Szüléstörténet 97, Dénes baba

Szeretném nagyon megköszönni neked, azt a tudást és hozzáállást, amit a tanfolyamon tanulhattunk tőled. Elégedett voltam a képzéssel is, de ami utána történt azt sosem felejtem el és mindig hálás leszek neked a segítségért, magamnak pedig, hogy elmentem a Hypnoszülés tanfolyamra és utána napi rendszerességgel gyakoroltam. Ezt a technikát használva a szülésem úgy zajlott, ahogy szerettem volna: gyorsan, elviselhető, közepes fájdalmak mellett, teljes összpontosításban, csendben és nyugalomban.

Így történt…

Szeptember 15-ére voltunk kiírva, én pedig korábban 7-ei időpontra tippeltem, így 4-én este nagy nyugalomban éjfélig filmet néztünk a férjemmel. Hajnali 3 kor ébredtem fájásokra. Elkezdtem nézni az időt és 3 percenként jelentkeztek. Úgy gondoltam ezek jósló fájások lehetnek, mert túl sűrűnek ítéltem így egyből. Legalábbis azt gondoltam, hogy –  az olvasottak alapján – ez nem így ” szokott lenni”. Elkezdtem a légzést, majd a meditációt, amit a tanfolyamon tanultam. Örültem, hogy egy kicsit élesben is gyakorolhatom. Így békésen félálom szerűségben pihengettem fásfél órát. Utána kimentem a nappaliba és a fitness labdámon ringatózva vártam, hogy elmúljon. De azért meditáltam és vizualizáltam.

5.30 – 6.00 között kezdett gyanús lenni, hogy nem múlik és már aludtam volna egy jót. Ezért megpróbáltam felébreszteni a férjemet és mondtam neki, mi a helyzet. Igazából azt éreztem már menni kéne a kórházba és bizonytalanul mondtam is neki. Félálomban ő azt javasolta, hogy próbáljak meg aludni, mert  mindenki azt tanácsolja, hogy nem érdemes túl korán bemenni a kórházba.
Így hát lefeküdtem és tovább meditáltam az ágyban, illetve méregettem az időt, még mindig 3 percenként 40 másodperces fájások jelentkeztek.
6.30 körül már szorongattam néha a kezét, kicsit erősödött. 7 körül felébredt és ő is elkezdett készülődni. 7.15kor elfolyt a magzatvíz. Ekkor már mindketten kapcsoltunk. Némi reggeli dugó és telefonálgatás után 9 után pár perccel értünk a Szent István kórházba. Én a rakpart kellemes nyári szmogfelhőjében azt mondogattam magamban, hogy ki kell bírnom a kórházig, mert már éreztem, ahogy tolja lefelé magát a bordámnak feszítve a lábait. Szóval ő is nagyon aktív résztvevő volt a szülésben.
Bementünk, a szülésznő megvizsgált és mondta, hogy itt mindjárt baba lesz, 9cm a méhszáj. Ennek örültem, tudtam, hogy gyors lesz. Csak még az orvost szerettem volna, ha odaér. Szerencsére 15 perc múlva ott volt. Látta mi a helyzet, elmondta, hogyan toljak. Így kb. 4 toló fájás alatt sikerült megszülnöm a babámat, illetve az utolsónál rásegített az orvos. Utólag mondta el, hogy ő már tudta, hogy a nyakán van a zsinór, ezért nagyon gyorsnak kellett lennünk. Szerencsére sikerült is és egyből levették róla a zsinórt, így nem lett semmi baja, nagyon hangosan felsírt.
Annyira gyorsan történt minden, a férjem végig ott volt velem, fogta a fejem és a köldökzsinórt is ő vágta el.
Amikor rám tették a babámat el sem hittem, hogy ez ennyi volt. Gyönyörű, nagyhajú, egészséges babánk született, aki teljesen úgy néz ki, mint a férjem. Nagyon boldogok voltunk. Örültem, hogy természetes úton, gátmetszéssel, gyorsan és könnyen megszületett első gyermekünk Dénes Dániel.