Szüléstörténet 87, Ági baba

Rengeteg rémtörténetet hallani manapság a szülésről és az azutáni létről. Természetesen a rémtörténetekből én sem maradtam ki, de úgy gondoltam, hogy egy szülés nem lehet annyira rémes, így kerestem valamilyen megoldást. Így jutottam el egy éjjeli google keresés folyamán az örömteli szülés honlapjára, és találtam rá a tanfolyamra. Szerencsére elég korán el tudtam végezni a tanfolyamot, ami elég nagy hasznomra is vált nemcsak a szülés, hanem a babavárás időszakában is. A meditációkkal sokszor tudtam magam megnyugtatni, és ezzel a hasamban levő kis jövevényt is. Gyerekkori rossz élményeim miatt rettegtem a kórháztól, az orvosoktól, mindenféle szúrástól, vágástól, és legfőképpen a császármetszéstől. A tanfolyamon megtanultam a legfontosabbat, minden úgy lesz jó, ahogyan lesz, és az adott szituációhoz érdemes alkalmazkodni.

A 36. heti vizsgálaton doktornőm megállapította, hogy már egy ujjnyira nyitva van a méhszájam, ettől egy kicsit megrémültem, és próbáltam még beszélni a babával, hogy várjon egy kicsit, ugyanis még egy költözés várt ránk a születéséig. A 38. heti vizsgálaton már kétujjnyi volt a tágulás, és a vizsgálattól elindultak az összehúzódások. Ezen a délutánon már biztosan tudtam, hogy 1-2 napon belül megszületik a kislányunk. Egész éjjel rendszertelen összehúzódásaim voltak, így reggel újra találkoztunk a doktornőmmel. A vizsgálat során kiderült, hogy már háromujjnyi a méhszáj, így biztos volt, hogy nem engednek minket haza. 11 órakor már be is kerültünk a szülőszobára, ahol megkezdhettem az elmerülést az összehúzódásokban. Szerencsére sikerült olyan orvost és szülésznőt találni, akik már találkoztak a hypnobirthing technikával, így hagytak elmerülni az összehúzódások hullámaiban. Próbáltam a tanfolyamon tanult technikákat alkalmazni, legfőképpen a lufis légzést, ami eredményre is vezetett, hiszen tágult a méhszájam. Mindezidáig nem éreztem fájdalmat, csak összehúzódásokat. Egy órakor végül burokrepesztéssel megindították a szülést, hogy a vajúdási szakasz ne nyúljon nagyon hosszúra. A burokrepesztés után – legalábbis számomra – felgyorsultak az események. Térdelhettem, guggolhattam, zuhanyozhattam, miközben egyre lejjebb lélegezhettem a kisbabánkat.

Bár a tanfolyamon tanultak igazán hasznosak voltak a vajúdás során, a kitolási szakasz végül nem ment segítség nélkül, kaptam oxytocint és a doktornő felülről nyomta a hasamat, mivel kislányunk buksija elakadt, és hosszabb idő elteltével sem akart lejjebb jönni. Az utolsó szakasz még így is kemény küzdelem volt. Bár az egyre szaporodó számú orvos és a szülésznő nagyon csendesen kommunikált, biztosan tudtam, hogy ha pár percen belül nem születik meg a kislányunk, császármetszés lesz a vége. Ennek elkerülése akkora erőt adott, hogy végül természetes úton született meg kislányunk Uzsaly Ágnes 2018. 07. 26-án 18.19-kor, 54 centivel és 3480 grammal.

Bár eleinte minden erőmmel igyekeztem elkerülni mindenféle orvosi közbelépést, a tanfolyamnak hála minden beavatkozást segítségként és készségesen tudtam fogadni, és egy pozitív szülésélménnyel gazdagodtam.