Szüléstörténet 100, Roli baba

Farkasné R. Katalin Roland baba 2019.01.31.

A HypnoBirthing már akkor foglalkoztatott, amikor még nem is voltam várandós. Bújtam a cikkeket és rátalálva az Örömteli szülés oldalán lévő videóra, csodáltam, hogy „Jé, ezt így is lehet?!” Tudtam, hogy ez kell nekem, át szeretném élni és fel szeretném ébreszteni azt az ősi, női ösztönt magamban, ami ott van minden leendő édesanyában. Jelentem, sikerült és boldogan leírom most Nektek, hogy mi mindent tettünk meg ezért a Férjemmel.

28 hetes voltam első kisbabámmal, amikor elmentünk az első HypnoBirthing tanfolyamra, hiszen ahhoz, hogy ezt a technikát profin tudjuk alkalmazni idő kell és sok-sok gyakorlás. Pont az a lényeg, hogy amikor már eljut a kismama a végső fázisba, akkor már reflexből jöjjön az a légzés, az a meditatív állapot, ami akkor az adott pillanatban a legjobb számára. Abban a módosult tudatállapotban kell ez a mankó, ami segít, ami végig képes kontrollban tartani a vajúdót. A Férjem minden alkalommal jött velem, pedig az elején szkeptikusan fogadta, de aztán nagyon élvezte, hogy a tanfolyam által ő is egyre magabiztosabb és megtanulja, hogy mikor, miben tud majd engem segíteni. Minden nap gyakoroltam fél órát, az utolsó hónapban pedig már napi egy órát. Vártuk a jósló fájásokat is, hogy azáltal is tudjunk gyakorolni és érezzük, hogy, amit tanultunk, az valóban hasznosítható tudás. Megérkeztek és a fájdalomcsillapító technikák tényleg segítettek átlendülni egy-egy holtponton. Olyan boldog voltam egy-egy ilyen méhösszehúzódás során, hogy az endorfin is támogatott ebben a folyamatban. Férjemnek le volt írva az is, hogy a vajúdás különböző fázisaiban, mit kell tennie. Írtunk mondatokat is, hogy miket mondjon majd nekem, amikkel kellően tud motiválni. Csodás volt együtt megélni, együtt készülni és egy olyan összehangolt csapatmunka lett kettőnk között, ami felért egy párkapcsolati terápiával is.

 Január 30-án, mondhatni egész nap voltak jóslóim, de rendszertelenek, hol 10, hol 5, hol 6-7 vagy épp 15 percesek, így nem is vettük komolyan. Majd éjfélhez közelítve pukk, megjött az a pezsgődugós érzés és hang, amit mondtak és elkezdett folyni a magzatvizem. Nem aludtunk és egy eléggé aktív napom volt, így azonnal átfutott az agyamon, hogy csak bírjam energiával. Egyből hívtam a szülésznőmet, hogy fekszem, folyik belőlem a rózsaszínes magzatvíz. Mondta, hogy induljunk el mielőbb. Átöltöztem, felvettem a pelust és irány az autó. Az izgatottságtól remegtem, vert a szívem, nehéz volt higgadtnak maradni. Az autóban füllhallgatón keresztül hallgattam Réka megerősítő mondatait és rendkívül sokat segített. Azonnal kontrollban voltam, és ugyan nem tudtam, hogy milyen erősségű összehúzódások várnak rám, átadtam magam a testemnek és a boldogságnak, hogy nemsokára láthatjuk gyermekünket. Bíztam a méhemben és a kisbabámban, hogy tudják a dolgukat, és nekem csak engednem kell, hogy minden a maga ütemében haladjon.

A szülészeten, meglepetésemre azt mondta az orvos, hogy zárt a méhszáj, majd egy CTG-t követően mondták, hogy menjek be a szobámba és aludjak reggelig, majd hajnali 5-kor menjek vissza ismét a vizsgálóba. A CTG alatt nem akartam, hogy bárki már kizökkentsen a meditációmból, így ismét fülesen hallgattam Rékát, ezúttal a szivárvány relaxációt. Elképzeltem, ahogy ott ül az ágy szélén és kellemes hangjával támogat mindenben. Visszamentem a szobámba, de se enni, se aludni nem tudtam, hisz jöttek az egyre erősödő méhösszehúzódások. Férjem végig mellettem volt és csinálta, amiket gyakoroltunk, így azonnali fájdalomcsillapítást tudott alkalmazni. Minden kontrakciónál csináltam a hosszú légzést és élveztem, hogy milyen szépen dolgozik a méhem, hálát adtam neki. Váltogattuk a pózokat, kerestük, hogy mi a legjobb számomra, végül négykézláb volt a legkényelmesebb. Egyik pisilés alkalmával megláttam, hogy kilóg a nyákdugó, így tudtam, hogy akkor bizony kinyílt a méhszáj. 5-kor visszamentem CTG-re és a vizsgálatkor megállapította a szülésznő, hogy egy ujjnyira tágultam. Én jeleztem, hogy már vannak eléggé komoly érzeteim, csak azért nem látszik rajtam, mert jól bírom és elvégeztem a HypnoBirthing tanfolyamot. A Szent Imre Kórházban ismerik ezt a metódust, így komolyan vették, amit mondtam és kérték, hogy ha már vannak 2 percenként 40 másodpercig tartóak, akkor menjek vissza. Letusoltam és kb. fél óra múlva már mentem is vissza, mutatva a kontrakció számláló applikációmat, hogy bizony vannak már. Ismét CTG, ekkor a pici nem akart mozogni, majdnem infúzióra raktak, de végül sikerült rá hatnom és beindult a kis drága. Megérkezett a fogadott orvosom, a vizsgálatkor már 2 ujjnyira nyitva voltam, irány a szülőszoba. Mosolyogva indultam a Férjemért, hogy elérkezett az idő és innentől kezdve a relaxált állapotnak köszönhetően, olyannyira felgyorsultak az események, hogy a szülésznőm is csak ámult. Kértem beöntést, ekkor meg is vizsgált, majd magunkra hagytak. Alternatív szülést kértünk és meg is kaptuk azt a meghittséget, békét, bizalmat, hogy véghez tudjuk vinni a vajúdást. Hamarosan éreztem, hogy cselekednünk kell, mert érzek már tolási ingert. Beszálltam a kádba és két mozdulatot kitartva, már indultak is a tolások. Az első szülés átlag 8-10 órán át szokott tartani, nekünk a HypnoBirthingnek köszönhetően 4 óra és 15 perc volt. Maga volt a csoda, hogy átélhettük mindenfajta gyorsító és fájdalomcsillapító nélkül. Volt olyan fázisa is a kitolásnak, amikor annyira sikerült ellazulnom, hogy a gyermek magától csúszott kifelé, ezt háromszor is átélhettem, elképesztő volt és azok a pillanatok valóban fájdalommentesek. Magát a kitolást fájásnak nem nevezném, inkább feszítő érzés volt, de olyankor a nő nem ezzel van elfoglalva, hanem azzal, hogy minden erejét beleadva világra segítse a babáját, hogy mielőbb átadhassa magát az anyai örömöknek. A Férjem végig segített, támogatott, a szülésznővel közösen levezényelte a szülést.

Elképesztő összhangban voltunk végig, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy élje át a tanfolyamon szerzett tudást. Teljes gátvédelemmel január 31-én, 11:45-kor világra jött Roland és olyan nyugodt volt, mint az Anyukája. Majd az aranyóra ideje alatt gyönyörűen ráérzett a szopizásra is, megszületett a mi kis családunk.

Köszönjük Réka a támogató, bíztató szavaidat és azt a szeretet, amit Tőled kaptunk!