Szüléstörténet 110, Lelle baba

Első gyermekem születése igazi beavatás volt. Több szempontból is.

Hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját születés története. És ehhez mi annyival járulhatunk hozzá, hogy lehetőségünk szerint felkészülünk, gyakorlunk és aztán az Életre bízzuk, hogy végig vezessen minket ezen a minden résztvevő számára meghatározó életeseményen.

A teljes szülési folyamat 12 órás volt. A sikeres szülésélményt sok fontos részlet alapozta meg.

Marosvásárhelyen élünk, ami valódi fellegvárnak számít az orvostudomány terén Erdélyben, és nem cask ott. Ezért aztán azoknak, akiknek tudomására jutott, hogy a csaknem 200 kilóméteres távolságra lévő Csíkszeredában szeretnék szülni, igazán elkerekedett a szeme. Döntésem alapos felmérés előzte meg, miután kiderült, hogy városunkban egy medikalizáltnak mondható szülés-gyakorlat él a klinikákon, – állami és magán egyaránt – rájöttem, hogy a szülészorvos személye lesz az egyetlen esélyem arra, hogy ha az Élet is úgy akarja, zavartalan, természetes módon jöhessen Lelle világra. Ahogy az lenni szokott, heteken belül több személytől is érkeztek hozzám információk egy csíkban gyakorló fiatal orvosról, aki azt vallja, hogy a nők tudják a szülés módját, az orvos csak kísérője és nem vezetője a szülésnek, és csak akkor avatkozik be a természet folyamatába, ha az valóban indokolt. Felkerestem az orvost, aki elvállalt, azzal a feltétellel, hogy a 38. héttől kezdődően lehetőség szerint legyek a városban. Azért írtam le ezt a hosszas bevezetőt, mert hiszem, hogy ez legalább annyira jelentős részlete a szüléstörténetünknek, mint bármelyik más.

Mint például a Hypnobirthing tanfolyam, amelyért Budapestig utaztunk párommal két alkalommal, hogy személyesen sajátíthassuk el a relaxációs technikákat, és együtt készülhessünk fel a vajúdásra.

Az Örömeteli szülés tanfolyam és az ott tanultak rendszeres gyakorlása a másik kulcsa a sikeres szülésélményünknek. Itt a párom és én is megértettük, hogy a női test tulajdonképpen csodálatos, önálló és természetes módon képes külső segítség nélkül egy új élet világra hozatalára, csak hagyni kell dolgozni, és ha lehet nem ellene dolgozni. Megértettük, miként dolgozik a méh izomzata, és milyen módon lehet lazán tartani, hogy az összehúzódások és az ezzel járó feszítés kézben tartható maradjon.

Pestről hazatérve tehát rendszeresen végeztem a relaxációs gyakorlatokat, mind a szivárvány relaxációt, mind a megerősítéseket.

A 38. héten elköltöztünk Csíkba, és várakoztunk.. Kislányunk úgy döntött, hogy az első leckét a türelemből tanítja nekünk, hiszen kivárta pontosan a 40 hetet, de legalább így még arra is volt lehetőségünk, hogy felfedezzük a várost.

A teljes szülési folyamat 12 órás volt. Az első jeltől, amikor 13 órakor távozott a nyákdugó, elkezdett dolgozni a méh, kezdetben nagyon gyengéden. Mivel első gyerek, nem si voltam biztos benne, hogy ezek valódi méhösszehúzódások. De 14 órakor már annyira rendszeresek voltak, hogy jegyezni kezdtük őket, ötpercenként érkeztek. Egyre erősödött a feszítés, de még mindig teljesen elviselhető volt, ekkor még ebédeltünk párommal, arra gondolva, hogy vagy csak gyakorol a méh izomzata, vagy ma már tényleg találkozunk a kislányunkkal. Teljesen kézben tartható volt a fájdalom, igaz, összehúzódáskor már befele figyeltem, és végeztem a Rékánál tanult légzőgyakorlatokat. Értesítettük az orvost, aki azt javasolta, várjunk addig, amíg félperceses lesznek az összehúzódások, akkor menjünk be vizsgálatra. Ez 17 óra tájékán be is következett, 3 perces gyakorisággal, 30 másodperces hosszúságú összehúzódásokat mértünk. Ekkor bementünk a kórházba, a parkban sétáltunk még, a feszítés továbbra is kézben tartható volt, igaz, teljes figyelmemet igényelte. 18 órakor kb. 1,5 centis méhszáj tágulást állapított meg az orvos. Közösen úgy döntöttünk, nem maradunk még a kórházban, hiszen nem áll fenn semmilyen fertőzésveszély, hiszen a magzatvíz nem folyt el. Hazaérve folytattam a légzőgyakorlatokat, az összehúzódások egyre erőteljesebbek voltak, és most már tudtuk, hogy hamarosan valóban megismerjük a kislányunkat. Ezért minden összehúzódásnál arra gondoltam, hogy közelebb visznek hozzá, így jóval elviselhetőbb volt a feszítés. Zuhany alatt töltöttel kb 40 percet, sétáltam, pilates labdán ültem, így telt el még kb 3 és fél óra. A kórházban 10 órakor vettek nyilvántartásba. Ekkor már olyan gyakoriak voltak az összehúzódások, hogy az adataim közlésekor is szünetet kellett tartsak, hogy  befele figyelhessek összehúzódáskor. Csaknem 6 centinél tartottunk. Ekkor már a szülőszobán maradtunk, párommal együtt, aki végig figyelte a légzésem, és figyelmeztetett, hogy jobban koncentráljak a levegővételekre, ha szükség volt rá.

A következő 3 óra nyugalomban telt, főként szülőszéken ülve, a hátam a páromnak támasztva, kezeimmel belé kapaszkodva minden összehúzódásnál. Az orvos megnyugtató jelenléte mellett a szülésznők munkája is csodálatos segítség volt, masszázzsal, melegvizes borogatással igyekeztek elviselhetőbbé tenni minden feszítést. A szülőszobán csendben, enyhe fény mellett figyeltünk mindannyian a szülésre, maximális támogatást  és meghittséget éreztem, ami lehetővé tette, hogy mentálisan is fókuszált maradjak. A testem pedig csodálatosan működött, szépen nyílt a méhszáj és éjjel fél 1-körül  teljes volt a tágulás, kislányunk elindulhatott lefele a szülőcsatornán.  Ő is nagyon aktív résztvevője volt a születésének, hiszen éjjel 1.27 perckor megszületett, miután gátvédelemmel, minimális gátsérülésekkel zárult a kitolási szakasz. Végtelen hálát éreztem, hogy lehetővé tette számunkra, hogy szép szülésélményünk legyen.

 

Azzal kezdtem, hogy a szülés beavatás volt. Édesanyává váltam általa, és egy sokkal teljesebb Nővé. De más szempontból is beavatás volt, hiszen a párommal közösen éltünk meg egy semmi máshoz nem fogható erejű élményt. A szülőpárrá válás a kettőnk kapcsolatának is egy mélyebb újraértelmezését hozta. Elsősorban neki köszönöm, hogy első perctől támogatta a szülési elképzelésemet, és fáradtságot, utazást, pénzt, időt nem sajnálva odaadóan mellettem állt.

 

Bíztatok minden leendő édesanyát, hogy hallgasson az ösztöneire, tegyen meg mindent a felkészülés idején, hogy végül őszinte lelki nyugalommal tudja az Életre bízni és ő maga is segíteni a szülés, születés isteni folyamatát.

 

Az egész szülésfelkészülési folyamatban nagy segítségemre, segítségünkre volt a nálad tanult technika. Te is részese maradsz születéstörténetünknek.

Szivből köszönjük.