég nehézkesen tudtam “mozogni”, de nem nagyon tudtam változtatni a testhelyzetemen, oldalt feküdtem. Ez az én szemérmességem volt.
A Hypnobirthing tanfolyam, a felkészülés nekem tudást, nyugalmat, bizalmat adott a testem és a babám felé; a szülésről való tények ismeretét adta. Félelmet nem éreztem, áthelyeztem magam az itt és mostba.

Összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen gyorsan megszületett a kisfiam, a testem együttműködött vele. Nem hipno szülést valló egészségügyi stáb vett körül, de ennek ellenére támogattak, hagyták, hogy a testem végezze a feladatát és profik voltak, amikor kellett.