Szüléstörténet 11, Szépréti Eszter, 2012. augusztus

Első gyermekemnek elhúzódó és gyötrelmes szülés után adtam életet. Ennek ovoslására nekiláttam szülést segitő, könnyitő technikák után kutatni. Legszimpatikusabb mind között a Hipno-szülés volt számomra.
Éjjel elalvás előtt még relaxáltam a nyiló méhszájat vizualizálva. Éjjel fél kettőkor elfolyt a magzatvizem. Meglehetősen csalódott voltam, mert fájások nem jelentkeztek. Kezdtem megijedni, hogy a kórházba érve esetleg oxitocin-koktéllal várnak majd, elrontva minden tervemet a természetes, beavatkozásoktól mentes szülésre vonatkozólag. A szülésznőm arra kért, maradjak otthon a méhösszehúzódások jelentkezéséig, de legkésőbb reggelig. Legjobb lenne azonban, ha öt perces fájásokkal érkeznék. Egy órába sem telt és a méhmozás jelentkezett. A relaxációs szövegek ellazitottak. A méhmozgásokat nem érzékeltem különösebben fájdalmasnak, enni, inni, vécézni tudtam, sőt sokszor fel is keltem zuhanyozni. 8-1O perces fájásokig jutottam.
Két fájás között már bóbiskoltam a fáradtságtól, a relaxációs zenék és szövegek is csak szűrve jutottak el az agyamig. Aztán mintha elaludtam volna, legalábbis én úgy emlékszem. Valami nagy békességet éreztem.
Eszembe is jutott egy a napokban látott videó, ahol a vajúdó nő igy szól a szülésznőjéhez:
-Most mi van? Vége? Leállt a vajúdás?
-Nem. A tested most pihen, felkészül a kitolási szakra.
Mosolyogva hessegettem el magamtól a gondolatot, hiszen az én méhhullámzásaim csak alig pár órája indultak, és még csak a 1O perces fájásoknál tartok
Tényleg nem tudom, hogy aludtam-e vagy csak szundikáltam, de arra eszméltem, hogy vehemens, görcsbe ránditó fájdalom járja át a testemet. Hiába volt minden légzéstechnika és kétségbeesett kisérlet az ellazulásra, nem tudtam úrrá lenni ezen a fájdalmon, ami önálló életre kelt és irányitani kezdte a testemet.
A férjem, aki a fiunkat a nagyiékhoz vitte, én közben magamra maradtam az üres házban 20 percre és úgy éreztem nincs miért tartanom már magamat, átadom magam a testemnek. Persze szólt még a Szivárvány relaxáció immár hangosan ami némileg megnyugtatott, de egy hihetetlen erő görcsbe rándotta mindenemet. Felálltam és a hüvelyembe nyúlva a méhszáj kapujában éreztem a baba fejét. Előző szülésemnél ekkor még gyötelmes órák következtek, mire kint volt a baba. Újabb görcs és bár a módszer nem ezt tanitja, de nyomtam mert nem tudtam ellenálni és ekkorra a baba feje már majdnem kint is volt. Nem igy akartam, nem igy tervezdem, de egyedül voltam lábam között a kibukkanó kis koponyával. Az ágyra feküdtem és emlékszem csak simogattam a kis babaejet, fennhangon ismétellgetve:
-Lassabban, lassabban, lassabban…
Mire a férjem hazaért a baba feje kint volt. Szegény eléggé megijedt, de azért nem veszitette el a lélekjelenlétét és hivta a mentőket. Két nyomás után a baba teste is megszületett. Egyből felsirt. A férjem törölközőkbe, takarókba csakvarta, igy várutk a segitséget. Reggel fél 8 volt ekkor.

Hogy miért nem indultunk hamarabb a kórházba? Mert nem voltak 5 perces fájások, a kontrakciók közötit időt pedig alvással, bóbiskolással töltöttem. A vajúdás olyan békés volt, és a kontrakciók közötti idő sem rövidült, hogy fel sem merült bennem, hogy ilyen gyorsan vált majd a testem, minden figyemeztetés nélkül a kitolási szakba.

Csakúgy, mint a videóban szereplő szülő nő esetében, nekem is jelezte a testem, hogy valami változik. Én is megtapasztaltam, hogy a kontrakciók után hirtelen minden csendes és nyugodt lett, minden elcsitult odabent, mint vihar után. De még nagyon befolyásolt az első szülésem emléke nem akartam elhinni, hogy a vajúdás első szakaszán ilyen könnyedén túl tudtam jutni.

A baba egészséges, jól van, a szülés nem viselte meg. 39OO gremmal és 57 centivel született. Én megúsztam egyetlen egy öltéssel. A kórházban azt mondták, hogy szerencsés vagyok, hogy nem repedt a gát ekkora baba megszülésénél, és hogy valószinűleg azért van ez, mert másodszor szülő nő vagyok. De én tudom, hogy mennyi “munka” és szellemi, lelki felkészülés előzte meg a szülésemet, és tudom, hogy ennek köszönhetem a komplikációmentes, gyors szülést.

Végül azt kaptam, amit szerettem volna. Egy olyan szülésélményt, amire jó visszaemlékezni, amit jó felidézni.

Azt gondolom, hogy a Hipno Szülés módszere nem csak a szülésben segit, de egy új, sokkal pozitivabb, tudatosabb szemléletet is ad útravalóul, melyet (már csak rajtunk múlik) egész életünkben alkalmazni tudunk.