Szüléstörténet 10, Hegedűs Boglárka, 2012. május

Az első szülésemet szép élményként szerettem volna átélni. Sokat olvastam, kérdezősködtem a szülésről. Nagyon eltérő válaszokat kaptam az ismerőseimtől: voltak, akik horror történeteket meséltek és voltak, akik úgy számoltak be, hogy nekik nem fájt. Úgy gondoltam, én az utóbbi csoportba szeretnék tartozni. De azt is éreztem, hogy ehhez sokat segítene még valami, így jutottam el a hipnoszülés kurzusra. Nekem jót tett már a szülés előtti rendszeres meditáció is, mert amúgy hajlamos vagyok kicsit túlpörögni. Nem sikerült mindig úgy gyakorolni, mint az órákon (néha belealudtam pl.), de önbizalmat adott, félelem nélkül tudtam várni a szülést.

Szombat reggel nyákos, rózsaszínű váladék kezdett távozni belőlem. Tudtam, hogy ez jó jel, tágul a méhszájam. Délelőtt enyhébb menstruációs görcseim voltak, még rendszertelenül. Beraktam relaxációt és nyugtató zenét, tudtam, nekem most pihennem kell. A délelőtt kellemesen telt. Csak vacsora után fokozódott a helyzet. Akkor beültem egy kád vízbe, a hullámoknál locsoltam a hasam a zuhannyal, próbáltam lassítani a légzésem, a férjem meg mérte az időt. Annak ellenére, hogy gyorsan erősödtek és egyre intenzívebbé váltak a fájásaim, ebből az ellazult állapotban keveset észleltem. Este 11 körül érkeztünk be a kórházba. Éjfélre a vizsgálatokon, NST-n és beöntésen túl végre bejöhetett a férjem és bevonultunk az alternatív szülőszobába. Én mindjárt a kádba „ugrottam”. Beraktunk zenét. Ez megint ellazított. 3 óra eltelt. A hullámok sűrűsödtek, de rövidek maradtak. Persze én is fáradtam közben. Oxitocint javasoltak, kb. ¾ 4-kor kezdtem megkapni. Fejben pontosan tudtam, mit kellene tennem, hogy elkerüljem, de nem tudtam megvalósítani. A lelélegzés nem olyan erőfeszítés nélkül történt, mint a megnézett filmeken. Hát ezen még tudnék fejleszteni! Majd a következő babánál…
Dóri 4.55-kor született 3700 grammal és 57 cm-rel. És bár nagyon elfáradtam, ott akkor mentálisan és fizikailag frissnek éreztem magam abban a 2 órában, amíg a lányunk velünk volt. Nagyon sokat segített, hogy a férjem végig velünk volt és teljesen rám hangolódott.

Azt nem gondoltam, hogy szülés után az ember alfele több ponton is sajoghat. Ezt én rosszabbul éltem meg, mint a szülést, de hihetetlenül gyorsan gyógyul minden.

Nem tudom, a hipnoszülésnek köszönhető-e, de Dóri végtelenül nyugodt kislány. Csak akkor sír, ha oka van rá pl. ha éhes.
Most meditációban próbálom növelni a tejemet, alakul… Remélem egyre több lesz.

Köszönök mindent!