Szüléstörténet 78, Kata & Gergely
Szeretném megköszönni neked a szülésfelkészítőn átadott tudást, minden egyes szavad aranyat ért. A várandósságom és a szülés ideje alatt is maximálisan tudtam belőle profitálni.
Az októberi szülésfelkészítőtől kezdve (ekkor a 6 hónapban voltam) lelkesen végeztem a szivárvány relaxációt és az ebéd utáni sétáim alkalmával hallgattam a megerősítéseket. Teljes nyugalommal készültem a szülésre, szívtam magamba az anyagok minden egyes szavát. Egyedül akkor lettem kicsit stresszes, amikor a dokim elmondta, hogy minimális terminus túllépést enged a terhességi cukrom miatt. Ha nem indulnak a dolgok maguktól, akkor indítani kell.
Persze értettem az ő álláspontját, illetve tudom, hogy ez protokoll. Azért gondoltam magamban, engem aztán senki ne indítson sehova, elkezdtem hát a kesztyű relaxációt is napi szinten csinálni az utolsó hetekben és kitűztem egy korábbi dátumot a terminusom előtt, ami megjelent számomra a relaxáció folyamán. Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődtem, amikor elmúlt az a nap és nem történt semmi. Beszélgettem a Kicsi Lélekkel is a pocakomban minden nap a dátumról és végeztem a relaxációkat. 1-2 nappal a terminusom előtt teljesen belenyugodtam, hogy ebből bizony indítás lesz, jan. 30-ig adott laufot a doki. Jan 28-ról 29-ére virradó éjszaka 23:15-kor indultak meg a hullámok. Éreztem, hogy ezek már nem csak jósló hullámok, mert minden egyes hullámnál ki kellett mennem a mosdóba. Először fél óránként jöttek, próbáltunk még visszaszunyókálni a férjemmel, ahogy tanultuk tőled. Amikor azonban kb. 5-10 percenként érkeztek, akkor már nagyon nehéz volt közte visszaalvással próbálkozni, a legtöbbször fel kellett kelnem, amikor jöttek. Így hát meggyújtottuk a gyertyákat, feltettük párologtatni a levendula illóolajat és kenegettük a világra hozó masszázs olajat.
Majd amikor már egészen közel jöttek a hullámok egymás után, elkezdtük mérni őket. Egészen faramuci hullámaim voltak, így nehezen döntöttük el, hogy mikor indulunk el a kórházba (a szülésfelkészítőn és a legtöbb helyen azt tanultuk, hogy a 4-1-1-es szabályt kövessük, azaz 4 percenként, 1 perces hullámzások, 1 órán át). Ehhez képest nálam 3 percenként jöttek a hullámok, de csak 30-40 másodpercesek voltak, hajnali fél 5-kor egy falat reggeli után úgy döntöttünk ideje bemenni a kórházba.
Nagy meglepetésünkre, a kórházban kicsit több mint 1 cm-es méhszájat mértek (annyi volt már egy hete is 😀 ). A CTG-n azonban elkezdett esegetni a szívhangja a babánknak, így az orvosom azt javasolta, hogy repesszünk burkot, amibe belegyeztünk. És milyen jól tettük. A magzatvíz mekoniumos volt, így többedik jelét adta a babánk, hogy nem annyira jó neki már odabent. Az orvosom még mindig türelmes volt és hagyott háborítatlanul tovább menni minket, hiszen tudta, hogy a hüvelyi szülés elkötelezett hívei vagyunk. Szerintem más doki már régen tolt volna a műtőbe.
Megkaptam az oxitocint, hogy haladjunk szépen, ha már a Kicsi Lélek nincs olyan jól odabent. Ekkor elkezdődtek a bődületes hullámaim. A férjem simogatta a hátam mindegyiknél, a szülőszobán is illatozott a levendula és a világra hozó olaj. Az ügyeletes szülésznő hagyott minket kettesben a férjemmel, csak néha jött be bátorítani.
Meggyőződésem, hogy a kitartásomat egyrészt a férjemnek köszönhettem, aki megtanulta a szülésfelkészítőn, hogy hogyan tud nekem segíteni. Illetve a módszeres készülésnek, aminek az alapjait tőled tanultam, Réka. Egy fikarcnyi félelem vagy kétség nem volt bennem, képes vagyok megcsinálni.
Reggel fél 9 magasságában, azonban ismét elkezdett esni a CTG-n a szívhang. Nem kicsit, hanem jócskán. A méhszájam azonban továbbra sem tágult, pedig végig állásban haladtunk, tehát még a gravitáció is a segítségünkre kellett volna legyen. Ekkor már bármilyen befejezésben benne lettem volna, hiszen a kisbabánk nem az első jelét adta annak, hogy neki bizony elég volt odabent. Fel is gyorsultak az események reggel 9 óra magasságában, amikor pár perc alatt előkészítettek a műtétre.
Amikor kiemelték a Kicsi Lelket a műtőben, a dokim közölte a nemét (nem tudtuk végig a 9 hónap alatt) és, hogy a köldökzsinór a nyaka köré volt tekeredve. Ettől az egy dologtól eltekintve minden rendben volt vele. Egészséges, boldog, kiegyensúlyozott baba.
Köszönjük még egyszer!
