Szüléstörténet 45, Kátai Melinda

Elmondhatatlan nagy hálával és köszönettel gondolok Rád! 2016.10.19-én megszületett nagy szeretettel várt Jázmin babánk.

2 lánykánk születése után éreztem, hogy a várandósságnak és a szülésnek valahogy más dimenzióban kell történnie, mint ahogy eddig megéltem.

Mivel kismama masszőzként létezem, így biztosan éreztem, hogy ezt egy mélyebb szintre lehet emelni, mint amit eddig megéltem és másoktól tapasztaltam.

Amikor Veled találkoztam és az Örömteli szülés módszerrel, amit Te átadtál, pontosan tudtam, hogy ez az, ami eddig hiányzott. Az anyai magabiztosság, az hogy ne bizonytalanítson el semmilyen külső körülmény és bízzak magamban. Majdnem minden nap relaxáltam, végeztem a gyakorlatokat, amit tanultunk és hallgattam a megerősítéseket a várandósság utolsó négy hónapjában. Napról napra éreztem, hogy erősödöm lelkileg és tudtam, hogy egy szép születésben lesz részünk. Idejében megbeszéltem a szülészorvosommal az elképzelésemet. Bár még ilyen felkészüléssel nem találkozott, támogatott. Sikerült egy nagyon kedves szülésnőt is találnom, akivel nagyon sokat beszéltünk a szülésről. Nagyon szép volt a várakozási idő, jól eső, megnyugtató érzés volt számomra a relaxációk ideje.

A szülés pont úgy történt meg, ahogy szerettem volna. Reggel a családi életünk ugyan úgy indult, mint máskor. Nagylányainkat az iskolába vittük, aztán NST-re mentem. Az aznapi vizsgálatkor mondta az orvos, hogy 2 ujjnyira nyitva a méhszájam. Már előző nap voltak összehúzódásaim, így számítottam erre a jó hírre. Háromnegyed óra múlva négy újjnyira voltam nyitva. Nagyon nagy volt az öröm. Ekkor megrepesztették a burkot. A magzatvíz egy kicsit zavaros volt. Innen megindultak az öt, majd a három perces összehúzódások.

A párom végig mellettem volt, nagyon sokat segített, ahogy a gerincemről és a derekamról lehúzta gyengéd mozdulattal a feszültséget. Orvosom szavai is nagyon jól estek és erősítettek: Melinda lélegezzen úgy, ahogy eddig csinálta. Nagyon jól csinálja hisz a légzésével maga juttatta le babáját a szülőcsatornájába. Boldog voltam. Kell ennél több? Ez nem egy fájdalmas vajúdás volt. Örültem minden összehúzódásnak, alkalmaztam a tanult légzést és figyeltem befele, hogy jól lélegezzem át az összehúzódásokat. Ilyenkor tapintható volt a többiektől a figyelem és az együttérzés. Mivel a magzatvíz nem volt tiszta, monitorra tettek és le kellett feküdnöm. Innen más lett a forgatókönyv, mint eddig állva, vagy labdán ülve. Innen nem volt kényelmes.

Át kellett hangolódnom erre az állapotra. Ami megnehezítette a dolgom, hogy háton fekve a tarkóm tele lett savval. Ott már levett az energiámból és hányingerem lett közben jött a kitolás. De sikerült. Nagyon segített és bíztatott mindenki. Sokadik légzésre, gátvédelemben sikerült világra hozni a babámat, ahogy szerettem volna.

Mindenben együttműködő volt mindenki. Megnézhettük a méhlepényt. Szerettem volna, hogy ne csak egyszerűen a mellemre rakják a babámat, hanem nyújtsák a kezembe. Ebben a párom közvetített. Én helyezhettem oda. Sok sok apróság, aminek mind jelentősége van.

Mindenkinek sok sok szeretettel ajánlom Réka tudását és segítő erejét. Azt éreztem, amit kedves szobatársam fogalmazott, aki most a hatodik babáját hozta világra: „ha ilyen csodákat képesek vagyunk 9 hónap alatt olyan tökéletesen a világra hozni, akkor mi nők mindenre képesek vagyunk.” Az így igaz.

Drága Nőtársaim! Higgyetek, bízzatok Magatokban! Tudjuk mi a dolgunk. Ne engedjétek, hogy a félelmeitek vezessenek! Hallgassatok a legbelső ösztöneitekre, készüljetek tudatosan és hagyjátok a dolgokat megtörténni.

Sok sok szeretettel három csodaszép kislány anyukája

Külön köszönet a támogatásért és a bizalomért páromnak Szabinak!